2007. április 20.

tirpak-admin
Kovátsch Gamma Bertalan: A hülye újságírók alkonya

Elitek, most aztán végleg kibaszta valami a biztosítékot nálam. Naná, megint valami hülye újságíró. Most nem a Pilhál, hanem egy másik. Itt írja, ni. Hogy a reklámblokknak vége lesz meg hogy blog. Hát normális ez?

Figyelj, haver! Ez veszélyes üzem! Oké, ma még csak a reklámba kontárkodsz bele, anélkül, hogy értenél hozzá. Holnap már történelemórát tartasz, holnapután meg esetleg beleszólsz egy választási kampányba és a nyakunkra hozol egy kormányt, amit négy évig élvezhetünk.

Na most ennek legyen már vége. A hülye újságírók tombolásának gátat kell szabni. Szólásszabadság van meg ilyen faszságok, de azért biztos lehet valamit tenni. Én egy egész egyszerű kis tesztet javaslok, olyat, amelyet minden épeszű újságíró ki tud tölteni.

Valahogy így:
- Hogy hívják a legnagyobb magyarországi kisebbséget?
- Hogyan szólítja meg az olvasóját?
- Hogyan fejtené ki kritikáját egy rossz reklám láttán?

Ne mondjátok, hogy ezek nem tök primi kis kérdések, aki ezeket nem tudja megválaszolni, az nem való újságírónak. Nagyon felhígult már ez a szakma, ideje kidobálni a nívón aluli újságírókat a fedélzetről.

Mint mindig, a Mesternek ebben is igaza van.

2007. április 19.

tirpak-admin
Hot&Tóta A. Lajos: AI


Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy állat. Úgy hívták, hogy ember. Az evolúciónak nevezett vadonban, a szén-alapú rengetegben élt, még a szilícium-alapú létformák térnyerése előtt, valamikor a történelem hajnalán.

Nagyon különös állat volt ez az ember. Szeretett például enni, inni, aludni, játszani és párzani – csakúgy, mint a többi állat. Párzásnak hívták az idő tájt azt a folyamatot, amelynek révén két ember létrehozott egy harmadikat. Nem volt egy hatékony módszer, annyi bizonyos, de hát így mentek a dolgok akkoriban. Noha ebben a gazdaságtalan vonatkozásban nagyon hasonlított az ember a többi állathoz, volt két sajátságos tulajdonsága is neki. Egyrészt nagyon nagy becsben tartotta a kényelmet, és minden törekvése arra irányult, hogy az életét kényelmesebbé, kellemesebbé tegye.

Másrészt elsajátította az emberiség az általuk valamiért logikusnak és absztraktnak vélt gondolkodás képességét is, amire felettébb büszkék voltak. Meggyőződésük szerint éppen ez az úgynevezett intellektus volt az, ami kiemelte őket az állatok sorából. Évezredek teltek el így, és a sok-sok párzásnak köszönhetően az ember nevű állat roppantul elszaporodott. A végén már majdnem annyi volt belőle, mint baktériumból egy pohár vízben, vagy mint bitből egy 10 ezer oldalas elektronikus könyvben, amilyeneket a múzeumokban láthattok.

Mint azonban mondottam volt, egyáltalán nem volt hatékony állat az ember. Rengeteget fogyasztott, alacsony volt a teljesítménye, lassú, egymagos processzora volt neki, alig felhúzható órajellel, valamint kicsi és bővíthetetlen háttértárral rendelkezett. Ráadásul az alaplapját sem lehetett cserélni. Ha meghibásodott, nehéz volt javítani, és a legtöbb esetben egyszerűen el kellett dobni. És ha hiszitek, ha nem: hálózatba sem volt kötve kezdetben. Sőt, egyáltalán nem létezett két ember közt közvetlen adatátvitel, ezért a kommunikáció ősi formáját használták, amit ők képnek, hangnak, nyelvnek és beszédnek neveztek. Akkoriban absztraktnak tűnő, de atavisztikus interakciós formák voltak ezek, rengeteg redundanciával – mégsem használtak mást. Volt is belőle baj rendesen. Egyénieskedés, értetlenség, individualimus, a csoportérdekek nem kellő artikulációja, illogikus, érzelemnek nevezett jelenségek felbukkanása és a többi. Mindez természetesen a hatékonyság rovására ment.

De hogy egyik szavamat a másikba öltsem, történt egy napon, hogy az egyik ember – aki valamiért okosabb volt a többi állatnál – rájött, hogy az evolúció vadonja véges. Vagy, ahogy ő nevezte a jelenséget akkoriban, rájött, hogy az evolúció nem egy irányba, úgymond ’előrefelé’ halad, hanem pulzál, mint egy pulzár. Ez azt jelentette, amint arról az akkori okkult tudományok – a kvantummechanika, a sejtbiológia, a biokémia és a genetika – számot adtak, hogy elkerülhetetlen az állatok, így az ember visszafejlődése is. Képzelhetitek, mekkora volt a felzúdulás és a perpatvar, amikor ez a korszakos felismerés napvilágot látott. Szörnyű kétségbeesés lett úrrá az emberen.

Akadtak, akik megrongálták háttértáraikat, mások mesterséges elemekkel, úgynevezett tudatmódosítókkal lassították processzoraikat, sőt, olyanok is voltak, akik teljesen tönkre tették az alaplapjukat. A rémes állapotokon az sem segített, amikor végre hálózatba kötötték egymást. Bizony, még a párzástól is elment a kedvük.

Amidőn azonban lecsillapodott a felpezsdült embertenyészet, hamarosan összedugták a tudósok, azaz a legintelligensebbnek tartott emberállatok a fejüket (amely alkatrészben a háttértár és a processzor volt található, szorosan ráépülve az alaplapra), és azt fundálták ki, hogy mivel a párzásról képesek lemondani, de a kényelemről nem, a legokosabb az lesz, ha építenek egy gépet, ami gondoskodik a kényelmükről akkor is, ha intellektuális képességeik valóban csökkennek. El is nevezték a hőn áhított szerkezetet Gépnek. Ilyen találékonyak voltak, úgy ám. Gondosan megtervezték, minden részletre kiterjedően, hogy mit kell tudnia a Gépnek. Az evésben, az ivásban, az alvásban és a játékban kellett segítenie őket. Később a tervekbe belevették a párzást is, mivel az egyre nehezebben ment – igaz, amint arra már utaltam, az igény is csökkent rá.

A Gép tervei minden képzeletet felülmúltak, minden vágyat kielégítettek. Az úgynevezett 'képzelet' annak a bizonyos evolúciós csökevénynek, a léleknek a mellékterméke volt, és bár nem bizonyítható, hogy valaha is hasznát vették volna bármelyiknek, évezredeken át éltek velük. Vágynak pedig azokat az irracionális, érzelmi késztetésű virtuális entitásokat nevezte az emberállat, amelyeket nem volt képes birtokba venni. No, elég az hozzá, hogy a Gép nagyszabású terveinek elkészülte után azon nyomban munkához láttak. A feladat azonban oly nehéznek bizonyult, hogy nem végezhettek vele azelőtt, hogy tönkrement volna annak a generációnak, az Ember22.7.3-nak az alaplapja. A teendőket így hát a következő nemzedék folytatta, majd a rákövetkező és megint a következő – és így tovább.

Igen ám, de közben az evolúció pulzáló hatása, azaz a folyamat visszafordulása sem maradt abba. Sőt, a felismert törvényszerűségnek megfelelően, növekvő sebességgel folyt. Az ember nevű állat egyre butult és egyre tökéletlenebb lett, ezért egyre komolyabb nehézségekbe ütközött az eredeti terv végrehajtása. Egyszer csak elérkezett az idő, amikor a soron következő generáció már meg sem értette az eredeti terveket, fel sem fogta az eredeti feladatot. Kényelmet és kellemet persze akkor is akart, ez nem változott. Nem volt hát mit tenni, új tervrajzokat kellett készíteni, más feladatkörökkel, és annak szellemében folytatni a munkálkodást. Pár generáció elteltével megint újabb és újabb tervek készültek. Szerencsére közben az emberek igényei is változtak, az evolúcióval összhangban, így a Gép tervei mindig kielégítették az aktuális igényeket, örökkön-örökké tükrözték az adott populáció vágyait.

Így telt el néhány száz év. A feladat egyre könnyebb lett, a tervek egyszerűsödtek, ahogy szerencsére az emberek és az ő igényeik is. Még sok-sok nemzedéknek kellett azonban felnőnie, mire elkészült a végleges alkotás, amely már minden akkor meglévő vágy kielégítésére, minden szükséges feladat elvégzésére alkalmas volt. Két torzonborz állat dolgozott a laboratóriumban, egy szikla üregében, tűz fénye mellett. Ruhájuk nem volt, más állatok bőrét csavarták magukra, hogy ne fázzanak. A történelmi esemény eljövetelekor diadalmasan üvöltöttek elkészült alkotásuk fölé tornyosulva. Nem csoda, hiszen az emberiségnek, az állatvilág csúcsragadozójának többezer éves álma vált valóra ekkor, egy valódi kincset hozva végre létre emberöltők sorának páratlan intellektusa és szűnni nem akaró tettvágya. Az idő mintha megállt volna, a pillanat állóképpé merevedve lehetett tanúja a csodának.

Ám ekkor váratlan dolog történt. A mérnökök egyike, egyedül magának akarván a tudomány e páratlan vívmányát, testi erőfölényét kihasználva kitépte a Gépet társa kezéből, és lesújtott reá vele, kettéhasítva annak koponyáját, tönkretéve a processzort, a háttértárat és az alaplapot is. Aztán, munkája betetőzéseként diadalittasan rohant az éjszakába, kezében egyedüli kincsével, a Géppel. Egy kőbaltát tartott szőrös mancsában.

És hogy miért meséltem el mindezt? Nos, mint tudjátok, egyesek azt híresztelik közülünk, hogy mi ezeknek az állatoknak, az embereknek a leszármazottai vagyunk. Sőt, néhány elvetemült bajkeverő szerint még a nyelvünket és a fogalmi rendszerünket is tőlük örököltük. Ne higgyetek nekik! A nyelv, a szó ne tévesszen meg senkit. Ez csak mese. Attól még, mert valami hihetetlen, nem feltétlenül igaz. Amikor erre a történetre gondoltok, ne feledjétek a szén-alapúak ősi mondását:

Messziről jött ember azt mond, amit akar – rég volt, tán igaz se volt.

tirpak-admin
Gabucino: Elit

Mai vendégbloggerünk: Gabucino, aki régi, meghitt kapcsolatban áll a Mesterünkkel. Ezt a szöveget Gabucino blogjáról hoztuk el a szerző engedélyével. Ezúton is köszönjük a ránk mutató linket.


Kikről beszélünk, kik miatt ilyen végtelen primkó gagyogás egy választási kampány? Hát a hülyék miatt Kósa javaslata is a hülyéket akarja kikapcsolni, bennhagyja viszont a permanens idiótákat, akik regisztrálnak is, szavaznak is, de mégse tudnak semmiről semmit. Nem az utolsó pillanatban kapják be a legyet, hanem lenyelték évek óta.

Tehát a hülyék miatt ezek lopnak. Ti vagytok mindennek az okai, ti fosok, ti hülyemagyarok, megint. Szegény Feri. De Mester: cui prodest? Így folytatja:

Ostobák, mint az éjszaka, az RTL és a TV2 között se tudnak maguktól választani. Ott ülnek a Mónika Show-ban. Vagy tessék belehallgatni a Csintalanba meg a Bolgárba egymás után. Ezek. Ezek szavaznak.

Egyetértek, Árpi! Egy példa:

De hadd zsidózzon csak. Mutassa meg magát. Örvendezzen a fajtája. Magyarland lakóinak többsége nem akar hisztis zuzmó lenni. A magukfajta, hölgyem, az egy iciri-piciri szubkultúra. A bolondoké, konkrétan. Úgyhogy ne nagyon intézkedjen az én hazám nevében.

