2007. március 20.

tirpak-admin
Hot&Tóta A. Lajos: No Milk Today – Túlélőkészlet – Egy nehéz nap éjszakája



Mottó
"It's been a hard day's night
And I've been working like a dog"


Nehéz napnak nézünk elébe: ma nem lesz új Mesterpost, mert fáradt a lelkem. Bár kognitív képességeim lehetővé teszik számomra, hogy a logikai állítás szintjén megértsem ezt, a bennem élő, jóval ősibb agyi strukturákkal kapcsolatot tartó ösztönlény mégis tiltakozik, és a kilátástalansággal vegyes félelem karbamid-szagú kipárolgása lengi be kies lakomat. Mit tehet mást ilyenkor a magára hagyott gyermeki én, mint hogy a klasszikusoknál keres menedéket. Az alábbiakban egy gyakorlatban is alkalmazható túlélési útmutatót adok, – ajánlást fogalmazva meg mintegy – kapaszkodót a nehéz napokra.

07.00 A Herman’s Hermits örökzöldjével érdemes indítani, rögtön ébredés után:

“No milk today my love is gone away.
The bottle stands forlon a symbol of the dawn
No milk today it seems a common sight
But people passing by don't know the reason why”

07.30 Miután kisírtuk magunkat, kapjunk be néhány falat kétszersültet [esetleg háztartási kekszet], és öblögessünk le 2 dl langyos teát, kevés cukorral. Ezek segítenek, hogy túljussunk a legrosszabbon. Ügyeljünk rá, hogy magabiztosnak tűnve, kapkodás nélkül, mély lélegzeteket véve induljunk munkába – nem kell minden jöttment orrára kötnünk, hogy magunkra maradtunk, iránymutatás nélkül. Előtte mossunk fogat. A legjobb, ha a fenti előadótól az alábbi sorokat dúdoljuk közben:

“How could they know just what this message means
The end of all my hopes the end of all my dreams
How could they know a palace there had been
Behind the door where my love reigned as queen”

08.30 – 12.30 Próbáljunk dolgozni. Készüljünk fel a legrosszabbra: ma keveset fogunk kommentelni, hiszen nincs új Post. A Mester iránymutatása alapján válogassunk a régiek közül, olvasgassuk azokat. Tudván tudjuk persze, hogy örökké nem élhet konzerven az ember, de a legkisebb elkeseredésre utaló jel fellépte esetén is krákogjunk háromszor, acélozzuk meg akaraterőnket, és sziszegjük a következő szavakat:

“S ha én nem szólnék, kinyögné a szájam:
bár lennétek ily bűnösök mindnyájan,
hogy ne maradjak egész egyedül.”

12.30 – 13.30 Ebédszünet. Csak valami könnyűt együnk, ez a nap úgysem a hedonizmusról szól. Legjobb ilyenkor egy pizzaszelet vagy egy mekdöncis saláta. Próbáljunk beszélgetni azokkal az agyhalottakkal, akikkel együtt kényszerülünk dolgozni. A birkák persze nem olvassák a Mestert, így meg se kíséreljük elpanaszolni nekik fájdalmunkat. Viselkedjünk természetesen, kínáljuk őket rágógumival. Éberség! Ebéd után, ha fél percre magunkra maradunk, mormogjuk a következőket Karinthy Frigyessel:

“Nem mondhatom el senkinek
Elmondom hát mindenkinek


Hogy fájt amikor csúfoltak és kínoztak
És sokszor jobb lett volna lenni rossznak

Mert álom a bűn és álom a jóság
De minden álomnál szebb a valóság”

13.30 – 17.00 Próbáljunk ismét dolgozni. Csak nagyon ritkán frissitsük A WEBOLDALT, kerüljük a feltűnést. Készüljünk fel rá, hogy a Mester ezúttal állja a szavát, és tényleg nem lesz új post, hiába nyomogatjuk a refresh gombot. (Erről nagyon összetett véleményem van, úgyhogy nem fejtem ki, de muszáj megjegyeznem: nem, a Mester nem állta a szavát, és mégis van post ma is. Ezzel visszamenőleg annulálta véleményformáló kinyilatkoztatásomat. Hahaha. A szerk.) Aknakeresőzzünk helyette, és töltsünk le néhány cigányviccet és egy éhező afrikai négergyerekről készült képsorozatot az asztalra. Ha lehetőségeink engedik, a destroy mappába tegyük őket, és ez az egész a rockets&tanks könyvtár almappája legyen. Óvatosan frissítgessük a w.blog.hu-t, hogy növeljük tűrőképességünket. Ha elkeseredünk, idézzük fel a klasszikus verssorokat, ismét József Attilától:

“Kit anya szült, az mind csalódik végül
Vagy így, vagy úgy, hogy maga próbál csalni –
Ha küzd, hát abba, ha pedig kibékül:
Ebbe fog belehalni.”

17.15 – 19.00 Köszönjünk el agymosott kollégáinktól, és menjünk vásárolni. A legszükségesebbeken túl, okvetlenül szerezzünk be egy IQ-tesztet is. Fontos, hogy hipermarketbe menjünk. A fogyasztás templomában felszabadulunk, csökken korábbi frusztrációnk. Fizessünk bankkártyával, de semmire se vegyünk fel hitelt, mert az agyhalott dolog. Ne feledjük, pénzügyi analfabéták vagyunk. Mivel a Mestert most nem tudjuk megkérdezni, hogy mire szabad és mire nem szabad költenünk, akkor járunk el a legbölcsebben, ha az Eljövetel című örökbecsű munkát vesszük meg. Ne lepődjünk meg, ha a Libriben azt modják, hogy ők nem tartanak olyan szemetet, ami a kutyának nem kell. Reakciósok. Fizessünk a pult alatt, és kérjük meg, hogy csomagolják be a megszerzett kincset. Egész biztosan nem szeretnénk, hogy dühödt vásárlók akarjanak kifosztani bennünket a parkolóban. A költő szavait parafrazeálva, skandáljuk az alábbiakat:

“Mert megvan a kincs, mire vágytam,
a kincs, amiért porig égtem.
Itthon vagyok itt e világban,
s már nem vagyok otthon az égben.”

19.30 – 20.30 Siessünk haza, és tudjuk le gyorsan a vacsorát. Ne essünk túlzásokba: egy joghurt, egy fél zsemle és egy tesco alma pont elég lesz. Elvégre megszorítások vannak, és ugye nem mi akarjuk aláásni a nemzetgazdaság felemelkedését? Gondoljunk a Mesterre, majd magunkra, s aztán a Mesterre ismét. Da capo al fine. Végre magunk vagyunk. Olvasgassuk az Eljövetelt és a régi postokat. Lényegüljünk át a koherencia fényénél. Szavaljuk fennen Shakespearet:

“Légy hű magadhoz!
Így mint napra éj következik,
Hogy ál máshoz se lész.”


22.00 Bújjunk korán ágyba. Egy nehéz napon vagyunk túl, de ne essünk az önsajnálat mindig büdös vétkébe – mossunk fogat. Ágyban, párnák közt alfa állapotba kerülvén, értékeljük újra a napot, mérjük fel, hogy mennyivel gazdagodtunk ma is, és becsüljük magunkat érte, hogy képesek voltunk ilyen hosszú időt kihúzni a Mester közvetlen útmutatása nélkül. Ringassuk magunkat álomba egy másik Árpád, a Tóth szavaival:

“Minek a lélek balga fényüzése?
Aludjunk. Másra kell ideg s velő.
Józan dologra. Friss tülekedésre.
És rossz robotos a későnkelő.

Mi haszna? A sok téveteg barázdán
Hová jutottam? És ki jött velem?
Szelíd dalom lenézi a garázdán
Káromkodó és nyers dalú jelen

Falon az inga lassú fénye villan,
Aludjunk vagy száz évet csöndben át…
Ágyam mellett elkattantom a villanyt.
Versek… bolondság… szép jó éjszakát”

2007. március 19.

tirpak-admin
Höndör B Margit: Nakérem

Voltam ma az ÖTYE-n (Öntellektuellek Tirpákbokrétási Yoyoba Elitklubja), és képzeljék el, kiderült, hogy Árpi filmjének az igazi címe A bróker, és nem főszerepről van szó, de a többi majdnem stimmel! Valami kooprodukciós film dánokkal és szingalézekkel!
A Mester levélkézbesítőt alakít egy brókercégnél, aki szabadidejében háborús relikviákat gyűjt, és mikor elbocsátják, bekattan, tulajdonképpen egy álomjelenetről van szó, amiben azt képzeli, hogy ufókkal támad a gonosz brókerre, akit Keanu Reeves alakít, és láttam a rész forgatókönyvét is, megpróbálom visszaadni, figyi:


Debil Kézbesítő terepszínű gyakorlóruhában, mellette 2 db egyszemű UFÓ, iroda, Keanu Reeves az asztalnál ül.

DK: -Rohadt Orbán, kinyírlak, most véged van!
UFÓK: szörcs, szörcs
KR unott arrcal felnézve: - Ismerem magát?
DK:-Megöllek, szétfospumpázlak! Agyonverlek!
UFÓK:- szörcs szörcs
KR megnyom egy gombot: -Nyugodjon meg kérem. Hívtam a biztonságiakat. Egy teát addig?
DK: Anyádat, szemét állat, meghalsz, kiheréllek, én főblogger vagyok, az én tankom a legnagyobb!
UFÓK: -szörcs szörcs
Biztonságiak bejönnek, leütik mind a hármat, jelenet vége.

IGEEEN!!! ÁRPI!ÁRPI!ÁRPI!

tirpak-admin
Prosztó M. Beléndek: I have a dream

Álmomban isten voltam. Hatalmas, teljhatalmú Teremtő.

Felülről néztem le a világra és kedvem leltem benne. A felhők békésen vonulásztak, a rajtuk áttörő napfény tüchtig kis árnyékokat vetett a síkságokra, meg a kis geil hegyecskékre, az ökoszisztéma érintetlen volt és minden úgy működött, ahogy annak működnie kell.

Az emberek vadásztak és gyűjtögettek, állatbőröket viseltek és boldog tudatlanságban éltek.
Néha egyet-egyet agyonvágtam egy villámmal, vagy vulkánkitörést rendeltem el egy falu alatt, hogy tisztában legyenek vele, hogy vagyok.

Olyankor sikoltoztak és sercenve elégtek.
Jó érzés volt.

Aztán egyszer feljebb toltam a 'társadalomépítés' csúszkát és a törzsek népekké, országokká, majd birodalmakká erősödtek.

A népek és birodalmak összecsaptak és sokan meghaltak. A templomaimból kacskaringózva szállt fel az áldozatok füstje.
Jó érzés volt.

Aztán feljebb toltam a 'technológiai fejlődés' csúszkát, egy 'drop down' ablakból kiválasztottam a 'szekularizációt', csak hogy lássam, hogy mi történik. Tudtam, hogy végeredményben az egész rendszer az én kezemben van, ha minden kötél szakad, elrendelek egy özönvizet és minden reset.

Továbbra is ölték egymást.
Jó érzés volt.

Egyre kevesebb vallásháború volt, ezt kicsit sajnáltam, azok, amelyek megmaradtak, viszont, egyre aggasztóbbaká váltak.

Volt néhány agresszív világi frakció is, vörösingesek, barnaingesek, azok különösen szórakoztattak. A közhiedelemmel ellentétben egy istennek is van humora.

Összességében jó móka ez.

Volt egy kis ország, amelyik a kedvencem volt, olyan kis mafla, ügyetlen nemzet, minden rosszul sült el, amibe kezdtek, de volt tartásuk, összességében bírtam őket.

Teltek az évek és a kis kis görények lent a porban közben itt-ott rakétasilókat húztak fel.
Tankok is voltak.
Tankvadász helikopterek.
Félholdas , vallási fanatikus zöldséges frakció.
Barnabőrű gyerekgyárosok.
Eldugott vegyifegyverek.
Cowboyból, vagy titkosszolgálatosból lett elnökök.
Elpukkant egy atomerőmű.
Felborult az ökoszisztéma.
Globális felmelegedés.
Túlnépesedés.

Már éppen nyomtam volna egy reset-et, amikor...

Az a bizonyos kis mafla, ügyetlen nép közben háborogni kezdett. Nem történt semmi különös, megint szarban voltak, megint dilettáns vezetőik voltak, megint hergelték egymást, kicsit gyújtogattak, kicsit hangoskodtak, kicsit reformálgattak, kicsit unalmasak voltak.

Közelebb hajoltam, hogy lássam, mi történik, bár a globális történések kavalkádjában igazán egy kevéssé figyelemreméltó szín feltárulására számíthattam. Nem egészen így történt.

Mert akkor felfigyeltem RÁ.

Mesternek hívták a tanítványai. Tagadott engem, tagadta a múltat, tagadta az eddigi értékeket és tudatában volt saját felsőbbrendűségének. A Mozgalmat, ami mögötte indult, Fospumpizmusnak nevezték. A Mester mindenkit utált, de jogosan.

