2007. június 19.

Kovátsch Gamma Bertalan
Kádárról újra

Megmondtam vagy nem mondtam meg? Megmondtam, ugye. Mert én nem egyszerűen sohase hazudok, hanem mindig igazam is van, dacára annak, hogy nem értek semmihez. Mit is mondhatnék. Az igazság odaát van.

Bocs, kicsit elragadtattam magam a nagyszerű megérzéseim mián. Miben is volt igazam?

Ja, a Kádár.

Szóval igazam volt, de nagyon. Megmondtam én világosan, hogy Kádár fontos ember. Jó, a részletek nem stimmeltek mindenben, de abban nagyon igazam volt, hogy Kádár nem egyszerűen rossz ember volt, hanem voltak eredményei is, és ezt most hozzáértők mondták ki egy konferencián.

Tehát az eredmények.

Az eredmények tehát.

Tehát az eredmények felsorolása következik.

Szóval a faszomat fogom felsorolni az eredményeket, mindenki elolvashatja a konferenciáról szóló cikket és megláthatja, mennyire igazam volt. Tök hasznos dolog volt, hogy hallgattak rám és megszervezték a konferenciát, bárcsak mindenben így hallgatnának rám. Nem ez a lényeg.

A lényeg az, hogy Orbán bekaphatja a fospumpát, mert csak egy hülye komcsi, olyan, mint Kádár. Kádár velünk él, de főleg Orbánban.

Ez a lényeg.

2007. június 18.

Prosztó M. Beléndek
méghogy csak Höndör ír szép verset

Prosztó M. Beléndek feat Lajoska:

Álmomban balettoztam

álmomban balettoztam és pörögtem piruettem
hajlongtam csodálkozva, felköhögve mind, mit ettem

kis tütükémben szőrös lábam kecsesen járt
szoros barbis alsómban a micsodám is fájt

nehéz az élet, a tánc, nincs is más érvem
viszont szoros alsóban nem jön ki a sérvem

óh, az élet zenekara, falsul szól, mint kappan
lehajolsz és reped a varrás, mi az ott?

egy szappan

Mottó:
"Nagyon fontos, hogy értsünk ahhoz, amit magas szinten szeretnénk művelni. Így nem fordulhat elő, hogy egy tudálékos kis gyökér képzetét keltsük és fejbevágjanak a hidraulikus emelővel egy óvatlan pillantban. De már az is jó, ha egyáltalán értünk valamihez."

___
(Gyuri bácsi, autószerelő, szuverén értelmiségi, bölcselkedő, az Élet és Irodalom társszerzője)

Prosztó M. Beléndek
Mi folyik itten?

Éppen el akartam kezdeni szeretni a Váncsát, habár, nem is tudom, olyan ravasz feje van, az ilyenektől minden kitelik és általában nem is nagyon értem, hogy mit mond, meg egyáltalán, mi má' az, hogy Élet és Irodalom, baszd meg, ennél már az is jobb, hogy Vér és Becsület, vagy Csók és Könny, egyébként meg lófaszt tudja az, hogy mi az élet, aki még sosem ivott meg két üveg Borsodit egy ózdi kohásszal, meg egy sajószentpéteri rokkantnyugdíjassal úgy, hogy közben szabadon lehetett büfögni és legyek lógtak a légypapíron, miközben Józsi bácsi elgépezte az utolsó tízezresét a félkarú rablón.

Képmutató faszfejek.

Szóval, éppen átadtam volna magam a cikk böngészésének, magam mellé vettem a pitbullt - értelmiségiek között nem mindegy, hogy van-e az embernek tekintélye, én ezért mindig magammal viszem a pitbullt, meg a Lada vezérműláncot a nyakamban - és neki akartam vágni, amikor "The page cannot be displayed".

Így, baszd meg, a maga nyers brutális valóságában, egy értelmiségeinek. Megint nézem, can not be.

Mentem le is rúgtam a monitort bazzeg, Lajoska, a pitbull, rá is csibészelt, be is ragadt az LCD a fogai közé, most két napig folyadékkristályt fog szarni. Nyolc rugót fizetek az internetért havonta, erre mi az, hogy can not be????!

Ha én meg akarok nézni, akkor legyen page, baszd meg!

Van itt verseny, meg szolgáltatás, meg annak ellenértéke, vagy megint a vizesnyolcasok, meg haladásellenesek, horribili dakti a fideszesek szétcseszik a Mester blogját? (Figyelitek, a termesz teknikusaimat azért, mi?)

Szóval, most már csakazértis kíváncsi vagyok, hogy mit írt a Váncsa, akármilyen ravasz, nyomi feje van. (Lecsapnám, baszd meg.)

A Mester meg írhatna már valamit a miniszterelnök úr őszintebeszédéről, amit úgy kell értelmezni, ahogy.

Mostanában a reformokat is hanyagolja, aggódom.

tirpak-admin
Höndör B Margit: Felhívás

Felhívás!

Elitek!

A Mester forradalmat akar!

Ki kell nyírni az antiglobalista komcsi hippiket, és, ha már ott vagyunk, a zöldséges iszlámokat is!

Maga a Mester fog vezetni minket, ott menetel majd velünk az első sorban!