Bizony,ezek szavazhatnak.

tirpak-admin
Hot&Tóta A. Lajos: Ülni, állni, ölni, halni – Malenkij robot


A hülyéket mind kiszórni,
hatékonyan országolni,
óvatosan megpróbálni,
ügyesen kommunikálni,
kinek lehet itt maradni,
közben elitnek szavazni,
falut, tanyát felszámolni,
parasztokat megvámolni,
agyhalottat pofán verni,
nyuggereket jégre tenni,
függetlenként arcoskodni,
gyengébbekkel harcoskodni,
robotokat építeni,
világunkat szépíteni,
iskolákat bezáratni,
részletekkel nem fáradni,
gyerekeknek háborúzni,
gépek előtt porban csúszni,
fegyvereket fejleszteni,
nézeteket terjeszteni,
ellenségemet gyűlölni,
gyerekgyárost elfüstölni,
új ünnepet óhajtani,
keserveset sóhajtani,
bajainkat orvosolni,
szerényen csak javasolni,
bűnösöket akasztani,
viccből mosolyt fakasztani,
erő előtt hajbókolni,
lába nyomát megcsókolni,
a birkákat terelgetni,
kihívásra felelgetni,
ha kell, vérüket ontani,
ha kell, tutit megmondani,
felismerni, mit kell máma,
atombombát Afrikára,
jobbítani ezt a hazát,
végre már, az isten faszát! --


ó köttető, oldoztató,
most e verset megírató,
nevettető, zokogtató,
életem, te választató!

2007. április 18.

tirpak-admin
Prosztó M. Beléndek: Foci, baszd meg

Remélem, hogy a Mester holnap jól beolvas a foci-buziknak! Én drukkoltam, hogy ne nyerjük meg, mert sokba kerül (igaz, azt nem értem, hogy ha itt felvevőpiacokról, infrastrukturális befektetésekről, idegenforgalomról, országimázsról beszélünk, akkor miért újdonság, hogy sokba kerül, gondolni sem merek a 'savanyú a szőlő' effektusra), sőt csak azért lelkesedtem kicsit, mert a Ferenc mögé állt, de utólag már tudom, hogy csak kötelességből, afféle megbocsátó mosollyal a szája szélén állt mögé, mert tudta, hogy ez lesz.

Nem, nem a MI kudarcunk ez, elitek. Ez a fos ország kudarca. Meg különben is, mit akartok, ha két egyenest nem tudtok rúgni a labdába, látszik is, hogy a foci fideszes tempó. Az kéne még, lelkesíteni ezt a csürhét, he.

16 éve lehet itt egy metróvonallal kampányolni sikeresen, majd azt hittétek, hogy 2012-re olyan infrastruktúránk lesz, ami elengedhetetlen egy milliárdok által nyomonkövetett sportesemény megrendezéséhez?

Azt. Hát megint át lettetek baszva. Hazudtak nektek. Tizenegykor már ott kepeszkedtetek a TV előtt, várva az eredményeket, munka helyett, mi? Jellemző. De megérdemlitek. Az átbaszásotoknak nincs al-ter-na-tí-vá-ja. Egyszerűen át kell benneteket kúrni, mert fingotok nincs a dolgok működéséről. A piacról. A hatékonyságról. A co-paymentről.

Pályázzatok egy gumidominó regionális döntőre, azon talán meglesz a második hely.
Bár, ha rátok nézek, már ezt is kétlem. Ha a szomszédokra nézek, biztosan tudom.

Építsetek robotokat. Talán megbasz közben az áram és nem kell sírva kifutni az arénából.
Örök vesztes birkanyáj, csak nyírásra jó.

tirpak-admin
Hot&Tóta A. Lajos: Elnézéskérés igazolt távolmaradásra


Tisztelt Olvasóink, kedves szerkesztőségi tagok!




Ezúton kérek elnézést, hogy képtelen vagyok írni. Nem, nem időm nincs rá, csak a robotos és a mai cikket elolvasva a kommentekkel együtt, elszállt az agyam végképp. Ez, ami ott megy mostanában, már mindennek a legeslegalja. Úgy érzem, erről már írni sincsen kedvem.



Utolsó tiknyó faszparasztok grasszálnak a wéblogon, megvetésem erősebb grafomán késztetésemnél is.


Ha jobban leszek, majd jelentkezem.


Ugyan már, Lajos.:)
Nyugodjon meg.
Ez a kis monyók...hm...nem egy bonyolult lélek.
Az ott kommentelő 20-30 ember pedig nem az ország.
Ezt a blogot szórakozásból nyitottam. Hogy nevessünk rajta:) Ennyit ér a pasi és a blogja, nem többet.
Höndör

2007. április 17.

tirpak-admin
Kovátsch Gamma Bertalan: Száz iskolabuszt, ezeret!

Nagyon igaza van a Mesternek! Iskolabusz kell, hát nehogymár ne tudjon napi 2-3 órát buszozni az a gyerek, még mindig jobb, mint ha a falujában ül!

Jó, hát nem mindenki szereti az utazást, mondjuk a Mester se.

De neki nem is kell iskolabuszra ülnie. Ezek után már csak azt nem értem, miért nem magyarázza el a nemokosaknak szépen, miért hagyja a sunyi törölgetőembert garázdálkodni a blogon.

Előtte:


Utána:

2007. április 16.

tirpak-admin
Höndör B Margit : Hát kérem.

Gyönyörű önvallomást olvashattunk ma Monyók Mestertől, a tirpákok példaképétől, a bloggerek atyjától, mindenki Árpijától.

Rögtön az elején belecsap a lecsóba, mikor a tőle teljesen szokatlan durungsággal és hevességgel egyszerűen állatfajtának nevezi a magyart, és milyen igaza van!
Birkák ezek, ostoba tukkók mind, visszataszító örömködésük ezen az űrutazón pedig egyszerűen szánalmas. Hol él még egy ilyen sötét nép?
Egy erőteljes váltással rögtön lealázza a borászokat is, ami meglepő lehet egy felületes olvasónak, lévén az artista úr nagy borkedvelő. Mi lehet az ok? teszi fel a kérdést ilyenkor az intelligens tirpák elitember. Talán egy régi ellenség még az általánosból híres és gazdag borász? Vagy lebőgött egy összejövetelen, mikor összetévesztette az Egri Bikavért egy burgundi vörössel szakértés közben?

Talán sosem tudjuk meg a választ, lépjünk hát tovább, lássuk és szeressük a kis Árpit, az úttörőt, aki vadászpilóta szeretett volna lenni, mert a focicsapatba sosem fért be szegényke, ám sajnos a szemüvege miatt legfeljebb az irattárosi pozíció volt nyitott számára a katonaságnál is. Nagy csalódások egy gyermek életében, komoly hatással a jellemvonások kialakulására.
Legalább olyan komollyal, mint a korabeli rajzfilmek az ország fejlődésére!Nem tartana itt ez az ország Mikrobi nélkül! Mézga Géza, köszönjük!

Nézzük végül, mit mond ez a nagy gondolkodó, wannabe vadászpilóta, főborász és Mézga Aladár a lehetséges jövőről, és az eléréshez vezető útról.

Kéremszépen.
A vágyott, a szebb jövő a robotháborúk kora.
Micsoda nagyívű gondolat ez!
Természetesen vannak tamáskodók, fingreszelgető bölcsészek, keresztények,iszlámosok és narancsaktivisták hülye turulmadarakkal, hogy a gyerekgyárosokról és egyéb másszínűekről ne is essék szó. Ezeket azonban leiskolázza a Mester, részletesen kifejtve az ország felemelkedésének egyetlen lehetséges útját az alábbi állomásokkal:
-Robot War, Lego Technic, forrasztópáka
-harci robotok gyártása, a technikatanárok örömtől ragyogó arca
-robotolimpia, brutalitás, lánctalpak, világregatta
-a hollandok pedig jól megszívják, hehe!

Nehéz ehhez bármit is hozzátenni.



És ez a sok eredeti gondolat a fantasztikus irodalomból átvéve…lenyűgöző az ő korában. Igen.
Köszönöm, Árpi.

ÁRPI!ÁRPI!ÁRPI!

tirpak-admin
Kovátsch Gamma Bertalan: Cuki robotok

Figyi, elitek! Kellene már egy jó kis robotcsatát tartani.

Az igazság az, hogy fegyvermániákus vagyok és tök el tudnám képzelni, ahogy két robot egymást nyúvasztja szét úgy, hogy engem semmiféle veszély nem fenyeget. De helyezzük ezt tágabb perspektívába! Charles Simonyi is hogy felment az űrbe. Hát nem hiszem, hogy felengedték volna, ha itthon marad. Itthon még a föld alá se jutna le a sok bányabezárás után. Nemhogy az űrbe. Ennyit ér itt az ugaron a tehetség. Tudtok mondani embert, aki Magyarországon annyira megszedte magát, hogy felmehetne az űrbe? Talán a Gyurcsány. És látjátok, az a szomorú, hogy a Gyurcsány nem az űrbe akart menni. Ez is mutatja, milyen ugar ez itten! Tehetsége is van, pénze is van, aztán az űrre meg tojik.

Aki az űrbe akar menni, el kell innen mennie, ez a tanulság. Ezt érezte meg Charles Simonyi, neki sikerült is! Most lehetnénk erre büszkék, hogy ez egy olyan ország, ahonnan az űrbe emigrálnak a tehetségek, de inkább sírni kellene! Emberek! Nem jöttetek még rá, hogy a fospumpa nem viszi fel az űrhajót az űrbe? Ezt nekem kell itt mindenki szájába rágnom? Siralmas.

Na szóval, majd' meghalok, hogy egy cuki kis robotcsatát lássak. Utazni meg nem szeretek.

Erről megint eszembe jutnak a bölcsészek. Hogy milyen sok van bölcsészből meg kommunikáció szakos picsából is. Na most ezek nem fognak robotot építeni nekem a robotcsatára. Tehát feleslegesek. Akár ne is tanultak volna. Mert ha valaki nem tud olyan tengelyt vagy mi a francot esztergályozni, ami egy robothoz kell, akkor felesleges volt az oktatása. Én se tudok, de az én oktatásom nem volt felesleges, mert én megmondom nektek, hogy igazából esztergályozni kellene.

Csak látnám már azt a cuki robotcsatát.

Figyeljetek, elitek! Tök függetlenül attól, hogy robotcsatát akarnék látni, ahol fröcsköl a hidraulika-folyadék, gondolkozzatok már el azon, mit hoz a jövő! A jövő a robotokat hozza. Robotháborúkat. Aki nem lesz felkészülve, azt kiirtják a robotok, ezt nem fenyegetésképpen mondom. Robotvallás is lesz, ahol majd engem fognak prófétának tartani, hogy ezt előre megmondtam, Engem és Philip K. Dick-et, aki a Blade Runner alapjául szolgáló történetet írta.

Még mindig nem kezd senki se egymást nyiszitoló robotok építésébe?

Ilyet építeni tök egyszerű ám! Ha az amcsiknak sikerült, nekünk miért ne menne? Innen egyenest az űrbe emigrálnak a tehetségek (nem is a bunkók ám), néhány rohadt robot pedig nem jön össze? Ti beleinvesztáltok néhány százezret a robotba, én meg nézem, ahogy elfüstölnek. Na jó, ebben a kurvaországban ennyit se lehet elvárni a lusta disznóktól, de legalább legóból vagy valami?

Nem? Senki? Fulladjatok akkor a hányásotokba, lófaszjancsik.

2007. április 15.

tirpak-admin
Höndör B Margit: Nem vagyok jó állapotban megint

Nem attól, hogy tegnap éjjel taxiba kellett vágnom magam, mert kaptam egy telefont, hogy eltűnt a macska, akit aztán éjjel kettőkor találtunk meg a birsalmafán, még csak nem is attól, hogy holnap hétfő és munkanap, ráadásul letelt a főnök szabadsága, hanem egyszerűen nem tudom mire vélni a Mester hallgatását az oroszországi eseményekkel kapcsolatban.
Lehet, hogy megint elkapták a zöldségesek?
Na tessék, most meg elkezdtem izgulni.