Követői, az Elitek egyre többen voltak. Kérlelhetetlenül kiálltak a reformok mellett, tudván, hogy nincs re-form-al-ter-na-tí-va. Füvet szívtak, a kissé lelakott és szebb időket látott fővárosban éltek, értelmiségiek voltak és az MSZP-re szavaztak.

Bár a jelenet jelentéktelen volt, felbosszantott isteni mivoltomban.

Le akartam sújtani a Mesterre egy villámmal, mint mindenkire, aki alapjaiban feszegette a rendszert. 10.000 év alatt nem sokan voltak ilyenek. Nem tudtam. Képtelen voltam, isteni hatalmam elszállt, elmúlt, semmivé lett. Felhorkantam és özönvizet rendeltem el. A rendszer lefagyott és hiába kattingattam a 'Nuke 'em!!!' feliratú vörös vezérlőelemre, nem történt semmi. És ekkor a Mester alakja csak nőtt, csak nőtt, kiemelkedett a porszemek közül és elhomályosított minden az alakjával. Azzal az isteni alakkal. Ott állt előttem és megvetően nézett. Hangja zengett, mint mindig.

"Nézd meg, ki vagyok"- súgtam neki, s meglékeltem a fejemet, agyamba nézett s nevetett...

"Én vagyok az Alfa és az Omega" - mondta a Mester - "az Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendő, a Mindenható"

És porba hullottam előtte és hittem, és akartam, hogy ő jobban tudja.

Bizony, mondom néktek, ezt álmodtam.

tirpak-admin
Höndör B Margit: Megkésve egy kicsit, de!

Tegnap akkora katarzisom volt, hogy még mindig a hatása alatt állok, először is az éj leple alatt inkognitóban becsöngettem a Mesterhez, hogy végre szemtől szembe is láthassam, mert KGB újabb postjában megint annyira hasonlított az Árpi a Billege Józsira,( aki egy kis görcs fasz, de a sunyi fajtából ám!), egyszerűen bizonyságot kellett szereznem, és meg is kaptam, + százezer forintot egy borítékban, Csak úgy a kezembe nyomta, egy hang nélkül, mielőtt becsukta az ajtót, hát, ilyen nagyvonalú ember ő, kérem! Teljesen feldobódtam, ráadásul sikerült elkerülnöm egy rosszarcú zöldséges különítményt a lépcsőfordulóban, nagayon elszántnak látszódtak, észrevették, hogy ezek egyre többen vannak a városban?
Na mindegy, visszatérve a felvételre, igen, ez Árpi, érces hang, megnyerő vonások, lenyűgöző mosoly, hát ezt teszi a jó társaság, a megfelelő környezet, meg kell választani azért, hogy milyen műsorban nyilatkozik az ember,. és a Mester megválasztotta, ezzel egy jókora fricskát nyomva bele a sok tahóállat pofájának a közepébe, Napkelte, igen, ahol egy független, mérvadó, hozzáértő véleményformáló skrupulusok nélkül szerepelhet, lévén a műsor maga garancia a színvonalra.
És igen, egészen más volt a hangulata is ennek a beszélgetésnek, kérem, egy boldog kis közösség tagja ez az Árpi, azok a bájos incselkedések, azok a fergeteges élcek, a hülyesuttyómásikak lealázása, olyan melegség költözött a szívembe, mikor néztem, azt figyelték, hogy a Mester mindig tudja, hogy kibe lehet büntetlenül belerúgni, és abba minden fenntartás nélkül bele is rúg? Szeretem ezt a határozottságot benne, és külön örömmel töltött el a boldog egyetértés a vezető riporter úrral, aki, ne kerteljünk, a magyar televíziózás egyik emblematikus figurája, és, ha nem lenne a Mester, bátran kijelenthetnénk, hogy a legjobb példája a megingathatatlan tárgyilagosságnak, de a Mestert persze senki sem tudja űberolni. Hallottam is pletykákat intellektüel körökből, hogy felkérték az Árpit már egy filmre is, Koltai Gábor fogja rendezni, az lesz a címe: A Blogger, valami olyasmiről fog szólni, hogy jönnek a semjének, de a Blogger összefogja az ufókat az univerzális fospumpájukkal, és végső csapást mérnek a narancskábulatban vergődő iszlámokra, Orbán Viktort állítólag Woody Allen fogja alakítani. Na mindegy, várjuk ki a végét, a lényeg az, hogy mindenki reszket, ha meglátja a Mestert, a hangjától pedig egyenesen irtóznak, és ez érthető is, most már csak azt várom, hogy írjon végre valamit a blogjába, ne csak a régi cikkeiből ollózgasson, mint ma, esetleg arról, hogy Áder egy baromarcú, az már régen volt, vagy célozgathatna kicsit arra, hogy Orbán női fehérneműt hord, mittomén.

tirpak-admin
Kovátsch Gamma Bertalan: Az ember, aki sohase hazudik


Vannak, akik azt mondják, hogy ugyan az ész bajjal járhat, de bűn az ostobaság. Bullshit. Eljutottunk oda, hogy a tisztánlátás és racionalizmus egy-két kis szigetét immár óceáni viharhoz illően ostromolja a hülyék óceánja. Az idiótizmus lett a default, elitkéim, az értelmeseknek csak egy-két menedék maradt, mondjuk ez a blog.

Ilyen helyzetben azt mondom én, hogy csak az tud feldühíteni, aki hazudik.

A hazugság nagyon csúnya dolog. Most nem akarnám nevesíteni a főhazugot, de magatok is rájöhettek, ha megnézitek a bannert. Igen, az a pasas, akinek a szobrocskáját eltapossa a játék Sherman tank. Bassza meg, hát mit kertelek itten, kimondom én bátran, nem véletlenül rettegnek a véleményformáló nyilaimtól a közszereplők, az Orbán a főhazug.

Én pedig mindig igazat mondok. Nagy különbség.

Na most ezek után sejthetitek, hogy felbaszta az agyamat, hogy a főhazug megint arcul csapta a nemidióta nemhazugok meglehetősen zártkörű klubját, vagyis engem. Ne hagyjátok, hogy az agyatokat megfertőzze a hazugság, ezért olvassátok először az igazságot. Elkergetni a kormányt akkor lehetne, ha a népszavazásra feltett kérdésekre igent mond a nép, és ők ennek ellenére máshogy cselekszenek. Orbán Viktor azonban azt mondja, a győztes népszavazásból egyenesen következik a kormánykergetés.

Muhaha, ez a lúzer! Nem egyszerűen lúzer, de ismét bebizonyosodott, hogy kapitális hazug is! Mert mit hazudozik össze ez a hazug Orbán százezer ember előtt a nemzeti ünnepen? Na, mit?

"A népszavazás után vagy azt teszi a kormány, amit az emberek akarnak, vagy elkergethető lesz. Végrehajtja az emberek akaratát, vagy maga ad zöld utat, hogy kipenderítsék."

A különbség legfeljebb idiótáknak nem világos, mint a nap. Tőlem szokás szerint az igazságot hallhattátok, Orbán meg hazugul beleböffent újból a magyar közéletbe. Nem akarok célozgatni, de múltkor a zászlók kapcsán is nagyon finoman éreztettem, hogy az ilyen egy mocskos náci, akinek Fallschirmjager bakanccsal taposta volna szét az arcát Skorzeny a második világháborúban. Mert én a nácikhoz igazán értek, azoknál jobban csak az ufók fekszenek nekem. Mindkettő együtt a legtutibb.

Szóval, elitek. Ne hallgassatok a hazugra, hallgassatok az emberre, aki mindig igazat mond. Rám. Higgyétek el bátran, hogy az 1956-os forradalom legnagyobb vívmánya Kádár János volt. Le se szarjátok azokat, akik szerint csak egy újabb szép példája vagyok 40 év hazugsággal traktált generációjának.

tirpak-admin
Hot&Tóta A. Lajos: Tükör által homályosan

Zászlójuk van?
(Jelentem, én felkúrtam ide egyet, amelyikről azt állítom, hogy árpádsávos. Ennél jobban nem kívántam tájékozódni az ügyben, elvégre mi, demokraták séróból tudjuk, ki mit akar mondani és mire veszélyes, körültekintésnek helye nincs. Az a veszélyes, amit nem engedélyezünk. Ilyen egyszerű. Felesleges bonyolítani.)

Másnap aztán értetlenkedve nézegetjük, silabizáljuk, és nem is értjük, mi volt ezen olyan vicces.
(Másnap már egy másik ünnepet óhajtunk ugyanis, az én vezetésemmel. Akkor tekintek majd körül. Csak hogy felismerjem majd a demokrácia élcsapatát. Hogy össze ne keverjem őket a fasisztákkal. Az új többséget.)

Jaj, hát megint lódít a lelkem. Nem hazudik, olyat nem is tud, csak füllent bájosan.
(Ilyen lelkem van nekem, no, nem tehetek róla. Ha egyszer én azt állítom, hogy valami nem volt, akkor nem volt, és ha tiltakoztam a román rajzfilmek ellen, akkor tömegével voltak román rajzfilmek. Akkor is, ha nem voltak. Ez nem hazugság, ez az én lelkem nekem. Hát most tehetek én arról, hogy már 4 éves koromban is tökéletesen láttam mindent? Azt hiszik, számomra nem komoly tehertétel ez? De igen, az. Rettenetes dolog meg nem értett zseninek lenni, főleg ilyen fiatalon. De ezt maguk nem érthetik, ugye. Kövezzenek csak meg, ez a mártírok sorsa. A kutya ugat, a karaván halad.)

Az is működik, eddig is működött.
(Erről van szó. Győztes csapaton ne változtass. A lelkem és én összhangban vagyunk egymással, néha el sem tudom dönteni, hogy vajon én a lelkem kivetülése vagyok-é, vagy esetleg fordítva áll a dolog. Mindenkit érnek hatások, engem is szoktak meg a lelkemet is. Egymásra hatunk. Ilyenkor persze muszáj feltennem a kérdést: Cui prodest?)

Egy kedélyes ipiapacs, és ezeknek futni kell, de gyorsan.
(Nos, a spirituális vezető - buzgó spiritizmusában - megfeledkezni látszik egy ennél ésszerűbb megoldásról. Nem részletezem, de benne van a Nép ökle. Ám ettől nem kell tartanunk. Láthattuk őket mostanában valahol? Hát nem. Hülyemagyart, fasisztát és szarmagyart azt láttunk. Népet - na, azt nem. Strigákról pedig, akik nincsenek, semmiféle említés ne essék.)

Kiről írt vajon ma is a lelkem?
(Hát baszod, nem hiszed el, megint őróla magáról. Pedig nem ilyen ostoba. Csak hát megnézi az eredményeket, szomorúan ingatja a fejét, aztán megvonja a vállát, és teljesíti a követeléseket. Azt hiszed, baromarcú, hogy ez azt jelenti, hogy…? Dehogyis jelenti azt, kispofa.)

Tévedsz, és téved, aki hisz neked.

2007. március 18.

tirpak-admin
Kovátsch Gamma Bertalan: Hódolat a Mesternek, III.

Ezúttal a Napkeltéből.

"Az, hogy valaki ostoba, az egy dolog, ami engem igazán fel szokott dühíteni, ha hazudik.

"Ki nem hazudik? Például én."

Megvan, kire gondolt akkor a Mester egy másik cikkében, amikor ezt mondta: "Még sincs veszve minden. Nem igaz, hogy évtizedes hazugságokat cipelünk, nem igaz, hogy hazudik mindenki, aki Kádár országában néppártot vezet. Nem igaz, hogy kurvaországban mindenki kurva. Pont van itt egy szent szűz, aki ki mer állni a világ elé, és belemondja a kamerába, hogy ő még sohasem hazudott."

Saját magára gondolt.

"Riporter: Te a pasasnak nem csak a művét kritizálod, hanem a létét vonod kétségbe.
TótaW: Na mondjuk szerintem ez egy Szekeres Imrénél vagy Dévényi Tibornál egy bocsánatos bűn."

"Riporter: Az Odeonban milyen filmeket kölcsönzöl?
TótaW: Háborús filmeket szoktam."




Eredeti forrás: Napkelte, 2007 január 2,"Tőle mindenki megkapja a magáét ..."

2007. március 17.

tirpak-admin
Hot&Tóta A. Lajos: Harácsony

Idén lesz (több mint) 2007 éve, hogy megszületett a kisded, akit lefitymálva úgy szokok csak meghivatkozni, hogy övé az isten fasza. Há mos nem azé, de elég kemény vagyok, elitek, mi? Ezt nem meri, nem tudja akárki leírni, az fix. Gyáva tehetségtelenség és stiláris alkalmatlanság, hö. Ám hagyjuk ezt kicsinyég: a katkókról akarok beszélni. Többségük persze jobber majom, de nem érek most erre rá, lényegre!

Tehát az agyhalott keresztény bandája minden évben tart valami hülye ünnepet, a kalácsomot vagy mi a búbánatos nyavalyát. A névben nem vagyok biztos, de valami ilyesmi, előbőrbe a részletekkel. Hát egy röhej ez a kalácsony, baszkikáim. Akkora ostoba tukkóság, hogy felkúr a gondolata is, mint igazi krém az árpádsávot a kibertérbe. Ezt bővebben is kifejteném, ha nem lennétek mindnyájan IQ-lightok, de hát akármilyen zseniális szakács is vagyok, nem érdemlitek tik mög a kőlevöst, hagyjuk.

Szóval van ez a kaláhony. Mi, okosok, persze tudjuk, hogy ennek már semmi köze nincsen semmiféle múltba révedő istenfaszához, mert odafigyeltünk a marketing-szemináriumon. Ennek ellenére kénytelenek vagyunk évről-évre azt is végignézni, hogy hazánk lakóinak egy része még mindig a szeretetről és a családról papol valami hagymázas érzelgősség jegyében, és nem ismeri fel az ebben az előbőrös faszjancsiskodásban rejlő egyedüli lehetőséget, azaz a GDP növelését célzó fogyasztás kiteljesedésének, a valódi esélyegyenlőség eljövetelének nemzetek feletti ünnepét. Hülyemagyar. De ne csüggedjünk: van megoldás. Ezt az egész katkós, keresztes, keresztényes bizbaszt be kéne tiltani, és máskor, másképp megrendezni. Szólok is az én roppant kreatív főpolgármester barátomnak, hogy tegyen ki 'fitymával behajtani tilos' táblákat a városhatárra. A demokrácia védelmében már régóta szükség volna rá amúgy is. Cui prodest?

Ami viszont itt van a köztudatomban, elitek, az egy másik ünnep óhajtása. Ezt kellene felismerni. Azt hiszitek, birkák, hogy ez az egész betiltás meg eltörlés csak azért szükséges, mert valamit szétbaszni, juhé – az olyan kurva jó érzés? Persze, kurva jó érzés az is, csakhogy még nem aktuális. Szelektív neutronbombánk egyelőre nincs, ráadásul no tanx. Nyugalom, csigavér. Szét lehet azért baszni valamit nagyon, de okosan kell csinálni. Azt javaslom, hogy a kalácsony eltörlésével egyidejűleg vezessük be a július 4-én megrendezésre kerülő Harácsonyt. Mondom, miért.

Először is, a kalácsony nem jókor van. Kurva sötét minden és hideg, ráadásul év végén hajtani kéne mindenhol az éves meg a negyedéves tervszámokért. Fasznak van ilyenkor energiája érzelegni, különben is rontja a hatékonyságot, Pareto a megmondhatója. Ráadásul marketingszempontból sem megfelelő az időpont, mert alig ment el Mikulás, máris megjött Szilveszter. Agyhalott primitívség beleerőltetni ezt a jászolos faszságot ebbe az időszakba, meg hát a banki hitelbírálóknak is szükségük van egy szarásnyi időre. Július 4. viszont kiváló dátum. Egy szaros szentivánéjt leszámítva se közel se távol semmi ünnep, nyári szabadságolások, kellemest a hasznossal. Ráadásul, nézz csak utána seggfej, hogy mit ünnepelnek a szövetségeseink ezen a napon! Na ugye.

Másodszor. Azt gyűlölöm a legjobban kalácsonyban, hogy igazságtalan. Kik kapják a legtöbb ajándékot? A gyerekek. Megdolgoztak érte? Egy nagy szart, azt. Hát az öregek, az elesettek, a cigók, akiknek gyűjt a sok fasz ilyenkor, holmi szolidaritás, összetartozás és felebaráti szeretet (de utálom ezt a szót) jegyében? Ők talán megdolgoztak érte? Hát nem. De mondok jobbat. Micsoda rendszer már az, hogy mi, felnőtt, életerős családfenntartók csak úgy odabasszuk a cuccost a fa alá, és tátott szájjal bámuljuk, hogy a gyengébb képességűek, a kisebbek, az öregebbek, a nők meg mindenki más örömködve felbontsák és a sajátjuknak érezzék azt, amiért mi dolgoztunk meg? Hát hol igazságos ez?!? Az igazi demokrata a szabad versenyben hisz. Egyenlő esélyek, dereguláció. Addig oké, hogy ott a szajré, mert mindenki odateszi, amije van, azaz amit szerezni bírt. Utána viszont, ha már létrehoztuk a közöst, mindenkinek képességei szerint. Aki kapja, marja. Vessünk véget a sehova sem vezető képmutatásnak és a nem létező közjóra hivatkozó szabad rablásnak! Miért pont ezen a napon ne érvényesüljön az evolúció? Harácsonykor az erősebb kutya baszik, a többi rábaszik. Pont.

Harmadszor. A gecibe a pereputtyal és az érzelgéssel. Pokolba a sütés-főzéssel. Egyáltalán nem hatékony dolgok ezek. Két gyerek, három szoba, négy kerék, fospumpa. Pizza Hut, McDonalds, Tesco, vebkettő, ennyi. Nem kell a műbalhé, le lehet ezt vezényelni 21. századi módra is. Kényelmesebb, gyorsabb, a GDP-nek is jobb, és több marad Harácsonyra. Ez a jövő, nem az isten fasza.

Kezdhetjük már idén is, még elő lehet készíteni. Egyetlen kérdést kell megoldanunk, az isten fáját. Ezen majd még gondolkodom a vidéki suttyók vonatkozásában, de figyelembe véve, hogy a fenyő nyáron nem az igazi, valamint, mivel az idei év Feri barátom káprázatos erőfeszítései dacára a megszorítás jegyében telik, azt javaslom, hogy 2007-ben a Harácsonyfa kérdését Nagy Budapesten a lehető legésszerűbb módon oldjuk meg. Van itt fa elég, csak ki kell vágni, hadd lássuk tőle az erdőt. Körút, Andrássy út, Városliget, iskolaudvarok, játszóterek, kórházkertek, budai parkerdők és a többi. Meg lehet ezt oldani, csak akarni kell. Vannak hátulütői, persze – hullik a forgács meg a férgese. De hát milyen átalakulásnak nincsenek vesztesei, kérdezem én. A humánum nevében mondom: a Harácsony, egy igaz ünnep óhajtása ér ennyit.

Ezt kérem, és Önök felállnak – s én leborulok a nemzet nagysága előtt.

2007. március 15.

tirpak-admin
Höndör B Margit: Nagyon aggódom a Mesterért!!

"A Fidesz nagygyűlése 4 órakor kezdődik. Az Erzsébet hídtól a Puskin moziig viszonylag sűrű a tömeg. A környék vendéglátóipari egységeinek is jó napjuk van, telt ház van az Ibolya presszóban és a Grinzingiben. Az Ibolyában elfogyott az unikum. "

tirpak-admin
Kovátsch Gamma Bertalan: Kasszandra


A mai postot az ünnepi emelkedettség lengi be. A forradalmak csak a bajnak vannak, a lényeg a kiegyezés. Egyszer megértitek. Addig is beszéljen Kossuth Lajos, ha már ezt a ribilliós ünnepet kell ünnepeljük.

"Együtt állottunk őrt a nemzet jogai mellett az 1848-iki válság előestéjén, midőn mint minisztertársak közegyetértéssel megköveteltük a bécsi udvartól s kormánytól, hogy "hazánknak törvényes önállása és szabadsága minden tekintetben, a pénz és hadügyek önálló, független és minden idegen avatkozástól ment kormányzatát is világosan oda értve, nyiltan elismerve és megóva legyen"."
...
"Épen most látom a hirlapokból a miniszterium által f. hó 18-ikán előterjesztett törvényjavaslatot.

Végig futom elmémben az ezen javaslatok elseje által törvényesítendő közösügyi munkálatot, mely hazánkat állami állásából kétségtelenül kivetkőzteti s az osztrák birodalommal egy államtestületté összeforrasztja.

Számot adok magamnak a többi öt törvényjavaslat horderejéről. És látom, az ezen irányban nézeteidet képviselő magyar lapokban azon agitátiót, mely a megyei institutiónak - hazánk ezen utolsó horgonyának - elmállasztására, ország-politikai s alkotmányőri állásából kivetkőztetésére és puszta administrationális bureaukká sülyesztésére irányoztatik.

Mindezeket látva és megfontolva, okom van kérdezni: minő lényeges állami jog, minő alkotmányos biztosíték marad még fenn, melylyel nemzetünk magát az áldozatokért nem mondom vigasztalhatná, hanem legalább mystifikálhatná, hogy még mindig nemzet, még mindig alkotmányos?

A magyar hadsereg az osztrák birodalmi hadsereg kiegészítő részévé decretáltatik, s annak nemcsak szervezete s vezénylete, de még alkalmazása is a magyar miniszteri felelősség alul elvonatik, és a magyar országgyűlésnek nem felelős birodalmi kormány rendelkezése alá bocsáttatik.

A hadi költségvetés megvizsgálásának s megszavazásának joga a magyar országgyüléstől elvonatik, s a birodalommal közös delegátiókra ruháztatik át, s így idegen avatkozásnak, szavazásnak, határozásnak vettetik alá.

Ez által elveszti nemzetünk az alkotmányos állami élet legfőbb, legpractikusabb életbiztosítékát. Elveszti azon tehetségét, hogy a népekre annyi szerencsétlenséget árasztható háborujogot saját nemzeti érdekei szempontjából önállólag fékezhesse vagy a nemzetközi viszonyokat ellenőrizhesse."

...

"Ilyenkor mond le Magyarország legbecsesebb állami jogairól, és lemond oly módon, lemond, magát oly politikának eszközéül szegődtetve, mely szomszédainkat ugy nyugat mint kelet felé ellenségeinkké teszi; a nemzetiségi belkérdés kielégítő megoldását, a Horvátországgali kiegyezkedést lehetetleníti, s szemlátomást közelgő európai bonyodalmaknál hazánkat a vetélkedő ambitióknak czéltáblául tűzi ki.

És ha azt kérdem magamtól, mi hát az, a mit nemzetünk ennyi feláldozásért jutalmul kap? látom azt, hogy kapja az idegen érdekekérti katonáskodás kötelességének általánosítását; ezer néhány száz millió forint államadósságot s vele az elviselhetlen tömérdek adók megörökítését, melyeknek ily viszonyok mellett még csak legcsekélyebb enyhítésére sem lehet gondolni."


Ilyen Kasszandrát ünnepeltek ti. Hát én nem. Hülye lennék.

tirpak-admin
Hot&Tóta A. Lajos: Nemzeti ünnep

Már egy hete csak a Magára gondolok… mindig, meg-megállva.

Vicces postokat kéne írni, erről szólna ez a blog. Magát kéne kifiguráznom, Mester, fel kellene villantanom a humorosan kritikus oldalát mindannak, amit Maga művel. Restellem, fájlalom: nem megy. Nem megy, mert nem látom már a humoros oldalát ennek. A Maga alkotása mára minden oldalról nézve szörnyű, lehangoló, kártékony és megvetendő. Kiveszett immár belőle a poénlehetőség. Is. A blogján kommentelő kurszánkündük, virágelvtársak és csodaszarvasvadászok is csak egyvalamire jók: mindenki a Maga szerencséjének a kovácsa. A swenek, zulejkák és zék számára – ebben a közegben szocializálódván – az álláspont közlése és a vélemény formálása egyet jelent csak: az önelégült, mindentudó hordószónokok sajáttengely körüli pörgését, a merev test forgómozgását a síkban. A positive feedback kizárólagossága folytán fellépő egyre őrültebb pörgést, aminek ringplispíljében ülve a környezet egésze egyetlen masszává összeolvadt állóképpé válik, amelyből nem emelkedhet ki más alak, mint a hintában ülők pozitív Ön képe. Maga nem is akar mást, csak ezt a Maga tartást.

Maga persze nem agresszív a szó cselekvő értelmében, Maga csak táptalajt készít elő, butít, a végletekig leegyszerűsít és uszít. Még csak az kéne, hogy bármi mást is tegyen. Há’ mit fog Maga zörgő árnyakkal harcra kelni, fojtott zsolozsmát énekelni? Neem. Tüntetőt vagy cigányt maga nem ver bottal, hagyja a dagadt ruhát másra. Mente padlásra. Ment-e régen, nyikorgó Homárral ölében? Törékeny termetét a tőke megtörte.

Nem hiszek abban, hogy Maga ezt rendelésre teszi, nem hiszek abban, hogy kis lábaskában hazaviszi kegyelmeséktől vacsoráját, úgy estefelé, egy vasárnap. Nem hiszek persze a gizellaút-telaviv tengelyben sem, mint ahogy abban sem, hogy százezerszám terem a zászlólengető nyilas e honban. Itt csak a buta nemtörődömség van, Maga a meg nem gondolt gondolat, mely emberből emberbe szalad. Maga ezt ostobaságból és önimádatból teszi, mert Maga már azt is elfelejtette, hogy: „én még… ööö… szinte ember voltam”. Maga a saját szobrán dolgozik, és nemhogy nem érdekli, de észre sem veszi, hogy szarból épít várat. Magára.