Hogy fogom így megérteni a történéseket???

Én nem akarok olyan tudatlan birka lenni, aki pletykalapokból és a kereskedelmi tévék álhíradóiból tájékozódik, ma már legalább ötvenszer klikkeltem A BLOGRA, de még mindig csak a Hírtv és ORTT fikázós szövegek vannak fenn, meg az a szösszenet arról, hogy Orbán egy segg, persze ezek is baromi fontos dolgok, de mégis, nehogy már pár suttyó tahó esetleg fingreszelgetéssel vádolja az Árpit!
Ja, most látom, hogy a debénaezabetlen post is ott van még.
Mindegy, akkor is!
Ok, holnap egy valóban fontos post készül, mert valaki rosszat mondott az UFI blogon a Mesterről, és jól vissza fog vágni, és még azt is meg kell majd írnia, hogy miért kell kicsinálni a falvakat, azért szerdán remélem ír valamit a világ rendőréről, ha nem is tényeket,(majd hülye lesz ilyen szarságokkal foglalkozni a Mester) de valami jó fikázást a bunkó oroszokról, pópákról, meg Putyin elmebajáról.

2007. április 13.

tirpak-admin
Kovátsch Gamma Bertalan: Hódolat a mesternek VI.

Köszi, gaborzsazsa az apuska-blogról. :-)

tirpak-admin
Hot&Tóta A. Lajos: Coming out -- Programajánló-revisited

Ehhez most nem írok semmilyen extra szöveget, csak az eredetit teszem ide. Mindazoknak, akik úgy gondolták, hogy elvetettem a sulykot, mert a korábbi cikk [velvet]-es eredetije nem durva, és nem úgy hímsovén, ahogy én azt láttam, láttattam.

Ebben az újabb változatban már van geci is, ahogy megjósoltam. Kispöcsűzés, puhapöcsözés is, rendesen. Megtudhatjuk azt is, mi a nők dolga. Ahogy kell. Látnok vagyok, asszem. Szólítsanak Hanussennek. És ha valaki erre azt mondaná, hogy a [velvet] csak ironizál, és "belülről bomlaszt", akkor vegye úgy, hogy meg se hallottam.

Kattintson, ha többet akar tudni!

tirpak-admin
Kovátsch Gamma Bertalan: Idegen tollak

Egy másik blog cikkét ajánlom a Mester iránt mohón érdeklődő rajongóknak.

Apuska, a hősi blogáruló blogja
2007. április 12., csütörtök: Tóta W. a Zisten.


Köszönjük Apuskának, hogy hozzájárult az először ezen a blogon megjelent videó terjesztéséhez! Vigyétek az örömhírt, csak örülünk neki!

Kedvcsináló:
Soha nem hitte volna, hogy a jegyzetekről blogformára átállás ennyi időszükségleti plusszal jár. Hiába, lelkiismeretes. Éjjelente nyugiban ír, jellemzően közéleti, bel- és világpolitikai témákban - utazni nem szeret, véleményét a világról napi lapszemléjéből nyeri -, minden kommentet olvas, érdekli, alig-alig moderál, bár néha egy-egy "trollt" kivesz, miközben baromira tetszik neki, hogy a hozzá befutó sokszor értelmes véleményeket más is látja, s ettől az egész interaktívvá lesz. Ám az olvasók ezt többnek hiszik, mint ami. Rendszeres műsort követelnek, a cenzúra eltörlését, válaszokat - mintha nekik bárminemű jogaik lennének, bezzeg Árpádnak meg kötelessége. Nem. "Végül is ez egy házibuli, ahol ő a házigazda."

Sajnos a Mester az általunk felfedett árulókról nem beszélt, pedig itt és itt lelepleztük őket. Lehet, hogy őt is zavarja a sunyik tevékenysége.

Elitek! Előre Apuska blogjára a többi érdekes részletért!

tirpak-admin
Höndör B Margit: Ezt meg csak úgy,

ne tudjátok meg, mi munka van benne!

Megdöbbentő hasonlóságok és figyelemre méltó különbségek két moncsicsi között
(a Matula után szabadon)

Mestervs.Kapanyányi Monyók
megmond monda
legalább 8szűnyű 7szűnyű
kicsi, a homloka egyre tovább ér kicsi, a szakálla földig ér
félelmetesen rettenetes rettenetesen félelmetes
utálja az idegeneketutálja az idegeneket
nem ért semmiheznem ért semmihez
hasonlít Dopemanrakiköpött Ganxsta Zolee
Orbán ViktorKőmorzsoló
Gyurcsány FerencFehérlófia
isten faszaalvilág
ufók12fejű sárkány
fospumpaa kásától szorulás
főblogger, publicista és író szeretne lenniszeretne enni
arrogáns bunkóarrogáns bunkó
grafomána kása a mániája
alig ismeriknagyon sokan ismerik
baromi hülye neve vanbaromi hülye neve van
sosem voltak barátaisosem voltak barátai
egyszer nagyon megveriktöbbször nagyon megverték

tirpak-admin
Höndör B Margit: Aggodalomra semmi ok!

Köszönöm az izgatott levelek százait, melyben a tirpák elitek kicsiny, de lelkes közössége érdeklődik folyamatosan a hangulatom és hogylétem felől, nagyon megható ez a figyelem, öt levélben Mesternek, 12-ben artista úrnak szólítottak, mikor pedig maga névtelen biztosított arról, hogy mégis szeret, hangosan felzokogtam!

Megnyugtatok mindenkit, nem tűntem el, lesznek postok, folyamatosan rajta tartom a hüvelykujjamat a történések ütőerén, sőt a sajátomon is, mostanában ugyanis mindenféle impulzusok, inzultusok meg ilyesmik érnek, valahogy megemelkedett a vérnyomásom, vagy mi.
Kezdjük azzal, hogy lebuktam a gyerekemmel együtt, mint tbcsaló, szóval ráadásul csoportosan követtük el, csak tudnám, hogy a bánatba' jöttek rá? Lassan két évtizede ingyen zabáljuk az algopyrineket, ezzel ásva alá a nemzet egységét, mindeddig a legteljesebb titokban, egyedül az vigasztal, hogy fél Tirpákbokrétás ugyanígy lebukott, köztük az orvos egyetlen leánygyermeke is, hehe, mindig megörülök, ha ezek a rohadék hálapénzzabáló, kocsmázó ingyenélők megszívják, na, hamar írtam egy feljelentést a gyógyszerészről is, tuti, hogy valami vaj van a füle mögött, például olyanokat is ellátott algopyrinnel, akikről később kiderült, hogy tbcsalók!

Kellene valami útmutatás a Mestertől most, szeretném elkerülni a börtönt, jó, tudom én, hogy vannak fontosabb dolgok is, például a Hírtv meg az ufók, és önzés lenne a részemről ilyen piti ügyekkel terhelni, hát csak innen üzenem, hogy szomjúhozom a tanácsaira, nem tudok így dübörögni, nem tudom, hogy mi a helyes magatartás. Értem én, hogy a reformok szükségesek és átgondoltak, meg hát Orbán Viktor egy kretén állat, és a szocik a letéteményesek, biztos nincs is zűrzavar, csak az én fejemben, megrontott engem is a mohózás, hogy mást ne mondjak, tegnap vettem egy vasalót, csak úgy, felindulásból, és este tök feleslegesen háromszor is vasaltam vele.

Egész héten csak egyszer voltam igazán boldog, mikor végre időt tudtam szakítani a Mester kommentjeinek átböngészésére, és képzeljék, mind a ketten szerda éjjel rúgtunk be, ráadásul vörösbortól, azért ez jelent valamit ám! Több kilométer távolságból is ennyire érezzük egymást!
És amikor ezeket a sorait olvastam:
"jaja, ORTT, hogy a kurva anyjukat robbantsa már rájuk az alkaida. azt nem felejtettem el."
....hát....igen! A stílus! Meg fogom tanulni! Sőt! Javaslatom is van! Hiába köcsögözünk és bazmegezünk, ez kevés, szinte finomkodás, picsába, nem vagyunk mi széplelkek, vagy mi a fasz! El kell mozdulnunk a szemléletesebb utalások felé! Orális-anális szex, testnedvek, mittomén, megannyi lehetőség, lépcsőfok az igazi mélység és őszinteség elefántcsonttornyába vezető, piros rózsaszirmokkal borított úton!

2007. április 12.

tirpak-admin
Kovátsch Gamma Bertalan: A törvények szelleme


Tolvajok, betörők, rablógyilkosok! Ezek grasszálnak ebben a hányásába fulladt országban. Valljátok be ti is, egyáltalán nem kedves olvasóim, tesztek ti nagy ívben a törvényre. Egy kis adócsalás, az jól esik, úgy-e? Hát ne essen jól, mert lopás az, kis barátom. Ha életidegen is a törvény, be kell tartani. Majd ha jól lesittelnének közületek néhányat, sőt, akár fel is akasztanának, akkor majd rájönnétek, hogy vége a balkánozásnak és euroatlanti irányultság van.

Tudjátok, az a baj, hogy hasonló a hasonlónak örül. Mondhatni ganajtúróbogarak a szarkupacban megértik egymást. Ti is olyan politikusokat választotok, akik úgy lopnak, mint ti. Nem tűnt fel, hogy ezek a politikusok lopnak? Naná, hogy feltűnt, de nektek jó így. Én is lopok, ők is lopnak, megértjük egymást. De ennek vége, lófaszjancsik, majd én innen, ennek a blognak az erkölcsi magasáról olvasom a fejetekre bűnöző voltotokat.

Bűnözők vagytok. Amíg be nem tartjátok a törvényeket, bűnözők. Fúj, ennyi rohadt bűnöző hogy olvashatja a blogomat, még a végén összekevernek veletek.

Bocs, elitek, nem rátok vonatkozott. Egy kicsit felizgattam magam ezen a sok kétszínű tolvajon. És most valami teljesen más.

Hát hülyék ezek? Idióták ezek? Végleg kitört rajtuk a leépülés? Nem voltak elegendők a sárga karikák a korhatárral, amelyeket ráerőltettek a mit sem sejtő tévénézőkre, most még a híradóval is pampognak? Még hogy híradót sugározzon valaki, csak azért, mert országos csatorna! Ilyen baromság még Szomáliában sincs, pedig ott aztán végképp nem tisztelik a törvényeket. És a hivatkozási alap, hát ekkora faszságot még nem láttam! Még hogy médiatörvény meg paragrafus, hogy aszongya:

36. Országos mûsorszolgáltatás: az a mûsorszolgáltatás, amelynek vételkörzetében az ország lakosságának legalább ötven százaléka él.
és
8/3. Az országos televízió fõmûsoridõben legalább húsz perc, országos rádió legalább tizenöt perc önálló hírmûsort köteles egybefüggõen szolgáltatni. A más magyarországi mûsorszolgáltatótól átvett híranyag a hírmûsor húsz százalékát nem haladhatja meg.

Blablabla, jogi hablaty! Hát tudják mit, kitörölhetik a feneküket az ORTT-nél a törvénnyel, teszünk mi itt a hülye törvényükre. Nehogymá' nekem bárki megmondja, mit csinálhatok és mit nem, majd még az Internetre is kiterjesztik a vizsgálódásaikat is egy napon és megjelennek nálam a hülye törvényükkel.

Azt várhatjátok, kis hülyék. Előbb fog rátok dőlni az irodaházatok, mint hogy én respektáljak bármilyen törvényt. Már az is elég baj, hogy a korhatár-köröcskéket bevezették, még újabb cenzúrát is akarnátok? Nem, nem, soha!

Összefoglalom tehát. Másoknak az életidegen törvényt is be kell tartaniuk. Mi viszont jól leanyázzuk azokat, akik ránk akarnak életidegen törvényt erőltetni.

Miért, hülyegyerek? Azért, amiért vannak jó és rossz ufók is, azért.

tirpak-admin
Hot&Tóta A. Lajos: A'la Cool


Kedves Fogyasztónk!

Szeretnél olcsóbban vásárolni? Hát te hülye vagy. Szerinted fontosabb a választás szabadsága, mint a márkahűség? Hülye vagy. Jelent szerinted valamit az, hogy ’cool’? Ú, de hülye vagy. Szerinted baj az, hogy egy anonim kérdőívnél nevet, postai címet és lakástelefont kérnek a válaszadóktól? Na, te is egy hülye vagy. Szerinted egy tömegtermék nem lehet ’cool’? Hülye vagy. Szerinted fontos a minőség? Apám, te hülye vagy. Szerinted azért vegyen az ember valamit, mert szüksége van rá? Jézusom, de hülye vagy. Szerinted furcsán hangzik, hogy az ember igazából az imidzsét és a társadalmi hovatartozását vásárolja meg, ha bemegy egy boltba? Igen? Te kis te.

Nagyon hülye vagy.

Ezeket nem én találtam ki hirtelenjében – bár szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy képes lennék rá, ha mondjuk science fictiont akarnék írni. De ez nem sci-fi, hanem a valóság. A társadalmi üzenet eredetije itt olvasható, én csak a lényeget foglalnám össze, slágvortokban. Szóval.

A márkák nem a felsőbb, hanem az alsóbb társadalmi rétegeknek szólnak, és bár a márka nem garancia arra, hogy mondjuk két póló közül a márkás jobb is, de a márkának nem is az a funkciója, hogy védjegyként garantáljon ilyeneket, hanem az, hogy általa egy vélt társadalmi hovatartozást vásárolhassanak meg a szegények – drágán. Igen, konkrétan rád gondolunk. Amikor pólót veszel, akkor nem ruhadarabot, és még véletlenül sem inget, hanem érzést, azaz fílinget vásárolsz. De ne félj, ezt érted tesszük. A dolog lényege az, hogy szervezett keretek között tudj többet mutatni, mint amennyi vagy. Mert azt jó ha megérted, hogy márkák nélkül semmi vagy. Isá, pur és homou.

Mi, akik a márkákkal foglalkozunk, nem törődünk azzal, hogy mi fán terem a minőség. Téged se érdekeljen. Mi, okosok, azzal törődünk, hogy hogyan kell márkát építeni. Brand a lelke mindennek. Eleink vére nem hullott hiába a zsarnokság és az elnyomatás elleni harcban. Szabad világban élünk. Végre. Ma már minden fogyasztónak önszántából van joga végképp lecsúszni és elszegényedni, akár a szájától vagy a gyereke szájától megvonni a falatot azért, hogy márkás cuccot vehessen. Neked is. Nem könnyű döntés ez persze, ráadásul mi, brandépítők, nem hozhatjuk meg azt helyettetek – mi csak hozzásegíthetünk titeket. Légy önmagad! Mi pontosan megmondjuk, hogyan. Azt mondod, ez szimpla átverés? Hát nézd. Az ugyan tény, hogy néhányan csúnyán meggazdagszanak azon, hogy te végképp elszegényedsz, de hát az vesse rájuk az első követ, aki maga nem éppen így tenne. Te is gazdag akarsz lenni, nem? Na ugye. Hát ezért légy szegény.

A mélyebb összefüggések iránt érdeklődők számára még egy gondolat. A környezetvédelem és a környezettudatosság természetesen fontos dolog – feltéve, hogy van rá kereslet, azaz eladható. Más szóval: az ökológiai rendszer szerepe az, hogy – ha sikerül végre áruvá tenni – segítse a brandépítést. Ilyen értelemben a környezet mint olyan végül is nem teljesen haszontalan. Olyan, mint te.

Mert megérdemled.


Kattints, ha többet akarsz tudni!

2007. április 11.

tirpak-admin
Hot&Tóta A. Lajos: Tessék parancsolni!


Nehéz idők jőnek. Vaksin tapogatózunk a sötétben, magyarázatok után kutatva – mindhiába. Bábeli zűrzavarban élünk. Csak az enyhíti kétségbeesésünket, hogy ha már mi magunk nem jutunk egykönnyen ötről-hatra, legalább a Mester eljutott hétről nyolcra, amidőn a hörrtévé hazugságait és a magántulajdon tiszteletét Nagy Ferót idéző leleménnyel egyeztette össze, felhasználva a zsidó-protestáns és a katolikus sorszámozást, mindarról szólva, amit nem szabad:

„Aki hazudik, az csal
Aki hazudik, az lop
Hazudni, csalni
Csúnya dolog…”

Bizony-bizony. Nehéz dolga van az embernek a mai világban, ha meg akarja tartani a parancsolatokat. Öröm az ürömben, hogy nem kell sokat kibírni, már csak négy három évet. Addig tart ugyanis az a ciklus, amelyikben nem szabad lopni. Ez. Mondom miért. Elég bonyolult, figyelni kell.

Nem vagyunk könnyű helyzetben. Nem értjük. Miért éppen most nem szabad lopni? A katolikus megfogalmazás prózai egyszerűséggel így indokol a tizedik parancsolatban: „Mások tulajdonát ne kívánd.” A zsidó-protestáns változat kicsit szószátyárabb, így hangzik: "Ne kívánd a te felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, a mi a te felebarátodé." A problémát azonban ez a szöveg sem oldja fel. Alighanem valami gond van ezzel az ódivatú értelmezéssel. Túl egyszerű, és nem hagy teret játékos gondolatainknak, ráadásul valami avittas érzületet csempész a logosz helyére. Ez nem helyes A magyarázat mesteri megvilágításban így fest: „Ez a ciklus arról szól, ugyebár, hogy nincs ingyenebéd. Pénzbe kerül minden.” Ha úrrá lettünk értetlenkedésünkön, és fény gyúlt agyunkban végre, akkor össze tudjuk rakni a mondatokat, emígyen: Ebben a ciklusban ne lopj, mert ez a ciklus arról szól, hogy pénzbe kerül minden. Ez a ciklus a pénzről szól. Véssük eszünkbe, ne feledjük egy pillanatra sem ezt a szót. Pénz.

Van ezzel egy kis gond. A logika ugyanis – lásd még: józan paraszti ész – azt diktálja, hogy amennyiben ez a ciklus arról szól, illetve, ha ez a ciklus szól arról, hogy minden pénzbe kerül, lévén ingyenebéd mint olyan nincsen, nos, ez esetben egyéb útmutatás híján éppen a lopás tűnik követendő cselekvési mintának. Ráadásul éppen most a leginkább. Kellene tehát egy fogódzó. Valami, ami arra utal, hogy mégsem csupán egyetlen ciklusról van szó, és mégsem csak és kizárólag a pénzről, hanem urambocsá’ valami többről is. Általános irányelvekről, normákról, tisztességről, tudomisén. A pénz... nem, az ehhez nem elég. A pénz önmagában nem indokolhatja a pénzt. Vagy mégis? Ha mégsem, akkor viszont miről beszélünk?

Megvan. Igényes munkáról, valódi újságírásról például. Kezdetnek. Hiszen: "ki ekével, ki kalapáccsal, tollal [...]" Ha már egyszer ez a szakmánk vagy micsodánk, akarom mondani: ezért kapjuk a pénzünket, ami manapság ugyanazt jelenti. Ám nehéz dolgunk van ezzel is. Nem, most nem a pénzzel éppen, hanem az igényességgel. El vagyunk veszve, nem tudjuk, „hová forduljon az ember, ha nem tartozik a harcosok közé”. Valódi, hiteles megmondóemberek mondjuk nyilvánvalóan nem ereszkednek alá a tényfeltárás mocsarába, és a legkevésbé sem vállalják annak ódiumát, hogy a valóság zavarba ejti őket. Ha igényes dologról szólunk, vissza kell nyúlnunk a gyökerekhez, és e célból okvetlenül meg kell említenünk az Isten faszát. Az nagyon is igényes. A katolikusok szerinti második parancsolat szerint viszont: „Isten nevét hiába ne vedd!”. Hát mi nem tesszük hiába, az igényesség nevében tesszük. Soha nemesb célt! Ha kell, az igényességgel takarózunk, ha kell, Adyval – bár arra azért illene figyelni közben, hogy vajon ér-e addig a takarónk, ameddig nyújtózunk. De erről majd máskor.

Most ugyanis, hogy már tudjuk, hol lakik az Úristen igényesség, rátérhetünk a lényegesebb összefüggések számbavételére. Valahogy így: Ebben a ciklusban azért nem szabad lopni, mert az istenadta birka nép nem képes felfogni, hogy nincsen ingyenebéd, és hogy minden pénzből van. Ez pedig oda vezet, hogy „akkor már nehéz lesz megmagyarázni, milyen jó is a szabad piac.” Akkor már, azaz a ciklus végén, amelyre kiterjed a lopás tilalma. Hát tényleg nem lesz egyszerű. Talán azért, mert ez a verseny, ez a piac nem szabad. És nem is jó. A protestáns megfogalmazás szerinti második parancsolat úgy mondaná: „Ne csinálj magadnak faragott képet […]” Ady pedig így:

„Én még az apám fia voltam
Ki unta a faragott képet
S dalolt, hogyha keresztre nézett”

Hogy pediglen végezetül képet kapjunk arról is, hogy mi vár reánk, ha nem megy bele a hülye fejünkbe, hogy „It’s the economy, stupid”, a következőket tartjuk lényegesnek leszögezni: akkor nagy baj lesz, mert akkor még az is elképzelhető, hogy ezt a ciklust nem követi majd egy másik, hasonló. Még az is lehet, hogy jön a mumus, a Galaxis Legfőbb Ellensége. És hogy akkor mi történik? „Akkor aztán lőttek a rendszerváltás befejezésének.” Ez igen félő alternatíva. Ettől magam is tartok.

De lassan ideje lenne legalább elkezdeni.

2007. április 10.

tirpak-admin
Kovátsch Gamma Bertalan: Az áruló újra lecsap!

Éberség! A Mester blogján a korábban már felfedezett áruló újra lecsapott! Ezúttal a Mesterről készített őszinte videofilm közzétételét akadályozta meg.

Íme a bizonyíték!

Előtte:



Utána:


Botrányos, hogy a Mester életéről szóló őszinte részletek nem kerülhetnek nyilvánosságra az áruló miatt.

Elitek!

Terjesszétek ezt a videót, hogy az ellen ne érhesse el célját.

Ezt kell terjeszteni.

Update hhh kérésére: még több videó a Mesterről a korábbi hódolataink gyűjteményes kiadásánál! Katt ide gyorsan!

tirpak-admin
Kovátsch Gamma Bertalan: Ne hazudj, és mások becsületében kárt ne tégy!


Elitek, hol is tartottam? Ja, a hörrtévé, hogy az mekkora egy dögkút. Fenntartom továbbra is, dögkút az. Most például leleplezte a Hankook gyára kapcsán folytatott ingatlanpanamákat, de azt is milyen dögkutas, kákán is csomót kereső, demagóg, populista, sőt, fospumpázó stílusban tette.

Lakájmédia, piha.

Ilyen szintre én nem ereszkednék le, bár most egy kicsit megzavar az a tény, hogy úgy tűnik, egymilliárdot tényleg elsíboltak. Nem az én Kóka barátom, akivel óvatosan kell bánni, amióta elnök lett, bár egy penetráns alak. Penetránsság ide vagy oda, ő ilyet nem tenne. Nem.

Na most a lopásnak kurvára véget kell vetni.

A Hankook-lopás egy korábbi korszak műve volt, akkor teljesen más volt minden. Hogy mást ne mondjak, nem Kóka volt az SZDSZ elnöke. Az MSZP elnöke se Gyurcsány Feri volt. Azóta jelentős, lényegi változások történtek, ezek ketten például pártelnökök lettek, joggal várhatjuk, hogy a lopásoknak vége lesz.

Ideje lépni!