Néha szóltak Magának, hogy ne mossa ennyire elvakult buzgalommal mások, de újabban már Magamaga szennyesét, mert a mosónők korán halnak. De Ön csak ment, és teregetett némán, összeszorítván állkapcsát, mint odakünn a nyers tél. Lomhán lábra kap, s mászik a súrolókefe. Maga és a leendő kormányszóvivő esete rosszabb, mint a Noszty fiúé Tóth Marival. Maga itt csak kommunikációs hibát lát, és halmazok metszetével eteti a népet tolvajról és cigányról szólva – fel sem merül Önben, kik azok, akik egész fazékkal esznek. Maga nemcsak beáll azok közé, hanem leghangosabb szócsövükké is válik azoknak, akik aktuális hatalmukat féltve nácizmust vizionálnak egy történelmi jelkép kapcsán. Akiknek legfőbb foglalatossága tagadni múltat, mellet verve, megbabonázva, térdepelve. Akik miatt nem tudja a részeg, ha kedvét pezsgőbe öli, hogy iszonyodó kis szegények üres levesét hörpöli.

Maga vicces és humánus dolognak tartja a derék négerek élethelyzetét neutronbombával oldani meg, – hiszen erről szól a Civilization – s mindennek írástudóként való közlését olyan cselekedetnek, amelyre élete végéig büszke leend. Maga nem kérdezi, hogy kit temetnek, csak csengettyűzik a gyászmenetnek – a postás olykor köszön néki. Maga szerint az emberi kultúra fejlődésének, az intellektus kicsúcsosodásának manifesztációja a tökéletes gyilkológép, maga. Eközben pedig lép tárt sírokon által, komor pappal, néma szolgákkal. Hát gondoljátok meg, proletárok.

Maga kibicel, hisz Magának semmi se drága, s magában egy dalt zöngicsél, hogy el ne szálljon a kalapja: a játszótársam, mondd, akarsz-e lenni? Csakhogy Maga a szezont az én faszommal, a más faszával keveri össze – és azzal veri a csalánt, amibe nem üt a ménykü. Maga tisztességtelenül játszik, amikor nem feled ugyan testamentumot, szörnyűt írni, de közben elmulaszt sírni, sírni, sírni – s írni.

Vicces postokat kéne írni, erről szólna ez a blog. Nem megy. Az alkotó elme inkább pihen, s csöndesen elmosolyodik a félhomályban. Az igazság egy és oszthatatlan, a győztesek igazsága csupán, hisz jogállamban pénz a fegyver. A megalázottak és megszomorítottak pedig a cigánybűnözés, a marginális csoportosulások, a lusták és tehetségtelenek, az önhibájukon kívül lecsúszott milliók, az otthonukban kattogó, halálváró nyugdíjasok és az agyhalottak karanténjába zárva kell, hogy tűrjenek, miközben az alkóv mögött szendereg, csücsörgő szájjal, rongy pólyában, s fölnyög néha egy kisgyerek. S ezalatt Maga a halál rokonaként tort ül, és csak látszólag átellenben azokkal, akik ezüst sátrak és fekete leplek alatt lóbálnak egy keresztet. Talán dünnyögj egy új mesét, fasiszta kommunizmusét. A kisgyerek, ki voltam, mégis él még.

Iszonyat.

2007. március 14.

tirpak-admin
Kovátsch Gamma Bertalan: Zászlók kapcsán

Faszom tele van a zászlókkal. Annyi van belőlük és a legváltozatosabb színekben, de ez még nem elég. Néhány tudatzavaros nem elégszik meg a létező zászlókkal, hát ezek elővesznek valami poros, ódivatú zászlót és nem történelmi hadijátékot játszanak alatta, hanem az utcán lengetik.

Árpádsávos. Bazdmeg.

Ez azért régen nem így volt. 1983 és '90 között ilyet nem lehetett volna csinálni. Akkor volt a trikolór, meg volt a szovjet zászló, azt' csókolom. A trikolórral is nagyon vigyáztak, nehogy valami nemzeti ... akarom mondani, nacionalizmus kapjon lábra. A címerről, pláne múltba révedő koronás címerről szó se lehetett akkoriban. Egyszerűbb, de élhetőbb világ volt az, nem türemkedhettek elő mindenféle furcsák, jó kis szürkeséget megzavarók.

Árpádsávos. Bazdmeg.

Elitek, itt ez a zászló. A faszom tudja, honnan szedték. Vagy mit jelent. Állítólag történelmi. Röhög a vakbelem. Még ha igaz is, mit számít? Ez a nép csak ne gondoljon a történelmére. Vegyük úgy, hogy nincs neki. Nem érdemli meg. Vagy ha megérdemli, akkor is jobb, ha arra gondol, micsoda ótvaros, lepusztult, buta, barbár, akarom mondani barbári módon buta nép volt. Erre gondoljanak. Az ilyen félállatok, akik még a pirézeket is gyűlölik, nem érdemelnek se metrót. se olimpiát. Tankot se érdemelnek. Nem is lesz nekik, hehe.

Árpádsávos. Bazdmeg.

Nincs zászló, világos? Ez egy tukkó nép, ezeknek nem jár ... akarom mondani nekünk, tukkóknak nem jár ... akarom mondani, én nem vagyok tukkó, csak a nép ... akarom mondani, én is nép vagyok, csak nem olyan ... bazdmeg, ne nézz ilyen birka tekintettel, teljesen megzavarodom! Mi, elitek tudjuk, hogy a lakosság széles tömegei tukkók és csak félreértenék a zászlót. Ilyen tukkóknak jobb is, ha az oktatás nem nyitott. Mit tudnának tömni a sötét agyukba, ugyan, mit? Konkrétan a zászlóról fogalmam sincs, mit jelent, valami királyoknak volt a zászlaja, meg része a történelmi zászlórendnek, de azért nem történelmi zászló (csak bele ne kérdezzen valaki) és a parasztoknak nem volt a zászlaja, háhá! Akkor meg mit lengetik? Királyok ezek vagy mi a kurva élet? Na ugye.

Árpádsávos. Bazdmeg.

Én sejtem ám, hogy mire való, csak nem mondom. Na jó, egy sejtetésecskére azért fussa. Nyilasok. Nem a nyilasok zászlója. Mondják mások. Én meg vagy elhiszem, vagy nem. Találjátok ki, elhiszem-e? Segítségképpen elmondom, hogy engem már '83-ban sem lehetett átverni! Tudtam én, hogy a vörös zászló, az olyan, mint a Hitler-zászló, csak leszedték róla a horogkeresztet. Kivéve, hogy amit mi lengettünk, annak volt a sarkában sarló-kalapács, így a horogkereszt nélküli Hitler-zászlóval nem volt megegyező! Háhá, már akkor is fineszes voltam! Ha a nyilas zászlóról leszedünk egy sávot, meg a nyilaskeresztet, akkor mit kapunk? Nem fehér lepedőt, hülye! Hanem olyat, amit lengetnek és amiről már Gyurcsány Feri atyai barátom is megmondta, hogy kész botrány a lengetése! Azt!

Árpádsávos. Bazdmeg. Mit jelenthet? Csak tudnám, mit jelenthet?

2007. március 13.

tirpak-admin
Höndör B Margit: Gyönyörű

Nincs jobb szó a mai postra.

Hiába erőznek suttyó fideszes zöldségesek, a MESTER lemossa magáról a paradicsomokat, vattapamacsokat dug az orrába, és egy szelet bélszínnel a szeme alatt ott folytatja, ahol abbahagyta. Merilyenbátor!
Nem fogjátok elhallgattatni, rohadékok!

Menjünk végig ezen a szépségen akkor.
Először is a Mester komelja a szóvívőt, joga van hozzá, minden normális férfiember így van ezzel, és még ennek ellenére is megkritizálja nagyon keményen, hogy kicsit elkényeztetett! Ilyen tárgyilagos az Árpi!
Mert mindössze erről van itt szó kérem, arról nem is beszélve, hogy az elitek asszonyai igenis legyenek egy kicsit elkényeztetve, egy kis finnyásság olyan bájos, nőies, azok a kis fintorok, az a kedves, elnyújtott hangú nyafi, na, ettől érzi magát egy igazi elitférfi faszagyereknek, tedd le azt a nehéz könyvet, anyukám, majd én felteszem a polcra, az én feleségem nem mosogat, még csak az kéne.
Teljesen elborult, vérgőzös agyú zöldségesek persze most kórusban ostobaságról és intelligenciáról beszélnek, undorító, mocskos állatok! Mi a szar köze van ennek az intelligenciához? És ha szoci szóvívő? Kabbe. Bazmeg, milyen szépen tud fogalmazni nő létére, vedd már észre! Alany-állítmány egyeztetve, minden! NŐ LÉTÉRE! Hát mi az intelligencia, ha nem ez?
Na tűnés a picsába. Intelligens és okos, csak a ronda nők és a pasijaik irígyek, mert szép!
Másodszor.
Teljesen igaza van a szóvívőnek, és akkor tényleg mondjuk ki újra és újra, amíg rendesen nem rögzül: a FASZOM KÍVÁNCSI A SOK TETVES, BÜDÖS CIGÁNYKÖLÖKRE, a rohadt gyerekgyárosok már a bölcsiben terrorista fattyaikra, gettóba velük, szagolgassák egymást, bazmeg!
Milyen újságírói felelősség??? Milyen leírt szó súlya??? Cigány-e vagy?
Hörögjetek csak, bunkók.
MÉGEGYSZER:
NEMCSAK LEHET, DE ÚJRA ÉS ÚJRA LE IS KELL ÍRNI, MINDEN LEHETSÉGES HELYEN SULYKOLNI: NEM VAGYTOK EGYENLŐEK, KEVESEBBET ÉRTEK, ÉS EZ MARADJON IS ÍGY, EZ A NORMÁLIS, SŐT EZ AZ IGAZSÁGOS!
Örülj, hogy ha nem gettónak nevezik a lakhelyedet, és még nem tették kötelezővé a szeparációt!
Megoldás? Szarok rád.
Kisapám, ha szorgalmas vagy és tehetséges, akkor menjél egyetemre Sajómocsoládról. Na húzz el innen, büdös van.
KI ENGEDTE BE IDE EZT A SZERENCSÉTLENT?

Huhh.
Néha komolyan felidegesít ez a sok birka.


Feltettem egy büdöskét a postra, szerintetek fog egyetemre járni??
Nyihihihihi!!!
ahülyebutája.

2007. március 12.

tirpak-admin
Kovátsch Gamma Bertalan: Ideje választanom

Adásunkat megszakítva köszöntjük svédországi olvasóinkat. Hozsánna néked, Google Analytics.

De lényegre! Van ez a hitvány kis párt is, az SZDSZ, nem tudom mire erőznek ezek, úgyis kiesnek a Parlamentből hamarosan. De ha már elnököt választanak, muszáj nekik pártelnököt választanom. Nekem. Két jelölt van, de igazában csak egy. Mondom, miért.

  • Kóka János kábé annyira érzékeny szociálisan, mint egy Sherman tank. Nekem ez speciel tetszik. Ő nem fog faszkodni, munkára fogja a gyerekgyárosokat, lesz rend. Nehogy már az én okosan minimalizált adómat mások gyerekeire költsék! Nem azért gályázok itt ezen a blogon, hogy verejtékesen összekapart szómenéseim díjából más gyerekének legyen uzsonnája. Tudom, ti is így éreztek.
  • Mindenki, akit ismerek és számít, Kóka mellett van. Mellette van Rajk, mellette van Kuncze, mellette van Konrád György, hogy csak a velem összemérhető jelentőségű alakokat említsem. És az, hogy az elit kit támogat, az nagyon fontos. Tetszik nekem, hogy a Hatalom így Kóka mellé állt, tudhatjátok, hogy a hatalmat szeretem.
A másik jelöltre szót se vesztegessünk. Hogy hívják, valami Varga vagy Fodor? Megvan, Fodor Gábor. Én nem akarok fenyegetőzni, de ezzel az ondolált nyálas kis seggfejjel nem sok esélye van az SZDSZ-nek. Eleve, emberi jogok, röhögnöm kell. Bazdmeg, ha fizetsz adót, akkor van jogod. Na jó, pontosítsunk, vagyunk itt egy páran, akik konkrétan adók terén nem nagyon vitézkedünk, de akkor is! Nekünk arról papírunk van, hogy azt a pénzt jogosan tartottuk meg, nehogymá valaki kinyújtogassa a mocskos kezét. Tehát nekem is ugyanannyi jogom van lebazdmegezni a többieket, mint aki 70% adót fizet. Pont. Az adófizetők nevében azt mondom: a cigányokat fogjuk munkára, a Greenpeace-es köcsögök és az indymediás faszok szájába tömjünk fospumpát és ha valaki pofázni mer, senki sem fog törődni piti sérelmeivel.