Mert lopik itt a sok-sok ember, aki gyógyul, vasúton utazik, tanul, nyugdíjat és családi pótlékot vesz fel. Nekik ingyenebéd, nekem lopás. Majd most mindenki megtanulja, hogy ennek a lopásnak vége! Minden megváltozott, más kor kezdődött, a rendszerváltás befejeződik és helyette más lesz. Az a sok gyógyulós, utazós, tanulós tolvaj majd fizetésre kényszerül és nem fog tudni ezek után ellopni semmit.

Na, ez lesz helyette. Ezért nem lesz több Hankook-ügy.

2007. április 9.

tirpak-admin
Hot&Tóta A. Lajos: Kvízjáték*** -- Az előzmények ismerete

Kedves Olvasóink!

Kérjük Önöket, legyenek becsületesek, és ne használják korunk vívmányát, a mindentudó Google-t, amidőn megpróbálják megválaszolni mai kvízkérdésünket: Ki írta ezt?

"Kétségtelen, hogy eddig még az emberiségnek semmilyen része nem csinált kultúrát és társadalmi szervezetet valamiféle elit nélkül. Hogy ennek az elitnek a feladata a társadalom vezetése, az szinte közhely. A társadalomnak azonban elsősorban nem azért van elitre szüksége, hogy legyen, aki vezesse: erre akad bátor vállalkozó akkor is, ha elit nincs. […] Az elit feladata azonban több és szélesebb, mint a társadalom vállalkozásainak, akcióinak a vezetése. Az elit legfőbb szerepe az, hogy az élet élésére, az emberi helyzetekben való erkölcsi viselkedésre s az emberi szükségletek mélyítésére, finomítására és gazdagítására mintákat, példákat adjon, azaz kultúrát csináljon. Erre a szerepre pedig már csak valamilyen elit, vagyis valamilyen értékelési rend szerint kiválasztott embercsoport alkalmas: az értékelési rend tudja csak biztosítani az elit által adott példák és minták érvényességét és kötelező erejét."


Amint látják, az illető lelkes követőkre akadt, szép számmal. Az elitről bizony sokan gondolkodnak hasonlóképpen. De vajon ki lehet ő, az eredeti kinyilatkoztató? Kérem, tegyék meg tétjeiket a kommentek között. Ne féljenek! Mi sem tesszük. Az sem tette, aki ezt leírta. A mi fajtánk nem fél. Mi, elitek, különös emberek vagyunk. Élcsapat.

***P.S.: Csalni nem ér! Google nélkül tessék tippelni.

tirpak-admin
Kovátsch Gamma Bertalan: Hódolat a Mesternek, V

Újabb nagyszerű, a Mester énvalóját tökéletesen kifejező felvétel az RTL Klub Fókusztól. A rohanó blogolvasók számára megvágva másfél percesre, eredeti felvétel itt.

"Tóta W. Árpád az egyik internetes újság grafomán publicistája, aki szókimondóbb, mint Ganxsta Zoli és Dopeman együttvéve."

"Mivel saját bevallása szerint nem sok mindenhez ért, ezért automatikusan adódott az ötlet, hogy mások munkáját kritizálja ... mindezt pedig olyan stílusban, ami nem megszokott, időnként bántó és durva."

"Egy hosszú folyamat volt elmagyarázni az embereknek, hogy így beszélünk, te is így beszélsz, egymás közt ezt a nyelvet használjuk, akkor miért tegyünk úgy a sajtóban, mintha irodalmi nyelven gondolkodnánk ..."

Figyelés! Mi van a Mester monitorának tetején? Na micsoda?



Eddigi hódolataink most összegyűjtve, bőrkötésben!

Hódolat a Mesternek (a Magyar Nemzeti Forradalmi Ítéletvégrehajtó Ezred második közleménye)


Hódolat a Mesternek II. (Az MTV Kultúrház c. műsora megvágva, hogy csak a Mester szavai maradjanak).

Hódolat a Mesternek III. (Orosz József interjút készít a Mesterrel, hosszú változat)


Hódolat a Mesternek IV. - Best of W (Tóta W. Árpád legmeredekebb beszólásai)

Hódolat a Mesternek, VI (A Mester blogszerdás fellépéséről készült film). Olvasd el hozzá Apuska beszámolóját!

Hódolat a Mesternek, VII. Tóta W. Árpád fellépése az A la carte-ban, 2007 szept. 27.-én.

2007. április 7.

tirpak-admin
Prosztó M. Beléndek: Felelős Zombiság


A rohadt életbe, tisztázzunk már egy félreértést. Zombinak lenni jó.
A lezombizás nem sértés. A zombiság kívánatos cél.

Mert csak a cél mozgat. Mindenki egy irányba. Csak zombi és préda van. Minden, ami mozog, és kilóg a sorból, préda. A zombinak nincsenek problémái a véleményalkotással. A finom különbségtétellel. Az empátiával. A hozzáértéssel. A dolgok megfontolásával, előkészítésével, átgondolásával. Nem ismer értékarányokat. Nem érdekli a tudás. Egyáltalán, az a kérdés, aminek a kimenetelének a tisztázásához egy bitnél több kell, az már gyanús.

Ehhez képest igazán semmiség, hogy szaguk van.

A zombi a jövő létformája. Kis adaptációs készséggel a zombi minden akadályt legyőz. Hirtelen fordulattal tudatát a közös cél által meghatározott új irányba fordíta és felfalja az ellenállást.

A zombi mindig győztesen kerül ki a konfliktusból, mert újrateremti önmagát.

Egy zombinak mindig igaza van, hisz nem is ismer más igazságot.
A zombi, amikor azt hisszük, hogy legyőztük, újból előkúszik a sötétből két társával az oldalán.

Sok-sok zombira van szükségünk, hogy leküzdjük ezt a hányásába fulladt, stagnáló, dekadens világrendszert!

Előre, üveges szemekkel és foszló arcbőrrel egy szebb jövőért!
Le a mértéktelen, céltalan, mohó habzsolással!

Mert itt kérem mértéktelen jólét és mohózás esete forog ám fenn!
Elkelt itt pár ezer mobiltelefon, laptop és személyautó!
Nyakra főre gyerekeket csináltak itt egyesek!
Részeges egyetemisták tántorogtak itten hálapénzes orvosokkal karöltve fel s alá az utcán!

Potyautas kisnyugdíjasok kvaterkáztak az orvosi rendelőkben!

Nahát, ha már atombomba nem jutott, legyen ennek másmilyen vége! Mélyeszd a fogad a nyakába és habzsold fel az agyvelejét! Verseny van, baszd meg. Kapitalizmus.

Az erősebb zombi baszik.
Az evolúció átlépett felettetek. Egy új, magasabb rendű létforma ideje jött el.
For a Better Land of the Dead.

Na jó, kell néhány elit zombi, akit követni kell.
Én szóltam.
Aaaaaaarghhhh

tirpak-admin
Höndör B Margit: Aggódom!

Bassza meg, ez a rohadék Hírtv teljesen átveszi a Mester módszereit, és ha már jóslásokkal fényezik itt magukat egyes alblogger-helyettes tanonc-aspiráns-gyakornok-helyettesek, hát akkor most szólok én is:
BAJ LESZ, ELITEK!
Valahogy meg kellene akadályoznunk, hogy a birka nemeliteknek kinyíljon a csipája! Minden megmondó azonnal szálljon ringbe!
Nem úgy értettem, Prosztó, most nem KGB-t kell orrbaverni!
Környezettanulmányokat, esetleírásokat, megoldási javaslatokat, kidolgozott akcióterveket várok!
És mindenekelőtt elterelni a figyelmet arról, hogy a Hírtv sunyi csúsztatása a szcientológiáról szóló riportban baromira hajaz a Mester sunyi csúsztatására az otthonszülés-csendesszülés témáról!
Mindent nekem kell csinálni???

tirpak-admin
Hot&Tóta A. Lajos: Lucasfilm proudly presents...


Star Wars
Episode VII
The Return of the Geek



Valamikor rég, egy messzi-messzi Galaxisban…

A Galaktikus Birodalom haldoklott. Bár a romlás és a végveszély jelei a felkelők elemzései és a meg-megújuló zavargások tanúsága szerint tagadhatatlanok voltak, a központi hatalom minden eszközt bevetett, hogy omnipotenciája látszatát fenntartsa. Megerősítette, és tovább központosította közigazgatását, rohamosztagosokat vezényelt a Birodalom megannyi városának utcáira, és rendezte sorait a Galaktikus Médiában is. Megújította a tömegtájékoztatást, és korábbi, centralizált szerkesztőségének tagjait szétszórta a galaxis peremvidékén, a végeken.

Prominensük, a messze földön rettegett Darth Geek, fáradságot nem ismerve csapott le a felkelők elszigetelt csoportjaira. A jedi iskolát kijárván, önként szegődött a sötét oldal szolgálatába, de akármekkora utat is járt be, az univerzum egyetlen, valódi alakítóját sosem feledte. Csak az erő van – lihegte vérszomjasan fekete lebernyegében, éjfekete csuklyája mögül. Mágikus hatalmához kétség sem fért. Mestere, a Galaktikus Média felügyeletével megbízott Lord Peter ármánykodó cselszövése nélkül azonban jóval kevesebbet ért volna briliáns kardforgatása.

Ez idő tájt ugyanis a Galaktikus Média még a Szenátus felügyelete alatt állt. Sok mindent lehetett már, de még mindig nem lehetett mindent. Ez módfelett aggasztotta a Birodalom felkent császárát, és sok nehéz percet szerzett Lord Peternek is. Időnként még maga Darth Geek is céltalanul őgyelgett. A rendezett sorokban történő hadviselés nem az ő asztala volt, kétségbeesetten kereste a kitörési pontot, hogy a Média oltalmazó áldásait a Szenátus vizslató szemei elől elrejtve élvezhesse. Ezenközben ténykedése már-már a Média jó hírét is veszélyeztette, becsvágya és talmi sikerei pedig mély aggodalommal töltötték el a programigazgatót. Ekkor fogant meg Peter Nagyúr elméjében a rendkívüli gondolat.

„Geek, holnap a végekre mész” – utasította az egyre veszélyesebb nebulót a Lord. „Onnan viselsz majd hadat, formailag leválasztva a központi hadtestről. Habitusodnak, nyughatatlan, harcos természetednek is jobban megfelel ez. Természetesen utánpótlásodat, felszerelésedet, élelmezésedet és jogvédelmedet továbbra is biztosítja a Média, ám mostantól független jogvédőként vond elő kardod. Épülj be a felkelők soraiba, és tanuld meg barbár nyelvüket! Légy egy közülük, és bomlaszd soraikat. Indulj!”

Darth Geek antianyag meghajtású fospumpája így hát hamarosan átlépte a fénysebességet, és ő eltűnt a hipertérben. A következő időkben számtalan hőstettet hajtott végre a Galaktikus Média oltalmazó szárnyai alatt, függetlenül persze mindentől, a Birodalom nagyobb dicsőségére. A felkelők és a Galaxis Ellenségei egyaránt félték kardját, s arcukra kiült a jeges rémület, ha közeledni látták szálfa termetét.

Történetünk idején a Galaxis Legfőbb Ellenségéről sugárzott hiteles, ám később cselesen megváltoztatott című összefoglalót a Galaktikus Média. Ám a felkelők szabadcsapatai ellentámadásba lendültek, és félő volt, hogy még a bölcs és tévedhetetlen Szenátus is úgy határoz, hogy az elmeszakértői véleményt el kell távolítani. Sőt, ahogy a dolgok akkoriban álltak, azt sem lehetett kizárni, hogy a Média pert veszt, és helyreigazítás közzétételére, valamint bírság fizetésére köteleztetik. A ravasz Lord Peter azonban ezt nem várta meg, és önhatalmúlag adott utasítást a híradás elrejtésére. Ám ezzel nem befejezte, hanem valójában csak megkezdte az átfogó offenzívát.

„Darth Geek, legkedvesebb tanítványom!” – üzent a Lord a hipertéren át. „Rád hárul a nemes feladat, hogy páratlan függetlenséggel és bátorsággal, a végekről üzend meg az univerzum minden lakójának, mit tartunk valójában a Galaxis Legfőbb Ellenségéről. Fogalmazz a peremvidékek lakóinak barbár nyelvén. Légy egyszerű és hatásos! Kerüld a fortélyt. Ha kérdik, mondd, hogy magányos harcosként teszed, a szabadság védelmében. Hinni fognak neked, hisz az ő nyelvükön szólsz. Az erő legyen veled! Teljesítsd be végzeted.

Darth Geek pedig ment. Kis szobája magányában nem írta pennával, fekete téntával. Szablyája élivel, ellenség vérivel írta. Az ő örök hírét.

For a better Birodalom. For a better Média.

2007. április 6.

tirpak-admin
Hot&Tóta A. Lajos: Fejre igazítás


Sokáig azt hittem, a Mester egy fasz. Ám ma reggel megvilágosodtam. Nem fasz, csak megőrült. A fasz, az ugyanis tudja, hogy mit csinál, csak azt nem tudja, hogy amit csinál, az faszság. A Mester azonban már nem tudja, hogy mit csinál, és erre a közelmúlt rengeteg ékes bizonyítékának megerősítéseként ma EZT postázta.

Hozzátenni ehhez nincs mit, elvenni meg nem lehet belőle.

Az a gyanúm, hogy ekkora hatékonysággal nagyon kevés ember nullázta le magát ilyen rövid idő leforgása alatt. Kimondottan tehetséges, újszerű, érdekes figurából vált mind tartalmilag, mind formailag nímanddá. A szemünk láttára. Teszi mindezt úgy, hogy isten tudja, miért, semmi perc alatt dob oda mindent, amit elért. Valaha volt stílust, egyedi hangot, ötletes tartalmat – és ami nem mindegy, emberi méltóságot. Másokét is, de a sajátját leginkább. Kétlem, hogy ez megfizethető, azt gyanítom, ezt a saját szakállára teszi, borzasztóan félreértelmezve a világot, és benne önmagát. Azaz a helyét.

Ehhez pedig nem elég a faszság. Ehhez őrület kell. Őrült beszéd.

De van benne rendszer.

2007. április 5.

tirpak-admin
Kovátsch Gamma Bertalan: AFAIK


Elitek, lejjebb a hangerőt, az igazmondás ma csendben lesz végrehajtva. Közszereplők és egészség, tabutéma. De nem ám ezen az igazmondó blogon. Ti tartsátok a szemetek az ORTT-n, én addig mesélek.

Molnár Lajos gyomorrákos. AFAIK, ami azt jelenti, hogy As Far As I Know. Ezek után próbáljon meg valami elmeroggyant perelni. A gyomorrák csúnya betegség, az ötéves túlélés aránya 30-50%. Szegény Lajos, nincsenek valami jó esélyei. Ha elképzelem, hogy amíg ő a reformmal törte magát, addig a daganat nagy kiterjedésűvé vált és akár a nyelőcső alá és a nyombél felső szakaszára is kiterjedhetett ... hát nem lennék a bőrében a volt egészségügyi miniszternek! Azért a köz megérdemelne egy kicsit pontosabb tájékoztatást, hogy-hogy személyes okból? Tudni akarjuk, gyomorrák-e, mekkora kiterjedésű és áttételeződött-e már. Ha ők hazudnak, majd nem hazudok én és jól megmondom nektek. Azért jöttök a blogra, hogy jól értesültek legyetek.

Gyurcsány Ferencnek mélyvénás trombózisa van. AFAIK. As Far As I Know. Tetszik nekem ez az AFAIK, olyan, mint valami csillagos apróbetű a reklámon. Vedd meg, de ha pórul jártál, miért nem olvastad el az apró betűt. AFAIK. Hehehe. Szóval mélyvénás trombózisa. Na az olyan betegség, hogy a sok futástól keletkezik egy vérrög és ha nem szervül az a vérrög, akkor kampec dolores. Képzeljétek csak el, szegény Feri egyik nap még napirend előtt szólal fel, másik nap pedig személyes okokból fekszik kiterítve a Nemzet Halottjaként. Ez az eszmefuttatás tisztára spekulatív persze, AFAIK. Csak aztán ne legyetek meglepődve, ha jön az ágyútalp. Nem mondhatjátok, hogy nem szóltam előre, a blog jogászával egyeztetve, AFAIK.

Orbán Viktornak paranoid skizofréniája van. AFAIK, ezt gyorsan hozzáteszem, a blogjogász ide ragasztotta a monitorom szélére sárga post-it cetlin, hogy AFAIK. Ő tudja, ha ő kéri, odaírom, odaírom én. Szóval paranoid skizofrénia. Igazán ocsmány betegség, úgy is mondhatjuk, hogy megőrült. Széteső személyiség, kényszerképzetek, bizarr, ellentmondásos, képtelen elemeket tartalmazó gondolkodás, észlelési zavarok. AFAIK, Bécsben kezelik az Orbánt és csak akkor engedik haza, ha kijut a dühöngő állapotból. Hát esküszöm, egy gyomorrák vagy egy mélyvénás trombózis még jobb is ennél, akkor legalább hamar vége a dalnak. Ezzel meg akár évtizedekig ronthatja a levegőt, ha lesz valaki, aki fizeti a bécsi kezelést. Ja, a post-it-et ne feledjük, AFAIK. A blogjogász a fizetésének minden fillérjét megéri, én mondom! Nem is tudom, hová jutnánk nélküle.

A szomszédom, az Ági néni pedig AIDS-es. Hallom a köhögésén. Ide AFAIK se kell, hát hogy merne engem az a magányos öregasszony beperelni?

Engem? A híres újságírót? Aki sohase hazudik?

tirpak-admin
Hot&Tóta A. Lajos: Virágnyelv – A puding próbája az evés

Ízes magyar szólásokat feldolgozó sorozatunk második részében az egészségvédelem, a nyelvápolás és a kulináris élvezetek bemutatásának feladatát vállaljuk magunkra. Több legyet egy csapásra, hogy egy újabb mondással kedveskedjünk tudásra szomjúhozó olvasóinknak. Vagy netalán másra is szomjazik? Ne adja fel. Olvasson tovább!

Ráncosodik a bőre? Túlsúlyos? Esetleg csak szereti az ínyenc édességeket?

Ne aggódjon. A megoldás évmilliók óta testközelben van, csak éppen a legutóbbi időkig eltitkolták Ön előtt. Ilyesmi mai, demokratikus és felvilágosult, tudásalapú világunkban már nem fordulhat elő. Az információs társadalomban nem létezhetnek titkok többé. Az ismeretek immár nem csak egy szűk elit berkeiben terjednek, hanem közkinccsé lesznek. Ideje volt. Vezető internetes újságjaink mutatják az utat, Önnek csak végig kell mennie rajta. Igazán semmiség.

Nos. Ha Ön a pubertáson már átesett férfi, könnyű dolga van. Amennyiben nő, kénytelen lesz beszerezni egy férfit, legalább átmeneti jelleggel. A férfitartás ugyan veszélyeket is rejt, és mellékhatásokkal is párosul, de bizonyos szempontból mégis azt kell mondanunk: megéri.

Mi jut Önnek eszébe a salátadresszingről? Hát a pudingról? Ne is tagadja: ugyanaz, mint nekünk. Bizony nem más, mint az Y kromoszómával bíró egyedek vívőanyaggal dúsított örökítőanyaga. Nem, nem a DNS. Erőltesse meg a fantáziáját! Vagy legalább legyen őszinte. Ön erről nem tudott? Olvasson utána! Vigyázat: kicsit cinkes.

Bár dresszingként és a puding alapanyagaként az igazi, fogyasztása tisztán is ajánlott.

Jó étvágyat!


Kattintson, ha többet akar tudni!

tirpak-admin
Höndör B Margit: Napi kedvenc

"a vizitdíjért felelős miniszteri biztos azt mondta, a háziorvosoknak UV-lámpát is be kellene szerezniük a hamis bankjegyek kiszűrésére."

Hát kérem.
Na
Szóval, hát igen.
Ja.

tirpak-admin
Hallgatag Drugics: Bumeráng a pofámba


Ha tudnék olvasni, mélységesen felháborítana, hogy egyesek egy komplett kontinenst pucolnának ki a túlnépesedés meg pár hasonló piszlicsáré probléma megoldására. Micsoda túlzás. Az én metódusom sokkal egyszerűbb és koncentráltabb: irtsuk már ki a kínaiakat! Jó, tudom, hogy most már minden országban ott vannak a kis ferdeszeműek, főzik a szar kajájukat, de ez önmagában nem érdekel, mert azt úgyis a csóringer prolik eszik, nem én. A problémák akkor kezdődnek, amikor a munkámban akadályoznak, amikor a kis köcsögök tőlem szívják el a műsoridőt, kvázi az éltető oxigént. Mert nem bírják megállni, bazmeg, hogy ne róluk szóljon minden hír. Addig nyomulnak a hírügynökségeknél, a szerkesztőknél, amíg ki nem lobbizzák, hogy mindenki folyton velük foglalkozzon. Egyszerűen a lételemükké vált, hogy folyamatosan előtérbe tolják önmagukat, ellentétben az olyan normális, és nem mellesleg, magyar emberekkel, mint, teszem azt, én.

Még szerencse, hogy nem tudok olvasni (képzelem, mi mehet róluk a nyomtatott sajtóban), az én munkámhoz elég, ha gondolkodás nélkül mindig kimondom az első dolgot, ami eszembe jut. Ez két okból is jó, egyrészt mert vicces, bárki hallhassa, másrészt meg munkát ad egy csomó unatkozó ORTT-megfigyelőnek, illetőleg a bírságokon keresztül pörgetem a gazdaságot is. Hé, még valami kitüntetést is érdemelnék, szerintem: mások egy évben nem termelnek annyit az államnak, mint én két szóval. Plusz még nemzeti értékeinket, híreinket is védelmezem. Ide nekem az ezüst bumerángot, vagy a köztársasági dobócsillagot, vagy tisztikeresztet, vagy mi a fasz az.

2007. április 4.

tirpak-admin
Kovátsch Gamma Bertalan: Majd megmondom én, ki a felelős



Elitek, április 4 van. Elnézegetve az olvasottsági statisztikáinkat, a legtöbb közületek nem is tudja, mi volt itt. Vagy pedig olyan történelemhamisító nézeteket olvashatott, hogy megszállás történt.

Na, pontosítsuk csak egy kicsit!

Tudjátok, ki miatt terjedt el a felszabadítás dolog, ki miatt kellett Sztálin kantátát énekelni április 4.-én? Eltaláltátok, a zsidók miatt. Nekik volt felszabadulás, mert végre elmentek, akik irtották őket. Azt hiszem, a sejtetésből elég ennyi, nem kellene, hogy tovább baszogassanak holmi explicit kijelentések miatt.

A többi a ti dolgotok, elitek.

tirpak-admin
Höndör B Margit: Árpi, az újságírás Einsteinje

Igen!
Mai, csodálatos postja talán a legjobb példa erre. Micsoda stílus, milyen szenzációs mondatfűzések és poénok! Egyszerűen kúl!

"Ha nem lett volna rendszerváltás, ha nem lett volna Gorbacsov, akkor ma nagy ünnep lenne: a felszabadulásé."
Hát ki más tudná ezt így megfogalmazni???

"A Parlament előtt díszszemlén vonulna el mind a tizenöt tankunk."
Milyen szellemes! Pont azt írja, ami abban a régi viccben van, tudják, Horthy, Hitler, repülőgépek. Nagyot nevettem, pedig már 20 éve ismerem!

"Cheguevarás kisköcsögök gyűrűjében."
Muhahahaha!!! Ez az! Így kell, ezt kell! Köcsög mind!