For a better Tirpákbokrétás!

2007. március 10.

tirpak-admin
Höndör B Margit: Kis színes

Ma hajnalban a TETÜK önkéntes szabadcsapata, KGB, ufónak öltözve behatolt TWÁ otthonába, hogy felvételeket készítsen a Mester hétköznapjairól archívumunk számára. Sajnos a videokamerát leejtette, miközben az erkély muskátlijaival küzdött (igen, ez az az erkély, itt lóbálta!! Természetesen koszorút helyeztünk el), de a mobiltelefonja még él, helyszíni közvetítés jön, figyelni, tirpákok!

-Hé, mi van? Mit csinál a Mester?
-Ne üvöltsön, Margit, most ébredt fel, ilyenkor ingerült. Az előbb kurvaanyádviktor felkiáltással a sarokba rúgta a macskáját is. Szerencse, hogy ebben a zöld kezeslábasban teljesen beolvadok a kaktuszok közé. Kicsit szúrnak.
-Közvetítsen, KGB, ne szenvedjen, ott van még? Halló, KGB!
-Kussoljon már, Margit, ha észrevesz, nekem végem! A Mester még így pizsamában is félelmetes látvány, vörös selyem egyébként, derékban övvel, alul srájfolt, a nadrág tyúklábmintás krepp. Most kávézik. Keverget. Valamit motyorog magában, sajnos innen nem hallom, de nem merek kijönni a fikusz mögül, ahová az előbb bevettem magam. Beleállt egy kaktusz a seggembe, Margit.
-Látni lát?
-Sajnos nem látok, Margit, a macska ráült a fejemre. De hallom, hogy felállt a hokedliről. ÁÁ! Keresi a macskát! „Hol vagy, Viktor, te kretén állat? Szétrúgom a segged”
Nagyon félek,Margit.
Most bemegy a szobába. Bekapcsolja a számítógépet. Valami nem sikerült, verdesi. Ja, nem! Ez valami játék! Mintha berregne, vagy mi…várjon, most figyelek. Megpróbálok bebújni a terepasztal alá, onnan jobban látok. Bazmeg, leesett egy tank, a francba!
-Most mi van, most mi van?
-Szerencsére nem hallotta, mert nagyon elmerült a játékban. Hadonászik és csapkod. Egy kő esett le, Margit. Csak az a baj, hogy beszorultam az asztal alá. Mit csináljak, Margit?
-Közvetítsen, KGB.
-Megharapott a macska. A Mester lövöldözik, és érdekes hangokat ad ki. Megpróbálom visszaadni: puffpuff! BUUMMM!! Nyihihihi!!! Megszívtad, nigger! BUMMMM!
Kimegy a fürdőszobába. Megpróbálok kimászni az asztal alól, Margit, várjon egy kicsit…
Kinn vagyok, Margit! Megint a fikusz mögött! Milyen jó meleg van itt. Szegény édesapám jutott az eszembe, képzelje, egyszer ő is beszorult a budiba még Kisbélterenyén, ahol a nyarakat töltöttük a hatvanas években
-KGB, káromkodni fogok, bazmeg! Mi van a Mesterrel?
-Ja, igen, a Mester még a fürdőszobában van. Már nagyon régóta ott van, nem furcsa ez? Várjon csak, hallok valamit…egy fospumpa!!! Istenem! Egy fospumpa, Margit! Hallom, ahogy fospumpázik a Mester! Sírok, Margit!
Csöngetnek. A Mester kimegy az előszobába. Ajtót nyit. Valami szóváltást hallok, de nem értem, miről van szó, egy férfi és egy nő üvöltözik, mintha arabok lennének, nem merek közelebb menni, Margit.. Valami reccsenés, utána tompa puffanás. Ajtócsapódás. Csend. Elég hosszú. Megnézzem, Margit?
-Csak nem történt valami a Mesterrel? Azonnal nézze meg, KGB!
-A Mester a földön fekszik! Elájult! Valaki fejbevágta egy úritökkel! Beleléptem a tökbe, Margit, majdnem hanyatt estem! Tiszta vér minden! A Mester feje is! Ne rakjak alá egy kispárnát, Margit?
-Vér? Rosszul vagyok, KGB…
-Én már hánytam is egyet a sarokba, Margit. Bár… nem vér ez, most látom, ezek a rohadékok egy egész kiló paradicsomot kentek a Mesterre, tiszta mag az arca, még a szemüvege is, kurva zöldségesek, látja?? Mennyit figyelmeztetett minket, és mindenki kiröhögte! Hát, most itt van, tessék!
-Zöldségesek? Azonnal tűnjön el onnan, KGB !
-Nem lehetne most az ajtón, Margit? Meghúztam a derekamat mászás közben.
-Tűnjön már el, KGB! Ezek nem ismernek tréfá! Ne is menjen haza egy darabig, lehet, hogy keresni fogják. Ez a telefonszám mostantól nem él. Ne keressen, majd én jelentkezem

2007. március 9.

tirpak-admin
Kovátsch Gamma Bertalan: Véleményrovat

Elitek, nagy nap ez a mai kiegyensúlyozott, független és tárgyilagos politikai véleményrovatunk történetében! Ilyen nagy esemény, ami most történt igazán egy olyan higgadt, szemellenzőtől mentes elemzőt kíván, amilyen én vagyok. Figyuzzatok nagyon, most jön az igazság.

Elő a fospumpát és kezdődjön az örömünnep! Megszívta a kis geci, megszívta, mint a torkosborz! Pöcs ez az Orbán, megmondtam én és ráadásul puhapöcs! Most mehet a kongresszusára megmagyarázni a blamázst, muhahahaha! Még hogy direkt demokrácia, meg hogy népakarat! Nehogy már a sok bunkó proli beszóljon annak, aki jobban tudja!

Elitkéim, a politikai véleményrovat nem könnyű kenyér. Lássuk be, ilyen szemetet, mint ez itt, bárki tudna írni, webkettő ide vagy oda. Azt kell tudni, merre kell nyalni, lelkesen és tövig és kit lehet rúgni. Én jól választottam, vegyetek példát rólam. Legyen ez intő példa azoknak, akik rosszul választottak.

Háhá, peches Orbán, hahahaha! Még hogy peches, aki ennyit veszít, arra van egy jobb szó: ez egy lúzer, lúzer, lúzer! Az is hülye, aki vele tart, ilyen lúzertől elpártolni érdemes, megmondtam vagy nem mondtam meg? Még, hogy vezénylőtábornok? Legfeljebb egy vesztes vezérlőtábornok. Az ilyet meg szokták sütni vacsorára, nem akarok tippeket adni, csak mondom.

Mai véleményformálásnak vége, távozzatok békével. Hú, de kurva jó napom van!

tirpak-admin
Höndör B Margit: És megint.

Megint.
Ma hajnalban Árpi megint kimondta: „az oktatás nevű intézmény …. Igaz, hogy ez nem mindenki előtt nyitott, jelenleg csak a legtehetségesebbek és szorgalmasabbak előtt, ha nincs sok pénzük.”
Íme az ember, kérem, az Árpi, aki habozás nélkül kimondja.
Ja, és volt árnyalás is: „A tehetségtelenek és lusták előtt a szisztéma rejtve marad: nem fognak webkettes szolgálatatást feltalálni”
Muhahahahahaaaa!!!! Mekkora tréfa volt ez, hiszen webkettő nincs is, és amúgy is az Árpi már feltalálta tavaly előtt az egészet!!!!!
Hát, a könnyem is kicsordult, tényleg!
Két fajta ember van a Mesteren kívül. A tehetséges és szorgalmas fajta, azok általában ott kommenteznek a blogjában, a tehetségtelen és lusta suttyók meg rohadjanak meg, megérdemlik.
Olyan szép, kerek ez így. És olyan mély.
Ráadásul Orbán megint megszopta!
Szép nap, jó nap, kedves nap.

2007. március 8.

tirpak-admin
Kovátsch Gamma Bertalan: Fehér farok

Orbán egy fasz. Ezt mindjárt ideírom az elejére, mert ezzel a nímanddal nem kívánok a továbbiakban foglalkozni. Elég baj, hogy a webkettes szemét ideömlik erre a korábban hej, de exkluzív szupersztrádára, ahol kódolástól megfáradt geek-ek és a modernitás felé orientálódott humán értelmiségiek cseréltek HTML tag-eket az FTP kliens mindent besugárzó jótékony fénye mellett, minden hülyével én se foglalkozhatok.

Ma csakis az újságírás műhelytitkairól lesz szó, persze az előadást ennek a zártkörű elitklub tagjainak tartom. Elitek, tudjátok mennyi követelménynek kell megfelelnie egy cikknek? Ha nem tetszik Szaszj bloggernek, akkor mindjárt ír egy levelet és a faszomnak van kedve a levelesládámat takarítani, inkább küldök neki öt linket. Sokkal jobb, ha mindjárt tetszik a cikk mindenkinek.

Van itt egy rég bevált módszer, úgy hívják, hogy vörös farok. Nekem semmi bajom azzal a színnel, csak mindig a büdös prolik és a komcsik jutnak az eszembe róla. Át kellene festeni új idők új dalai szerint, mondjuk fehérre. Az már modern lenne, megfelelne egy modern, városlakó, marihuána-szívó, Orbán-utáló, satöbbi értelmiségi kívánalmainak. Ez egy modern farok, nem vörös hanem fehér, még hogy döcögős és bumfordi, hülye ez a Ráczkevei Ágnes, itt a link újra, ezt kell utálni. Döcögős és bumfordi akkor, ha nem egy Mester hajtja végre, ha egy wannabe szerencsétlenkedik, akkor! Egy artista azonban nem böszménkedik, hanem finom kézmozgással illeszti a farkat egy leendő jobboldali pártról szóló cikk végére.

"Végül felvillan a szegény pici párt előtt álló újabb akadály: ha odacsődül is az összes briliáns elme, és együtt megálmodják a normális jobboldal programját - akkor annak a csodának az lesz a vége, hogy a program igen hasonlítani fog arra, amit most csinál az úgynevezett Szocialista Párt."

Ecce Mester! Boruljatok le és csodáljátok!

2007. március 7.

tirpak-admin
Kovátsch Gamma Bertalan: Régi motoros

Én kérem régi motoros vagyok. 1934-ben kaptam első jogosítványom. Alig néhány ezren voltunk az országban! A Weiss Manfréd művek Praga Super Piccolóját vezettem. Néha magát Alfonz bárót is szállíthattam. Akkor még személyesen ismertük egymást, mi, motorosok. Pontosan tudtam, hogy a Földművelési Minisztérium 170-es Mercijét Bellinger Jenő vezeti. Együtt söröztünk csütörtökönként Motorosok Találkozóján, ahogy a szakmai összejöveteleinket neveztük, egy óbudai kiskocsmában.

Aztán jött a háború és vezettem mindent, aminek motorja van. Nem akarok belemenni a részletekbe, de még Sherman tankot is. A nagy változások engem sem kíméltek, de a régi motorosokra akkor is szükség volt, egy Pobjedát nem vezethetett akárki. Voltak súrlódások az igazi régiek és az újak között, akik már csak szovjet autókat ismertek, de ezek hamar lecsillapodtak, amikor megjelentek az úrvezetők.

Eleinte csak egy-egy, aztán egyre tömegesebben. Trabantok, Skodák, Wartburgok. Igénytelenül, beleautózva a világba, semmit se tudván arról, hogyan kell melegíteni egy Pobjedát, a kurbli használatának művészetéről teljesen tájékozatlanul. A Motorosok Találkozóján már ők lettek a fő téma, szó is volt arról, hogy az utakat csak régi motorosok használhassák, egyfajta profi közlekedésre gondoltunk, de az autós tömegekkel nem lehetett bírni. Autózni akartak.

Akkor éreztem, hogy valami végleg megváltozott, amikor azt mondta nekem a főnököm: "Tata, magára nem bízunk modern autót, maradjon csak a Tátra szippantóskocsinál, az való magának". Fájt, de büszke is voltam! A Nagy Fospumpával, ahogy mi neveztük, igazán megértettük egymást. Makrancos volt és nehézkes, nem fiatal ficsúroknak való! Együtt mentünk nyugdíjba.

Tavaly elvették a jogosítványomat. Mintha a többiek jobban tudnának vezetni! Nem értenek azok semmihez, csak nyomják a pedált. Én a mai napig is tudnék kereket cserélni egy csőrös ZIL-en, ha emlékeznek még rá. Ezek? Ezek még a Suzuki Swift-jüket is a szervízbe viszik, ha rászart egy madár. Az Orbán miatt van, az találta ki ezt a hülyeséget a négy kerékkel. Ezeknek autó? Nem méltók hozzá, semmit se tudnak az autóvezetés művészetéről!

Régi motoros vagyok. Kihaló fajta.