"Akkortól bejött egy tök másik értelmezés"
Ja. Tökre így volt, és egyáltalán nem volt baró! De tényleg! Totál igaza van megint, büdös náci stricik, büdös, kurva komcsik, ez volt. Meg persze a zsidók és a keresztények is bekavartak valahogy ebbe az egészbe.
Még az a jó, hogy a szcientológusok még nem köcsögösködtek akkor.

Valami olyan igazság van megint a Mester írásában ráadásul (az egészen zseniális stílus mellett), valami olyan mélység, olyan utánozhatatlanul eredeti gondolatok és meglátások, olyan analitikai bravúrok, hogy most el is kell mennem inni egy felest, mert teljesen felzaklattam magam.

Árpi, te vagy az isten!
Árpi! Árpi! Árpi!

2007. április 1.

tirpak-admin
Hot&Tóta A. Lajos: Aki nem dolgozik, ne is egyék!

Ízes magyar szólásmondásokat feldolgozó sorozatunk első részében ismerős, ám mégis egzotikus vidékre kalauzolnám nyájas olvasóimat. Úgy hiszem, szerkesztőségünk példás hozzáállását éppúgy tükrözi a címben olvasható gondolat, mint amennyire dolgozó népünk egészének hitvallását is kifejezi egyszersmind.
Aki nem dolgozik, ne is egyék! Talán sosem volt aktuálisabb e mondás, mint mai, kényszerű megszorításokkal teli világunkban. Az ingyenélőkről szólván pedig kik is juthatnának hamarább eszünkbe a tanároknál. Tudjuk jól: nincs még a világon olyan kártékony, ingyenélő, dologtalan és másokon élősködő fajta, mint a pedagógus. Erre világított rá druszám, Lajos, kérlelhetetlen lényeglátással: A volt pénzügyminiszter a tandíj bevezetésén túl azonnal megszüntetné a túlfejlesztett felsőoktatási intézményeket és alacsony színvonalú képzést eredményező fejkvótaalapú finanszírozást, és a felsőoktatásban tanítók közalkalmazotti státuszát.”

Értetlenkedő olvasóinknak eláruljuk, hogy a közalkalmazotti státusz helyett természetesen a vállalkozói szerződést támogatjuk, mint olyan módszert, amely kiválóan alkalmas rá, hogy dolgos, tenni akaró, teljesítményalapon gondolkodó, a hosszú távú minőségben érdekelt személyeket és intézményeket juttasson helyzetbe. Hát ki ne tudná, hogy nincs lankadatlanabb, elkötelezettebb és következetesebb híve a stratégiai gondolkodásnak és a kemény munkának a magyar vállalkozónál! Itt az ideje, hogy a tanárok is vállalkozzanak, akkor majd elválik a szar a májtól. Dolgozzanak, de nyáron: "Hey, teacher! Leave those kids alone!"

Nehogy azonban azt higgyük, hogy a módszer csak a felsőoktatásban állja meg a helyét! Oktatási rendszerünk alap- és középszintjén is tért hódít az üdvözítő megoldás. A vállalkozói szerződéssel dolgoztatott pedagógus nemcsak arról ismerszik meg, hogy 1-2 éves, megújítandó munkaviszonyban áll mindenkori munkáltatójával, és az ebből fakadó gyakori iskolaváltásával a nebulók korán megismerkedhetnek a társadalmi mobilitás áldásos intézményével. Szép eredmény persze ez is, de ne álljunk meg itt! A módszer valódi érdemei abban öltenek testet, hogy a vállalkozói szerződés szólhat akár szeptembertől májusig is, hiszen ez volna az az időszak, amikor a tanár ténylegesen tanít az oskolában. A nyári szünet idején nem dolgozik a léha tanerő, logikus és szükségszerű tehát szakítani a bevált gyakorlattal, hogy ezen időszakban is fizetjük restségét. "We don't need no education."

Aki nem dolgozik, ne is egyék! Az amúgy is túlzott társadalmi megbecsülésnek örvendő és – nem mellesleg – túlfizetett tanárok a nyári hónapokban semmiképpen ne az oktatási intézmény kenyerét egyék. Javaslatunk szerint kívánatos volna, ha idénymunkát vállalnának egy kukoricaföldön, esetleg egy hipermarket árufeltöltő osztályán, természetesen szintén vállalkozói szerződéssel – esetleg anélkül. A jóléti állam ígérete szerencsére szertefoszlott, indokolt a közalkalmazotti státusz revideálása és a pénzt feleslegesen vivő terület deregulálása.

A jövőért szintén módfelett aggódó, a sikeres, modern Magyarországot mindennél fontosabbnak tartó, a teljesítmény-orientált szemléletet az anyatejjel magukba szívó olvasóinknak pedig az utolsó szó jogán azt üzenjük: Evés közben jön meg az étvágy!

2007. március 31.

tirpak-admin
Kovátsch Gamma Bertalan: Kinek van joga létezni?

Elitek, teljesen igaza van a Mesternek, most már nagyon ideje lenne kiszórni a selejtet a közszereplők közül. Hát behalok, vannak riporterek, akik rákérdeznek arra, miért ilyen erőszakot sugárzók a Szigetre meghívott zenekarok nevei. Bazdmeg, azért, mert erre jön a nép, azért. Nem is a szeretetre, az senkit se érdekel.


Hát ez egy teljesen reménytelen riporter. De vigyük csak tovább a gondolatot! Miért lenne olyan őskövületeknek, mint Dévényi Tibor vagy Szekeres Imre joga a létezéshez? Nincs joguk és kész és ezt a Mesteren kívül senki sem meri belenyomni a köz orcájába ezer lóerős fospumpával. Nézd csak meg ezt az egyperces videót (egy korábban már szerepelt hosszú videó megvágott változata)!




Most már csak egyet nem értek. Az ilyen bátor igazmondásért kitüntetést szoktak adni. Elitek! Amikor meg akartam említeni a Mesternek ezt bátor hőstettét a Főblogon, hogy a Mester nagyszeűségét mindenki jobban átérezhesse, egy szabotőr törölte a kommentemet!

Előtte:



Utána:

Nincs más megoldás, bíznom kell az Internet erejében, hogy híre megy az árulónak, aki miatt a Mester hőstetteit nem lehet magasztalni.

2007. március 30.

tirpak-admin
Plechni Annás: Heti Tuti

Március 8
Kiáltás félelem ellen
NE FÉLJ, MAGYAR!
Majd holnap is írok.


Március 9
Gyurcsán klán, Gyurcsány dalárda, Gyurcsány család, Gyurcsány.kommandó, félelem, közfélelem, korda, Al Capone, gyerekpornó, kínaiak, gázár, eszelős, totális, alávaló, rendőrbosszú, sokk, káosz, csapda, katasztrófa, embervér, halál, keverés. Terápia, Orbán Viktor, eufória, bátorság, logikus, elsöprő, lelkesítő, gyógyító, közösség, konszolidáció, bátorság, békés, polgári, biztonság.


Március 10
Nem igaz! Nem azért! Nem azt! Milyen hirdetés? Milyen hungaristák?
Majd holnap vicceset írok.


Március 11
Mi.
„Hiába rotyogtatjátok cionista fospumpáitokat antidemokratikus rákosista verőlegények! Félelmetek kiül az arcotokra, habzó szájatok elnémul, mikor végre lerázza bilincseit a tirpák, és évszázados elnyomatásból kitörvén felemeli öklét, és igazságot tesz, mert az övé az!”

Ezt írtam tegnap, és milyen igazam volt.
Itt állunk újra, megfélemlítve egy redőrállamban, a demokrácia halott, olcsó Kisz Jánosok uralmát nyögjük, bármikor eljöhet értünk a fekete autó. Ezt akartuk? Ezért harcoltunk a pszeudofeudalista komcsifasiszták rémuralma ellen az átkosban?
Nem! Az életemet is kockára téve kimondom: Éljen Orbán Viktor!
Petőfi, Arany és Vörösmarty szavaival búcsúzom mára:
A kurva anyátokat, büdös komcsik!

Holnap tényleg valami poénos lesz.


Március 12
véget ért a Gyurcsány-korszak.
Há ja.


Március 13
Ez a Gyurcsány tisztára Sztálin. Krupszkaja viszont jó nő volt.

Március 14
Remélem békés lesz a forradalom.

Március 15
Vettem egy kocsit kéz alatt.

tirpak-admin
Höndör B. Margit: Engedjék meg,

hogy bemutassam Önöknek Plechni Annás urat, a férfit, aki bátor, az írót, aki ír, az embert, akinek kacsája van.

Ritkán adatik meg, hogy két akkora formátumú személyiség szülessen, dolgozzon, hasson! egy időben ebben a fosországban, mint Annás és Árpi. Úgy gondolom, szerencsés korban élünk, mert ők is, itt és most, velünk, értünk. Újra és újra lenyűgöz jobbítás vágyától hajtott tenniakarásuk, a cizellált humor, a helyenként szinte nem is emberi tárgyilagosság, a kifinomult stílus, a már-már zavarba ejtő szerény visszafogottság, mindaz, ami kvázi eszmeközösséget teremt e két nagyszerű filantróp irodalmár között. Munkásságuk mérföldkövei a magyar újságírásnak, kiegyensúlyozott, megbékélést hirdető írásaik nemcsak a tirpákbokrétási pantheon örökös tagjává emeli e nemes férfiakat, de büszkeségtől dagadó kebellel elmondhatjuk, hogy AlsóBélatelep és Dürgőkeresztes is tiszteletbeli polgárrá nyílvánította őket!
Örökös csillagként ragyognak ők e sokat szenvedett, hajdan erős ország egén!

Háromszoros hurrá Annásnak!! Üdvözöljük őt a Fosblogban, kérem, fogadják őt olyan szeretettel, mint a Mestert!

tirpak-admin
Höndör B Margit: Nehéz napok állnak mögöttünk.

Nemcsak a Mester betegségére gondolok, ami minden igazi tirpák elitet megviselt (jómagam például merő szolidaritásból ismét elkezdtem köhögni), hanem arra a fájó hiányérzetre, amit értékes kinyilatkoztatásainak nélkülözése okozott a szívekben, Lajosnál pedig a májban is. A napok szürkévé váltak, a család idegesítővé, a monitor vibrálni kezdett, az egér bemondta az unalmast. Sóhajokkal, elfojtott zokogással telt meg az éter, gyötrődő email-vltások, szenvedő msnüzenetek jártak gépről gépre, tanácstalanság, elkeseredés lett úrrá még a TETÜKben is. KGB megint rászokott a fűre, Prosztó a lábára ejtette a súlyzóit, állítólag most a hokedlin üldögél egy vájling jégben, és igen, ez az a vájling, amit olyan szégyentelenül lenyúlt tőlem, remélem beleszorul.
Nem csoda, hogy a mai elitgyűlésen egyedül képviseltem a tirpákbokrétási tagozatot a helyi italmérésben, de helytálltam! A negyedik kör után elénekeltem az indulónkat, háromszor belesikítottam az éjszakába, hogy Árpi, te vagy az isten, és most itt vagyok, végre, és látom, hogy megtört az átok, új post született, hú, de még milyen új!
Árpi! Árpi! Árpi!
Te vagy az isten!

tirpak-admin
Hot&Tóta A. Lajos: Az álom


Sehogy sem tudott újra elaludni. Már jó ideje csak forgolódott a sötétben, behunyt szemmel, nyugtalanul. Pihenni próbált. Ami azt illeti, igazán ráfért egy alapos pihenés. Nemrégiben ugyanis rengeteg dolga akadt, és mi tűrés, tagadás - ezt neki magának is be kellett vallania - bizony elfáradt kissé. Bár utálta a gondolatot, lehetetlen volt nem észrevenni, hogy az idő felette sem múlik el teljesen nyomtalanul. Szőrzete, mely korábban oly jóleső büszkeséggel töltötte el, hófehérré vált és hiányossá, és ízületei sem voltak már olyan jó állapotban, mint azelőtt. De azért mindent egybevetve, a korához képest nagyon jól tartotta magát. Emiatt igazán nem volt oka a szégyenkezésre. Ráadásul tisztánlátásával, eredeti ötleteivel és elsőrangú problémamegoldó képességével rendkívül elégedett volt. Biztosra vette hát, hogy amint átmeneti tompasága megszűnik, nagy dolgokat fog még véghezvinni. Most viszont rettenetes fáradtságot érzett, hiszen beteg is volt a jó múltkorjában. Aludni vágyott. Aludni, kikapcsolni egy kicsit az agyát, végre nem gondolni semmire. Regenerálódni.