2007. március 6.

tirpak-admin
Kovátsch Gamma Bertalan: Down, down

Hányásába fúlt nemzet vagyunk.

A "politikailag érdeklődő" magyar állampolgár eleve elég tudatlan. Propaganda-szócsőként működő napilapokból és internetes portálokról tájékozódik, áltémákkal foglalják el a figyelmét és legfeljebb azt kajálja be két pofára, hogy Orbán megint zsidózik. Néhány elkötelezett közgazdász és jegybankelnök tépi a száját, hogy van gazdaság is, bazdmeg, ebből élünk, ebből mohózhatsz mobiltelefont és Gorenje frigót, meg hogy a közösségi szolgáltatások, mondjuk az egészségügy kurva fontosak, meg van olyan, hogy good governance de a sok lófaszjancsit ez nem érdekli, csak a politikai bulvár mocskában való hempergés kell nekik, meg ha nézheti, közszereplők hogy fospumpázzák egymást.

Elfut a düh, ha arra gondolok, hogy mi itt legalább tizenhat éve reszeljük a fingot: hogy mit jelent a kilincsorr, meg a magukfajták, meg a genetikailag meghatározott, ki zsidózhat büntetlenül és kinek nem szabad, miért parádézhatnak neonácik a főtéren, és magyarázzuk a történelmet és családfát kutatunk és rég halott emberek felelősségét próbáljuk rákenni a mai politikusokra. Mindig, minden áldott napon van valami faszság, valami teljesen elrugaszkodott pszeudohír, a szimbolikus politikai keringő újabb kűrje. Kurva jó játék volna egyébként, hobbinak elmenne. Ha közben a világ megállna a pálya szélén, és bevárna minket.

Tizenöt év alatt a világ megváltozott. Kiderült például, hogy van klímaváltozás. Kiderült, hogy elpicsáztuk a jó indulásunkat, hogy lenézett szomszédok mindenben megelőznek minket, hogy az Európai Unió nem fullad bele a hányásába, hanem szelíd derűvel nézi, ahogy harakirit követünk el, hogy a többi feltörekvő állam is kéjes örömmel figyeli, ahogy egy nagyszájú versenytárssal kevesebb okoz fejfájást nekik a korlátos erőforrásokért folytatott versenyben, hogy lelkiismeretfurdalás nélkül használnak minket szemétlerakónak, ha az itt lakók olyan hülyék, hogy megengedik. Nem baj, pont nekünk való.

Tizenöt évvel ezelőtt azt hiszem, tudtuk mi a fontos, hogy miből fogunk Gorenjét venni. Ma, azt hiszem, nem tudjuk. Úgy teszünk, mintha a legkevésbé sem volna fontos, mennyire vagyunk versenyképesek. Mintha a Wall Street csak a mesében létezne, mintha a Kárpátok megvédenének minket a versenytársaktól; mintha a túl magas adók hatásai ellen vámőrséggel és adóhatósággal lehetne védekezni. Úgy játsszuk az eszünket, mintha figyelne ránk valaki.

2007. március 5.

tirpak-admin
Höndör B Margit: Tököm tele van a címadással is már


Itt van ez a fosország a birka népével, meg a szánalmas kis ünnepeivel, most is lesz egy valamikor, majd utánanézek.
Már ezerszer megírtam, hogy milyen nevetséges ez az egész ünnepelgetés, hát nálunk lassan azt is megünneplik, ha egy szarmagyar elfingja magát(és itt természetesen Orbán Viktorra gondolok, egy Gyurcsány legfeljebb szellent ugyebár), ráadásul mindig sikerül a legnagyobb rácseszéseinknek csinálni a felhajtást, mondjuk mást nemigen tudunk, mert mindig bénák voltunk mindenben.
Na mindegy, az az igazság, leszóltak az Indexből, hogy kurvára unják már a tankokat meg az ufókat, a cigányos szövegemet meg kinyesték, hogy rohadnának meg, Peti azt mondta, hogy írjak valamit erről a márciusi baromságról, nagyon vicces, és ha nem lesz történés? Mi a bánatról írjak akkor, csesszék meg, én Höndör B Margit vagyok, nem írhatok olyat, mint a többi segg!
Remélem, lesz valami balhé, amit érdemes lesz kiröhögni megint, addig is összedobtam egy vázlatot, nesztek:

A Tirpákbokrétási Ifjak 5 pontja:
(kuss legyen, több nem jutott az eszembe, pofán verlek!)

Mit kívánnak a tirpákok.

1. Kívánjuk a cenzúrát és Orbán Viktor eltörlését!
2. Felelős tirpák blogújságot Tirpákbokrétásnak az alábbiak szerint:

Címe: Tirpák FosBlog

Főszerkesztő, egyedüli és főblogger:: a MESTER

Főszerkesztő-helyettesek:
Bencsik András
Orosz József
Bayer Zsolt

Rovatvezetők:
Bolgár György (kultúra)
Aczél Endre (politika)
Lovas István (gazdaság)
Seszták Ágnes (bulvár)
Debreczeni József (Orbán)

Főmunkatársak:
KGB
Höndör B Margit
Hot&Tóta A. Lajos

3. Évenkénti hozzászólás egyszer!
4. Iszlámosok, keresztények, más színűek és egyéb másmilyenek dögöljenek meg!
5. Shermann tankokat Tirpákbokrétásnak!

Na.

Ahogy itt olvasgattam a tervezett fosblog összetételét, ezt a csupa nagy nevet, eszembe jutott, hogy időről időre érdemes lenne elmélyülni az ő munkásságukban is, persze módjával, végül is én vagyok a MESTER.

Megnéztem, március 15-én lesz, tök hülye dátum, bazmeg

tirpak-admin
Kovátsch Gamma Bertalan: Ezer lóerős fospumpa

Az elitnek elegendő, ha csak újságokból tájékozódik. Így teszek én is, nem véletlenül vagyok elit véleményformáló. Természetesen csak hetilapok jöhetnek szóba, mint például a Magyar Nemzet. Pontosítsunk gyorsan. A Magyar Nemzetet csak az utálkozás végett olvasom. Ihletet ad, mint az Észak-Pesti Szennyvíztisztító. Pöcegödör. Ezer lóerős fospumpa. Hogy csak a legsikeresebb költői képeimet emlegessem. És mennyire igazam van (mint mindig). Melyik másik hetilap hozná le ezeket a cikkeket, alant, melyik? Döntsétek el magatok, debil majom-e, aki ilyen lapot olvas vagy csak egyszerűen pszichiátriai kezelésre szorul.

"Talán nem véletlen, hogy pont Demszky Budapestjét öntik el az autók, buszok, metrók. A dúvadliberális Demszky bizonyára örül annak, hogy szépséges fővárosunkat odadobhatja a technikai civilizáció harci kutyáinak. Vajh van-e még az újabb generációból valaki, aki tudja, milyen más volt a főváros, amikor még csak lovaskocsin közlekedtek az emberek. Egy más, emberibb kor volt az, vajon visszajön-e egyszer?"

Magyar Nemzet, 2007 január 17

"Döbbenetes, mit meg nem engednek maguknak a konzumidiótizmusra bazírozó multik. Mossak lábat naponta, csak azért, hogy több szappant tudjanak eladni? Majd hülye leszek. Inkább a lábszag, mint hogy a magukfajtának jobb legyen."

Magyar Nemzet, 2007 február 12

"Az unokahúgom lázára is beadtak mindenféle antibiotikumot, hiába tiltakoztam a szüleinél. Rohanjanak csak a vesztükbe, ha tönkre akarják tenni azt a szegény kislányt. Szörnyű eredményt hozott a régi jó dolgok ellen folytatott kíméletlen irtóhadjárat: már nem is tudják, hogy tüdőgyulladásra vérehulló fecskefű és cickafark keverékéből főzött tea kell. Eh, hová lesz a világ."

Magyar Nemzet, 2007 február 22

"Orbán Viktorra kell szavazni, Gyurcsányt meg utálni kell. Ismételjük el ezt: Orbán jó, Gyurcsány rossz. Orbán jó, Gyurcsány rossz. Menj ki az utcára és mondd el legalább tíz embernek. Ha mindenki ezt ismételgeti, meggyógyulhat ez a beteg, annyit szenvedett nemzet."

Magyar Nemzet, Orbán Viktor vezércikke, 2007 március 3

Ennyi talán elég. Normálisak ezek? A haladás ellen uszítanak és nyílt pártpropagandát folytatnak? Jó, hogy nem arra próbálnak rábeszélni, hogy hagyjak bejegyzést Orbán vendégkönyvében? Az is eljön hamarosan, nem kell sokat várni. Innen már nem lehet sokat süllyedni. Olyan újságot, ahol félrefordításoktól se rettennek vissza a bértollnokok, ki kell dobni a picsába, hogy csak úgy reccsen.

Hú, felhúztam magam. Egy dologgal lehet engem kiakasztani, ha irracionális mesékkel körítve (a vallásra gondolok, tökikéim) próbálják megakasztani a Haladás mindent elsöprő tankját. A Magyar Nemzet persze örülne, ha kisgyerekek halnának meg torokgyíkban, ha 37 év lenne a várható életkor, ha jurtákban fagyoskodnánk fűtött szerkesztőségi szobák helyett. Ezek a ... ezek a ... plebejusok, igen, plebejusok ... elvennék tőletek még a színes tévét is. Jól gondoljátok meg.

Én már választottam és kiállok ellenük. A Magyar Nemzet egy fospumpa! Nem is egy fospumpa, ezer! Nem hagyom, hogy a magyar nyelv e gyönyörű szavát elvegyék tőlünk!

2007. március 3.

tirpak-admin
Hot&Tóta A. Lajos: Ház. Tűz! Néző: Ben(n)

Osztály vigyázz! [szétnéz, vesékbe lát] Üljetek le. Ma feleltetés lesz, de előtte elmondom a lényeget. Nem mocorog ott az ablak mellett, figyel, jegyzetel. Vagy ki akar jönni a táblához? Készült? Na ugye. [önelégülten mosolyog]

Tehát. [tárgyilagos]

Szögezzük le először is azt, hogy középhatalom vagyunk. Ne foglalkozzunk most olyan kicsiségekkel, miszerint ez egy marhaság, lévén a hadseregünk éppen annyira ütőképes, mint a fociválogatottunk – azaz Ciprus és Liechtenstein ellen, hazai pályán, kis szerencsével, véres verejtékkel jók lehetünk egy döntetlenre. Talán. Idegenben inkább ne vágyjunk megmérettetni, mert annak utoljára… ööö … hát annak kurva rég volt utoljára (számunkra) jó vége. De hagyjuk ezt. Középhatalom vagyunk, pont. A szövetségeseink sutyorogják a fülünkbe, tehát igaz. Bülbül szavú rózsák két mennyei bokra.

Ebben az egészben egyébként sem a közép az érdekes, hanem a hatalom. (Imádom ezt a szót leírni. Odavagyok érte. Nem tudok ellene tenni, ahogy az ellen sem, hogy a muszlimokat viszont utálom. Erre még visszatérek a következő órán.) Középhatalomnak lenni manapság annyit jelent, mint…ööö… na ezen még nem gondolkodtam. Ha nem gondolkodtam rajta, akkor biztos nem is fontos, mert arra gondolni sem merek, hogy esetleg nem jelent semmit. Vagy hogy csupán annyit tesz, mint a világpiacon középvállalkozásnak lenni, aminek az a sorsa, hogy… Á, inkább nem gondolkodom el ilyesmiken. Az túl… hogyismondjam… az valahogy túl realista volna. Amúgy is utálom ezt a szót. Maradjunk inkább a középhatalomnál: az jól hangzik, azt szeretem. Írják fel: kö-zép-ha-ta-lom.

Megvan? Jó. Most pedig a számonkérés. Én kérdezek, maguk felelnek. Kezdjük.

Mi a tank? Miii? Nem hallom, ne motyogjon. Elég értelmesen tettem fel a kérdést, nem? Mi a tank? Hogy micsodaaaa?!? Hogy a tank az erőszak, emberek leigázásának az eszköze? Leül, egyes. A jó válasz: a tank évszázadok intellektusának gyümölcse. Igen, jól értette. Az intellektusé. Azé. A gyümölcse neki. Magyarán: évszázadok intellektusa, az emberi kultúra és szellemi haladás a tankban ölt testet – ebben a valaha tökéletes, mára kissé sajnos már elavult gyilkológépben. Felírták? Helyes. Folytassuk.

A harckocsi létjogosultságáról már régóta viták folynak. Teoretikusak persze, naná. Na és miről vitatkoznak maguk szerint? Hogy mondja??? Arról, hogy etikus-e? Hogy járható, célravezető út-e lelődözni azt, aki nem tetszik? Hogy vezet-e valahova? Maga barom, takarodjon ki a teremből, és ne zavarja az ostobaságaival az órát! Arról vitatkoznak, hogy megéri-e, hülyegyerek. Ez a dolog lényege. Forintosítani és dollárosítani kell mindent, pénzzé konvertálni a környezetet, a kultúrát, a társadalmat, a történelmet, az életet és a halált – min-dent. Aztán berakni egy szép nagy excel táblázatba, és szummázni. Kattintgatni szépen az egérrel. Úgy ni. Ügyes fiú.

Ami ott alul kijön, az az eredmény. Azt kell összehasonlítani. Nem, nem tudom, hogy mivel, de nem is fontos. Össze kell hasonlítani, az a lényeg. Az értetleneknek egyszerűbben: nagyobb vagy kisebb? Imádok erről beszélni, szeretek mindent erre redukálni. Nagyobb vagy kisebb? Na? Na?!? Ugye, hogy ugye, hogy ugye? Én megmondtam. Én meg.

Már megint én mondtam meg, basszuskulcs. Ezt szeretem az óráimban. Mindig megmondom, hogy nagyobb-e vagy kisebb. A világot ez érdekli, nem tehetek róla. Én pedig szeretek erről beszélni, nem is akarok leszokni róla. Azt is elmondom, hogy miért.

A Tigrisről, a T-34-ről, a Sherman-ről, a hosszú csövekről, a nagy-nagy rakétákról, a hatékony pukkanásról, a hatalomról és az erőről való folyamatos beszéd a jelképei, azaz a projektumai mintegy a magában bizonytalan férfi képzelt erejének.

A potenciának.

tirpak-admin
Höndör B Margit: Mi ez itt ez?!

A Tirpák Elitek Tótabarát Überfasza Klubja (TETÜK) elhatárolódik az előző posttól és követeli KGB azonnali nyilvános bocsánatkérését!

Mégiscsak felháborító, hogy egyes orbánista elemek nem átallanak holmi gyenge epigonokat Mesterként szerepeltetni bizonyos, zöldséges befolyás alatt álló médiumokban! Mély megdöbbenéssel konstatáltuk, hogy még egy olyan felvilágosult greengrocerista, mint KGB, a Mester egyik legmarkánsabb arcvonású híve is bedőlt ennek a szánalmas hasonmásnak, összetévesztette ezt a kövérkés, mélynövésű, herélt hangú, motyogó és tikkelő bárgyú balfácánt a mi Árpinkkal!
Árpi szálfatermetű, kellemes tenorja van és mindig rendesen kinyitja a száját beszéd közben! Ráadásul nem azért magas a homloka, mert kopaszodik, hanem azért, mert okos! Mindig a szemébe néz annak, akit beszélgetésre méltat!
Árpi szabatos és felkészült, kiegyensúlyozott és sármos! Értelmeseket mond, és sose mószerolgat senkit!

Természetesen ki fogjuk nyomozni, hogy kit béreltek fel a rohadt iszlámista ufók erre a méltatlan és nevetséges epigon-szerepre, hát, nem lennék most a helyedben, Billege Józsi!

tirpak-admin
Kovátsch Gamma Bertalan: Hódolat a Mesternek II.

Interjú a Mesterrel az MTV Kultúrház c. műsorában. Felesleges részek (nem a Mester beszél) kivágva.

Figyelemreméltó részek:
3:30 "Az Index nem egy fórum, ahová mindenki beönti a dolgait, aztán úgy lejön, van valamilyen szerkesztés, aztán van egy decentralizációs irány egyébként, ez a blogokba széttolt tartalomban nyilvánul meg, ahol nincs szerkesztés, csak egyemberes ..."

5:36: "Az egyébként tény, hogy a napilapoknál van egy műveltségbeli előny általában, egyszerűen azért, mert régebb óta csinálják"

6:30: "Van egy műveltségi, tájékozottsági előny, ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy olvasható az amit a kolléga ír, mert nem talája meg a hangot azzal a generációval, ami alatta van ..."

Basszátok meg, ez kurva jól lett mondva!

Light! Camera! Action!

2007. március 2.

tirpak-admin
Kovátsch Gamma Bertalan: Dolgok, melyeket szeretek


Szeretem a tankokat. Nagy, dübörgő gépezetek, tök el tudom képzelni, ahogy az ellenségeim ott vinnyognak előttük, aztán a tank kilapítja őket. A tankoknál jobban csak a páncéltörő rakétákat szeretem, amelyek eltalálják a tankot, aztán bumm, a benne ülőkből pedig kicsi, elszenesedett múmiák maradnak. De még a páncéltörő rakétáknál is jobb a neutronbomba. Egy neutronbomba és sok száz páncéltörő rakéta-kezelőből csak kis hamukupacok maradnak. Az a tuti.

Szeretem, hogy olyan erős vagyok. A világ tele van szegény fickókkal, akik hitvány körülmények között élnek és én lenézek rájuk. Le vannak maradva 2-300 évvel, vagy 2000-rel, oly mindegy. A világon nincs számukra hely, ha nem értenek a tankból, jön a neutronbomba. Ilyen egyszerű.

Szeretem, akik dolgoznak, például én, de a munkakerülőket utálom. Maradjunk csak a bölcsészeknél és cigányoknál, mint két eminens példánál. Ezeknek a munkakerülőknek valami foglalkoztatót építenék, ahol valami hasznosat csinálhatnak, persze nem az adófizetők pénzén. Mert az adóm igencsak érdekel, dacára annak, hogy rendkívül kedvezményes módon fizetem be. Szeretem, ha én kevés adót fizetek, más meg sokat.

Szeretem a hatalmat. Lenyűgöz, ahogy a Nagy Ember tesz-vesz, beszól, kirúg, elintéz. Ő a tetterő, a tanknak, a páncéltörő rakétának, a neutronbombának a mintegy manifesztációja (ez fontos szó, rohanj a szótárhoz, ha nem érted). Vele szemben csak wannabe áhítói vannak a hatalomnak, például van ez a szánalmas Orbán is a jobber majmaival és a hülyék pártjával, hát nem tudom, mit ágál ez, amikor ilyen hatalommal áll szemben. Nem kérdés, kié a szeretetem.

És legfőképpen szeretem magamat. Gyerekek, kurva jó vagyok, lehet, hogy egy kicsit kevésbé művelt, mint a többi újságíró, de viszont értek a ti nyelveteken, akik még kevésbé vagytok műveltek. A többieket elfelejtjük, ha kell, más munkára irányítjuk és vagyunk mi együtt, én felül, ti lent.

2007. március 1.

tirpak-admin
Hot&Tóta A. Lajos: Az fűzfapoétaságomrul való fabula

Költő vagyok, verselek.
Életművész mekkelek.
Ezen kívül alkotó.
Nézd csak, nyájas olvasó!

Egyszer voltam, hol nem voltam, voltam egyszer én.
Mindig volt sok véleményem, nem voltam szerény.
Macinak is előírtam, mikor hova szarjon:
Most is megmondom a köznek, hol és hogy akarjon.

Akarjon a blogban,
Akarjon a logban,
Akarjon ha a karom,
Mutatja, hogy akarom.

Vebkettőnek nincs értelme,
Szimfónia lanttal,
Agymosottak hallgatják,
Együtt szívják Kanttal.

Ez a Kant most nem az a cunt
De még csak nem is az account --
Ha nem tetszel, pofánbasz
Jobbom helyett indapass.

Frei és Sváby egykutyákok,
Mindenkin folyton átlátok,
Megmondó a mesterségem,
Tudom ezt már réges-régen

Mindent látni gyakran átok,
Nem érthetitek, tirpákok.
Maradjatok is csak ottan,
Bokrétásban, agyhalottan.

Egy kérdést kell megfelelnem,
Életművem megfejelnem:
(Gondolataim is nagyok)
Perpetuum mobil-e vagyok?

Addig is, míg gondolkodom,
Kérődzetek a blogomon
Olvassátok, amit tojtam:
Egyszer voltam, hol nem voltam.

tirpak-admin
Höndör B Margit: A tököm tele van

Volt ez a faszság tegnap a web2-ről, tartottam egy előadást, na, ezért volt érdemes egyáltalán elmenni, mert nemcsak jól írok, de kurva jókat is tudok mondani. A többi szóra sem érdemes, teljesen elborult faszkalapok gyülekezete, ezek azt sem tudják, hol élnek, hát képzeljétek el, az egyik állat egyenesen azt mondta, hogy nem vagyok blogger, bazmeg, és még azt meri állítani magáról, hogy szakértő!?! Hogy a picsába fordulhat az elő, hogy olyan embereket hívnak meg egy ilyen konferenciára, akik nem olvassák a blogomat? Hogy mernek az ilyen takony debilek egyáltalán internetről beszélni? Az indexet is jól le fogom cseszni, mert ezek szerint szar a píár, nem fogok totál habokra gürnyákolni nekik, szívják fel magukat, már kurvára unom, hogy mindig nekem kell szarból várat építeni! Az egész boltot egyedül viszem a hátamon, a rohadt életbe!
Hát igenis kibaszott jó blogger vagyok, a legjobb újságíró, és sokkal jobban reppelek Dopemannál, akkor ezt most már ideje kimondani, és ha legközelebb nem szerveznek meg egy 500 fős rajongói csapatot és egy dedikálással egybekötött felolvasó estet az Operaházban, akkor egy nagy szart fogok elmenni ilyen faszságokra, moslék volt a kaja is, basszák meg.

2007. február 28.

tirpak-admin
Kovátsch Gamma Bertalan: Megmagyarázhatatlan események

Elitkéim, összecsaptam nektek valamit jól, én rohanok web2 konferenciára, a ti szerény igényeiteknek pedig ez is megfelel. Titokzatos erőknek vagyunk kitéve, megfigyelnek, elrabolnak, kísérleteket végeznek, na nem velem, nekem jók a kapcsolataim azokkal ott fent, de nem lennék ellenségeim helyében.

Ezt itt például Pilhál Gyuri kedvenc kocsmája előtt filmeztem. Adtam egy tippet a fentieknek. Kíváncsi vagyok, holnap bele tud-e rondítani a pöcegödör Magyar Nemzetbe vagy netán nem lesz elérhető, mert ismeretlen helyen tartózkodik. Nem fenyegetésképpen mondom, de Orbánt is elvihetné egy ufó fospumpástul.

Nézzétek és rettegjetek. A szöveg angolul van, nem fordítottam le, bunkókkal nem tárgyalok.

tirpak-admin
Hot&Tóta A. Lajos: ArmyGeddon

Kár, hogy nem humoristának születtem. Ha annak születtem volna, vicces embernek lennék elkönyvelve, és a legutóbbi kis szösszenetemet is tréfának tartották volna. Így viszont félremagyarázzák, félreértelmezik, és azt vízionlják egyesek, hogy náci ideológiát terjesztek, amikor Lebensraumról és szükségszerű megoldásokról beszélek csupán, ráadásul még csak nem is kormányzati, mindössze blogírói szinten, szerény javaslat formájában. Nem értik a viccet ezek a köcsögök, basszameg. Lófaszt se tudnak ezek. Kár, hogy nem humoristának születtem.

Azt is sajnálom, hogy humanistának sem születtem – ha már a humoristaság nem jött össze. Ha humanistának születtem volna, nem írnék ugyan a maihoz hasonló szerény javaslatokat, ellenben teljesen zizi lennék, és olyanokat mondanék, hogy élethez való jog meg esélyegyenlőség. Ilyet persze csak agyhalottak mondanak, hiszen minden elit tudja, hogy csak az erő van, és hogy az ártalmatlan négerektől nem csak a bányát, hanem a földet és az életüket is célszerű elvenni. A tudatlan, nyámnyila ostobaság persze borzalmas a humanizmusban, de azért vannak jó oldalai. Például egész jó csajokat lehet dugni, és tuti, hogy már a vezetője lennék egy ilyen gittegyletnek, amilyen teszetosza szerencsétlenek azok mind. Ha pedig már vezetem, egy kis átalakítás kell csupán az eszmerendszer tökéletesítése végett. Mondjuk kezdjük ott, hogy kit tekintünk embernek. Ezt kell legelőször meghatározni, hiszen a humanizmus tárgya nem lehet más, csak az ember. Na most, amennyire tudom, az ember színe fehér. Na jó, rózsaszín meg egy kicsit sárga, attól függ, hogy éppen milyen passzban vagyok, és melyik sárgáról van szó. Az ember színe viszont egészen biztosan nem barnás, és főleg nem fekete. Ha az embert akarom védeni, akkor korlátoznom kell minden élőlényt, ami veszélyt jelent az emberre. Ha a korlátozás kevés, rezervátumba kell zárnom, ha az is kevés, muszáj megölnöm. Nem, dehogy: nem akarom én ezt tenni, de ha egyszer nincs más megoldás… jöjjön aminek jönnie kell. A humánum nevében. Kár, hogy nem humanistának születtem.