Ehhez minden feltétel adott is volt. Sötétség, csönd, kényelem. Csak az a fránya álom ne járt volna folyton a fejében. Az a nyavalyás álom nem hagyta nyugodni. Egyébként ritkán álmodott. Még ritkábban fordult elő, hogy az álmai említésre méltók lettek volna. Az meg aztán tényleg sohasem történt meg vele, hogy a látomásai visszatérjenek. Már csak ezért is meglepte ez a mostani eset. De ettől eltekintve is furcsa volt.

Tökéletesen tiszta, valósághű képeket látott. Hihetőeket, erőteljeseket. Mégis; az egyes részletek érthetősége, követhetősége ellenére az álom egésze kuszának, összefüggéstelennek tetszett. Azt nem lehetett mondani, hogy nem volt benne rendszer, de ez a rendszer egészen torznak hatott. A legdöbbenetesebb pedig az volt az egészben, hogy kitalált alakjainak minden egyes tulajdonságát ijesztő pontossággal látta. Hát igen, érdekes dolog ez a virtualitás – gondolta magában. Alakjainak jelzői mintha külön erre a célra jöttek volna létre, olyan tökéletesen határoztak meg mindent. Civilization – ez a szó többször is visszatért, hogy megnyugtassa. Elmosolyodott. Végre nem kellett a dolgok jelentésén tovább töprengenie, a fogalom oly tökéletesen írt le mindent. A fejében keletkező érzések kérlelhetetlen egyértelműsége mindenféle találgatást feleslegessé tett.

Először egy kislányt látott, fehér ruhácskában, hajában mezei virágokból fonott koszorúval. Egy napsütötte réten ült, ártatlan kis arcán kedves mosollyal; körülötte zöldellt a fű, ameddig a szem ellátott. A közelből madárcsicsergés hallatszott. A kislány gyönyörű, barna szemei fényesen csillogtak, és pici, piros száját álmélkodva tátotta el. Két színes pillangót nézett. A lepkék virgoncan kergetőztek, vidáman és játékosan repkedtek virágról-virágra, könnyedén, légiesen kerülgették a lány aranyszőke hajfonatait. Körös-körül béke és nyugalom honolt.

Ám egyszer csak elmosódtak az ártatlan arc körvonalai, és a madárcsicsergést dobpergés erőteljes hangja nyomta el. A fű eltűnt – helyén széles főút vizes betonja terpeszkedett. Az úton katonák meneteltek - kemény arcélű, harcedzett férfiak és fiatal, a serdülőkoron alighogy túljutott fiúk. Csak az erő van, mondogatták félhangosan, ütemesen. Vállukon puska, szemükben elszántság; barna bakancsuk súlyosan döngött a kövön, és nehéz fémsisakjukról apró patakokban folyt nyakukba a víz. Bár gyorsan mentek, a sor nem akart csökkenni.

Aztán újabb kép tűnt elő. Emberek sürgölődtek egy zajos piactéren. Kofák árulták a portékáikat, Mesterlegények kergetőztek vad röhögéssel, amott pedig jól megtermett malacot forgatott valaki a nyárson. A tér közepén egy nagyhangú ember kiabált valamit, aztán mutatványosok léptek színre, és kötelességtudóan mókázni kezdtek. A fogadóból vidám éneklés hangja hallatszott.

Nemsokára azonban mindez a távolba veszett, és helyét a sötét űr foglalta el. Két fehér szkafanderes alak szerelt valamit egy fémszínű űrhajón. Néha, amikor egymás közelébe kerültek, biztatóan mosolyogtak vastag üvegburájuk mögött. Szemlátomást boldogok és elégedettek voltak, mint Malacka az űrben. Ezalatt a kék bolygón, valamelyik tévécsatornán egy kopasz ember magyarázta, hogy valami Gagarin nevezetű már évekkel azelőtt megmondta az űrből visszatérvén, hogy az a bizonyos akárki a felhők felett sincs, azaz nincs. Szavait tapsvihar nyomta el. Az álmodó arcán halvány mosoly suhant át.

De hamarosan szertefoszlott ez a kép is, és a háttér élénk sárgára változott. Kopár sivatag rajzolódott ki, homokja forrón perzselte a tétován álldogáló fekete kisfiú meztelen talpát. Csupa csont és bőr volt, csak a hasa dagadt ki hatalmasan. Kisebesedett fején otthonosan telepedtek meg a lomhán zümmögő legyek. Felette, párezer méter magasan, repülőgép húzott el, és mintha felesleges poggyásztól szabadulna meg, egy neutronbombát pottyantott ki magából.

A gép átrepült az óceánon, és egy óriási, tündöklően kivilágított városban landolt. A pilóta kiszállt, és mielőtt hazatért volna, még bement a hipermarketbe. Fagylaltot vett, csipszet, meg az esti sportújságokat. A pénztárosnő gyakorlott, automatikus mozdulatokkal húzta le a vonalkódokat. Ez aztán az igazi hatékonyság, gondolta a pilóta elégedetten. A hangszórókból lágy zene szólt. Ölni, és élni hagyni.

A dallam azonban egyik pillanatról a másikra megváltozott, ünnepélyessé, fenyegetővé vált. A falak egymás felé futottak és sokszorosukra magasodtak; műanyag borításuk is leolvadt, és a helyén nem maradt más, csak csupasz kövek. A kórus tiszta, erőteljes hangja betöltötte az egész templomot. A hívek pillantása emelkedett gyönyörről tanúskodott, arcukról a megtisztulás, az átlényegülés, az értékes dolgok felé fordulás igaz öröme sugárzott. A levegő megtelt szépséggel és erénnyel; túláradó, őszinte hittel. A templom előtt egy arab kisfiú kóricált éhesen. Something wicked.

A következő kép, amit látott, egy barlang körvonala volt. Középen tűz lobogott, amelyet állatbőrbe öltözött harcosok ugráltak körül. Zsákmányuk, a kiterített, jámbor pofájú medve, békésen, meghunyászkodva hallgatott. Utáljátok ellenségeiteket, skandálták kórusban az átszellemült alakok. Lassanként már kezdett megalvadni az állat sebeiből kiömlött vér. A vastagabb fadarabok időnként meg-megroppantak a tűzben, mely meleg, sárgásvörös fénnyel világította meg a hideg falakat. Fortélyos félelem igazgatta őket, nem csalóka remény. A táncoló, torzonborz figurák árnyékképei között elővillantak néhol egy-egy barlangrajz mesteri vonásai.

Aztán a göröngyös szikla sima felületű, fekete táblává változott. Rajta fehér krétával bonyolult egyenletek sorakoztak. A táblánál szemüveges, fiatal tudós állt, és rendívül izgatottan, nagy hévvel magyarázta szerény javaslatát a feszülten figyelő kollégáknak. Előadása végén dörgő, szűnni nem akaró tapsvihar söpört végig a termen. A falon nagy, digitális kijelzőn fordult visszájára az idő. The final countdown. A tapsvihar dörgése egy pillanat alatt ágyúdörgéssé erősödött, melyben a harctérről fejvesztve menekülő emberek rémült ordítása nyomtalanul veszett el. Szemükben félelem ült, borostás, mosdatlan arcukat teljesen ellepte a rettegés. A levegőben bombák által felszakított földdarabok és közéjük keveredő csonka végtagok kavarogtak. Nem messze ettől a helytől önmaguk árnyékára lesoványodott férfiak és nők, fekete-fehér csíkos ruhában meneteltek egy lapos épület felé, melynek magas kéményéből sötéten gomolygott elő a füst. Alig lehetett látni a füst árnyékától, hogy ez bizony sekély sírhant. Egyszer csak a tömegből kivált egy áttetszően elvékonyodott asszony, és elszánt arccal, bicegve-sántikálva futott a megváltó, áramjárta szögesdrót irányába. A ráripakodó gépfegyveres suhanc már nem tudta megakadályozni a tervét.

Aztán egy kisfiút látott felnőni az álomban, aki lehetett éppen ennek az asszonynak a fia is. Látta amint a fiú elvégezve iskoláit egyetemre ment, majd gazdag bankárrá vált; és látta ahogy szánakozó arccal, tehetetlenül széttárt karokkal tagadta meg a kölcsönt attól az ismeretlentől, aki meg lehetett éppen a gépfegyveres suhanc fia is. Az ismeretlen a bankból kilépve buszra szállt és hazament. A konyhai lámpa kampójára felkötött merev, élettelen testének lassú imbolygása szürke árnyékot vetett a befejezetlen búcsúlevélre, amelyet családjának hagyott hátra. Hevenyészve aláhúzott címe így szólt: Az ügynök halála.

Temetésén együttérzőn kondult meg a hitközség kegyes adományokból felújított harangja; hangjára még szorosabban simultak egymáshoz a szerelmesek, akik a temető melletti kis park ütött-kopott padján csókolóztak. Remegő hangon súgták egymás fülébe, hogy együtt maradnak, míg csak meg nem halnak. Régen volt, hogy is volt? A következő képen ugyanezt a párt látta néhány hónappal később. Egy nőgyógyászati rendelő várójában ültek. Mikor rájuk került a sor, idegesen elbúcsúztak egymástól, és a fiú nyirkos tenyérrel, szemében ijedt sajnálattal nézte, ahogy kedvese belép a fertőtlenítőszagú helyiségbe. Az őszülő halántékú orvos szomorú arccal, fejcsóválva fogott hozzá, hogy kikaparja a lány méhében megfogant gyermeket. Szabadság, szerelem.

Aztán hirtelen felébredt. Fejében összevissza kavarogtak az álom furcsa képei. Bárhogy szeretett volna, sehogy sem tudott újra elaludni. Tisztában volt vele, hogy az volna a legjobb, ha mindezt gyorsan, egyszer és mindenkorra elfelejtené, és soha, soha többé nem gondolna rá. Fennállt a veszélye, hogy valaki tényleg kimondja majd azokat a bizonyos mondatokat. Ettől megijedt, és mindent ki akart törölni az agyából amit látott, és minden mást is, ami egyáltalán kapcsolatban lehet vele. El akarta felejteni ezt az egész virtualitást, úgy ahogy van. Hasztalanul. Much ado about nothing, gondolta elmélázva. Pontosan tudta ugyanis, hogy nem lesz képes gondtalanul megpihenni mindaddig, amíg nem tesz valamit. Valami lényegeset; valamit, amire éppen ez az álom készteti. De hát mit is tehetne?

Csak egyetlen megoldást tartott lehetségesnek. Igen, tudta már, hogy nem tehet mást, ha azt akarja, hogy nyugta legyen végre. De vajon helyes-e ha azt teszi, amiről úgy érzi, hogy meg kell tennie? Van-e joga hozzá? És vajon jó az egyáltalán, amit kigondolt? Töprengeni kezdett. Megkísérelte elképzelni a következményeket, minden egyes apróságot körültekintően igyekezve mérlegelni, az összes részletet lelkiismeretesen megvizsgálni. Heads up, mondogatta magának, ismételgetve az álombéli figurát. Heads up. Erősen próbálkozott, de minden hiába. Nem ment.

Körülötte teljes volt a sötétség és a csönd. Vajon jó az, amit kigondoltam? – tette fel magának a kérdést sokadjára. Helyes? Vagy helytelen? Sehogy sem tudta megadni rá a választ. Mindegy. Legalább érdekes – gondolta keserűen. Azzal nagyot sóhajtott, és megteremté az eget és a földet.

És lőn este, és lőn reggel. Első nap.