A személyes katasztrófám viszont mégis leginkább az, hogy nem 70 évvel korábban születtem. Akkor volt táptalaja az ilyesminek rendesen. Most kénytelen vagyok egy blogba becsempészni, egyelőre. Szégyen-gyalázat. Volt idő, amikor az ilyesmi megafonokból harsogott, eh, régi, méltatlanul meghurcolt napok. Hitler persze három okból is tévedett: egyrészt mert túl szűk kereteket szabott a genocidiumnak, és nem volt elég következetes – pedig a gondolat alapvetően helyes. Másrészt a zsidókat belevenni hülyeség volt, már csak a harmadik ok miatt is: rajta vesztett. A szövetségesünk, az Egyesült Államok tudta, hogy még nem érkezett el az idő. Ezért eltaposta a rendszert, de szerencsére továbbvitte a gondolatot. De a királynőt megölnötök nem kell félnetek jó lesz – fog ez még nagyobb megafonokból is harsogni. Haladó gondolkodóként azt is tudom, hogy az a nap közelg. Az lesz ám a riadó, csillagosok, katonák.

Jó érzés végre-valahára a győztesekhez tartozni. Jó érzés végre-valahára igazi morálfilozófusnak, szabad gondolkodó elitnek lenni, a kultúra bölcsőjében, valahol Európában. Gyerekek, könyörgöm, akasszuk fel. Szerencse, hogy gyereknek születtem.

Nincs új a napalm alatt.

tirpak-admin
Höndör B Margit: MIÉRT???

Miért nem tudom megnézni ezen a rohadt számítógépen, hogy milyen volt a Mester a tv-ben???
Miért kellett nekem hétfő este pont abban az időben kutyát sétáltatnom??
Ki látta Őt? Hol lehet megszerezni a felvételt? Mit mondott az ő szájával?
Segítsenek kérem, mert megint felmászom a Szabadság hídra!

"Az első vendég az Index.hu oszlopos tagja, Tóta W. Árpád újságíró
A publicista igazi megmondóember, aki szókimondóbb, mint Ganxsta Zolee és Dopeman együttvéve"
Igazi megmondóember...
Jobb, mint Ganxsta Zolee és Dopeman...

Sokkal, sokkal jobb, a kendője is, és a homloka is magasabb! Jobban is táncol!
Persze Dopemannak is tök jó szövegei vannak. Meg zenéi. Végül is Dopeman az a zenében, mint a Mester az újságírásban. Ez egy nagy igazság.

2007. február 27.

tirpak-admin
Kovátsch Gamma Bertalan: A keverés veszélyei

Mondtam vagy nem mondtam, öcsisajtok, hogy meglátogatom a tököli fehérjefeldolgozót? Meg is tettem és az ihletdózissal szinte meg se tudtam birkózni. Aztán a haverokkal ittunk is az este jó kis bort (a címkéjét le is fotóztam, első osztályú küvé) és egy kis Civilisation is becsúszott. Frei Tamás műsorát is megnéztem Libériáról, az is közrejátszhatott.

Meglehet, kissé túl erősre sikerült ez a nap.


Álmot láttam. Valahogy úgy volt, hogy Közép-Afrikában, egy kis faluban éltünk néhány százan. Én pedig végig tudtam, hogy igazában a Civilisation játék figurái vagyunk és a játékos néhány neutronbombát akar felettünk robbantani. Ha felnéztem az égre szinte láttam az arcát az égbolt másik oldalán. Próbáltam szólni a többieket, de azok valami primitív, helyi nyelvet makogtak és nem értették az én mélyenszántó fejtegetéseimet arról, hogy itt úgyis megdöglünk mind, a neutronbomba csak megváltás.

Valahogy tudtam, mikor jön. Kíváncsi voltam, látom-e. Láttam, a villanás nem volt nagy. Tényleg szinte semmit se érezni.

Ezentúl csak first person shooter-t játszom.

tirpak-admin
Prosztó M. Beléndek: Swift: Modest Proposal

A Mester már régen túllépett a swifti magasságokon. Különben is, ércsük mi a tréfát.
*kacsint, kacsint*

Swiftnek még blogja sem volt az indexen, na ugye.

Bertalan és Margit majd kielemzi, hogy mi az ízléstelen és az irodalmi érték között a határvonal.

Meg azt is, hogy az egyik szabadon lehet ízléstelen, mert az mily ötletes, míg a másik kapcsiból pöcegödör.

Értik.
*kacsint, kacsint*

Most megyek hányni.
Mindenkinek alanyi joga a hányás.

Nehéz dolga van a liberális értelmiséginek.

tirpak-admin
Höndör B Margit: KINYÍRNI! KINYÍRNI MINDET!

Büdös niggerek!

tirpak-admin
Höndör B Margit: öööö...

javítás jön...
KGB miatt volt az egész!

Szóval.

LESZEK A TÉVÉBEN! LESZEK A TÉVÉBEN! lESZEK A TÉVÉBEN!

2007. február 26.

tirpak-admin
Kovátsch Gamma Bertalan: Ihlet


Vorsicht, achtung, faszkalapok. Tudjátok, hol töltöttem az írói szabadságomat? Az Észak-Pesti Szennyvíztisztító Telepen. Volt drámai töltekezés, mit mondjak. Ihlet orrba-szájba. Eddig csak fospumpa és szarosurna volt. Mostantól kakahegy van, fekáliató, szarvízesés. Ezt most az ellenségeimnek mondom, miheztartás végett. És nincs ám vége, seggarcúak! A héten a tököli fehérjefeldolgozóba látogatok hasonló céllal. A fantáziátokra bízom, utána mit töltök a fospumpámba, droidok.

Ne merjen tehát senki se tovább idegesíteni, így is fel van baszva az agyam. Nem, hülyegyerek, nem a valláson. Orbán fospumpázott megint. Meg se szólalt, de az a nézés ... Képzeljétek, a hülyék pártjának volt pofája megemlékezni a kommunizmus áldozatairól. Most beszélhetnék arról, az MSZP mellett ki a komcsi itt, de ezt most hagyjuk. Van itt elég botrány így is.

Na most olvassátok, elitek, mit mertek ennek az eseménynek a kapcsán beleböfögni a pusztai szélbe. Olvassátok! Imígyen durrog a Nemzet Nagyasszonya: "Vannak, akik ma is tévedhetetlen, mindenható politikai vezérekben és nem önszerveződő, a tehetséget egybegyűjtő és működtető közösségekben gondolkodnak." Eszem-faszom megáll! Amikor pedig világosan megmondtam, hogy az a fő baj, hogy Gyurcsány Feri nem kapott teljhatalmat a gané eltávolítására, ennek itt van pofája az én gondosan ápolt vezérkultuszomat rongálni? Hát mit képzel ez, csak úgy odamegy és emlékezik az áldozatokról, engem meg meg se kérdez, megteheti-e? Hát bazdmeg, örüljön, hogy a múzeuma megmaradt, mert nem sok hiányzott hozzá, hogy én és néhány progresszív barátom beleromboljunk egy Sherman tankkal.

Elitek, gondoljuk ezt át. Most ki kell mondanom, hogy a kommunizmus rossz volt. Vagy lehet, hogy összességében nem is volt olyan rossz, ez most mindegy. Pár köcsög jól megszívta, kivéve a saját erejükből gazdagodni igyekvő tehetséges üzletembereket, akikről Gyurcsány Feri is olyan sokat beszél. Ők is megszívták, de őmiattuk kár. Ez a dolog egyik oldala. A másik oldala az, hogy Kádár Jani nem igazán tehetett volna mást, neki nagy köszönettel tartozunk a sok szép reálpolitikáért és modernizációért. Szobor kellene neki, hajtogatom már egy ideje. Most azonban Kádárral, a reálpolitikussal ne törődjünk, törődjünk a fospumpa Orbánnal, akinek volt pofája leszarni a nagy reálpolitikus áldozatait.

Szardomb! Szarrakás! Szarhegy! Szarhimalája! Ezek a képek jutnak eszembe ennek a piti kis figurának az erőlködése kapcsán. Ahelyett, hogy tudomásul venné Orbán, hogy nem ő hazudott ügyesebben, tehát a demokrácia szabályai szerint kuss a neve 4 évig, a fegyverhordozói piti sérelmek miatt kenik rá exkrementumokat erre a nemes, bár reálpolitikailag érzékeny ünnepre.
Kádár alatt ilyen nem történhetett volna, akkor volt rend, akkor nem siránkozhatott volna ez a szánalmas csürhe.

Legyen mindenki számára világos. Itt csak én gyalázhatom a kommunizmus áldozatainak emlékét, szarfejek.

tirpak-admin
Höndör B Margit: Állapotjelentés

Kicsit rossz idegállapotban vagyok
Tegnap este kezdődött, mikor felhívott a Piroska, hogy állítólag azt a vájlingot még a nagymamájától örökölte, és sértő szavakat is mondott, ezek a Prosztóék nagyon durva emberek. Nem tudtam elaludni, csak hajnalban, mert igenis pontosan emlékszem, hogy ez az én vájlingom, 230 forintba került a kínai piacon, és tudom, hogy hazudik a Piroska, de dögöljön meg, legyen akkor az övé. Ráadásul a Józsi is elég ritkán jelentkezik azóta, mióta volt ez a herélés a Beléndekkel, tulajdonképpen nem is hívott egyszer sem, és amikor szombaton átmentem hozzá, valahogy nem olyan volt mint máskor, igazság szerint be sem engedett a házba, pedig ez egy nagy szerelem volt a Józsival.
Ma reggel a villamoson hárman a lábamra léptek, és egy büdös ember (Fideszes volt!) szidta az édesanyámat, mert az esernyővel véletlenül megnyomtam egy kicsit a szemét, hát ez egyáltalán nem tett jót a hangulatomnak, teljesen kikészültem, és amikor bemondta a vezető, hogy a Mester utca következik, hangosan felzokogtam, de ez már katartikus sírás volt, mert hirtelen megértettem, hogy igenis van értelme az életnek, amíg ilyen vezércsillagok ragyognak e fosország felett, már étvágyam is van, ettem két sültkolbászt mustárral és kenyérrel.

2007. február 25.

tirpak-admin
Hot&Tóta A. Lajos: Ordnung macht Frei - Gedanken sind zollfrei

Fantasztikus érzés egy országot vezetni. Marokra kell fogni ezt a tökéletlen társaságot, és nem úgy, mint a szűzlány a dildót. Tudja ugyanezt a fröccsöntött szirszarral és bóvli ruhákkal kereskedő kínai is. Tizenöt év alatt a világ megváltozott. Mi, a halálbüntetés barátai erre csak annyit mondunk: piha! De a halálosztás nemcsak erről szól. A halálbüntetés lehetőség arra, hogy itt a földön is lehessen igazság. Katarzis a társadalomnak. Előtte visszaváltunk diktatúrába, ne lázítsanak a hippik. Mindenféle bajuk van: nem akarnak háborút, meg némelyiknek alapból rossz. A ne ölj, az így egy hülyeség. Szeretem a kínaiakat. Annak ellenére, hogy kurvául nem hiszek a keresztény Istenben. Se. (Rákerestem az ÉS-ben, le szabad írni.) Egyébként meg üzleti titok, hogy honnan tudom, köcsögök, kuss van. A magyar állampolgár eleve elég tudatlan. Na de számla nélkül, aranyapám? Kellemes munkát kívánunk az APEH-nek.

Hogy miért muszáj elvennem az ártalmatlan négerektől a bányát? Az ellenségszeretet a pusztulás útja. Csak az erő van. Csak paranoid balfaszok csapata van, akik szívesen összehordanak bárkiről bármit. Úgyis csúnyán elhanyagoltam a világháborút, pedig nincs annak vége, sőt még el se kezdődött. Nem szabad arra várni, hogy majd mégis létrejön az Igazi Párt, és kiássa a hazát a szarból. Nincs megváltás. Ez nem wishful thinking, hanem nyers politikai realitás. Hányásába fúlt nemzet vagyunk. De hát a lufilobogtatók már csak ilyenek mind. Aki ma modernizátorként, pragmatikus reálpolitikusként, Isten helyett a Valósággal telefonkapcsolatban álló vezetőként illegeti magát, az ne írja le Kádár Jánost. Ügyes, inkorrekt médiaszereplő volt. Akad benne poénlehetőség. Ilyenkor érzem, hogy nem kellett volna elkoptatni az ízes magyar trágárságokat. Hároméves koromban, amikor a bili helyett a nadrágomba szartam, váltig állítottam, hogy nem én voltam. Tipikusan olyan téma, amiről holnap hajnalig lehetne írni, de hát egy cikkbe ennyi fér. Szappanoperába való jelenet, bár ott is inkább női szerep. Kurva jó játék volna egyébként, hobbinak elmenne. De nem teszi. Szabadság, szerelem. Pim Fortuyn. Lófaszt se tudtok ti semmiről.

A műsornak vége, ennyi volt. A blog kényelmes, testreszabható keret. Isten nincs, vagy legalábbis nem szól közbe. Fantasztikus.

Úgy játsszuk az eszünket, mintha figyelne ránk valaki.