Szétzúzzuk a rohadt rózsadombi terroristák hülye arcát!

Két erős ember kell az Árpi mellé, akik a köveket viszik neki és megvédelmezik a durung nemelitek inzultálásától!

Ne dicsérgessenek, azt nem bírom!:))

tirpak-admin
Höndör B Margit: Hang a túlvilágról

Blogunk alapító-rossz szelleme, Höndör B. Margit a virtuális túlvilágba került a blogunk körüli herce-hurcák következtében. Mindez egy kisebb blogot válságba döntene, de nem egy olyan elitblogot, mint mi vagyunk. Médium segítségével sikerült kapcsolatba lépnünk Höndör B. Margittal és ilymódon szerezni tőle morzejellel lekopogott cikkeket. A következő az lesz, hogy Beléndeket kilőjük a Holdba. Addig is: Höndör B. Margit!

Tudom, hogy ezt már mondtam, de akkor is.

Olyan titokzatos ember ez az Árpi…

Biztos a szemüvege miatt. Vagy a lényéből fakad. Annyira titokzatos, na, hogy nem tudok rájönni, miért az! Mindegy, akkor most hirtelen szeretni kell a Váncsát, én rugalmas vagyok, kérem, rögtön meg is szerettem, pont úgy ír, mint a mester, talán egy kicsit kevéssé hatásos jelzőkkel, semmi lófasz, meg kurvaanyád, de hát nem lehet mindenki titokzatos, és kész. Annak a pár nemelitnek, aki olvassa a blogot, röviden a lényeg:
- gyengébbeket, kisebbeket jól lefikázni és kiröhögni
- mainstreamhoz igazodni
- még véletlenül sem belemenni az esetleg összezavaró részletekbe, minden problémát kizárólag a felszínen kezelni! EZ NAGYON FONTOS!

KGB-nek, hogy fejlődjön, a felhasználható eszközök:
- demagógia
- csúsztatás
- idegesítő igazságok elkenése
- a kötelező ideológia állandó sulykolása
- albán nyelvű idézetek a mondanivaló alátámasztására

És próbáljon már végre szellemesen írni!

2007. június 15.

Prosztó M. Beléndek
Szevasztok, kicsiköcsögök

Szólt a Bertalan, hogy tényállás van, jöjjek má' hozzátenni a bloghoz, mert kevés a független értelmiségi, baszdki, lasszóval kell fogni őket manapság, én mondom, pedig nekem régi múltam van az újságírásban, mint ahogy azt akárki meglássa aki beleolvas a blogba, persze úgy, hogy átugrik az értékelhetetlen szemeten, mert tűrhetetlen, hogy, sorolom, itten csak ilyen közéleti reformkodás van, meg ilyenek, baszdki, azért egy értelmiségi nem csak reformból él, hát mi lesz a testépítéssel pl., meg az optikai tuninggal? Minap is felfóliáztattam a Szuzukit, egyhármas, baszdki, nagyon-nagyon, érted, ráfényeztettem egy slankított, harántcsíkos pitbullkutyát bézbólsapkában, érted, még rá akartam kopíroztatni a Szilvássit is, mer' az a kedvencem a kormányban, érted, olyan feje van, mint a Vászkának, aki nagy spanom, ukránból jött és vasazik, már amennyire a huzagolt 7.62-es csövet vasnak lehet nevezni, na hadd ne mondjam már, úgyis tudjátok, mondjuk még az is azonos köztük, hogy a Vászka öccse, a Szerjózsa is hülye, de ő nem grafológiából kifolyólag, hanem ex works, születésileg.

Egyébiránt kibaszottul csípem a reformokat, körülbelül a hatodik közalkalmazottat rúgják ki a környezetemben, nem győzök röhögni, dögöljön meg, aki nem vállalkozó, baszdki, tudjátok, a kulcsszó: VERSENY, én például versenyzek, a városban lámpától-lámpáig, optikai tuning plusz öt lóerő, hehe. Szóval, vállalkozni kell, meg adózni, mert a sok köcsög adócsaló miatt van itt elkúrva tizenakárhány éve, már nem tudom számontartani, mondjuk én fizetek is adót, eleget (ÁFA-t a sörön, meg a hambin, legfeljebb, hülye vagyok én, kicsiköcsögök? Ja, tébét meg minek, beteg nem vagyok, pezseg bennem a koksz, verebek.)

Mit is akartam már mondani? Ja, hogy kicsiköcsögpucuk, le kéne cuppani a csecsről végre, fáj nektek, hogy itten rend lesz téve, vállalkozók világa jön el, mint ugye a Vászzka, a Szerjózsa, meg én, asszem ez azzal jár, hogy gyúrni kéne mindenkinek alanyi jogon és jól jegyezzétek meg kicsiköcsögök, hogy kemény az élet, a Gyurcsány úr is megmondta, hogy ez az ország egy konditerem, ahol meg kell erősödni, na azóta tudom, hogy jól szavaztam. Kicsit sírok is most, ahogy ezt felidézem. Konditerem. Ezt mondta.

Na, most meg röhögök, ahogy eszembe jut az Amália néni a szomszédból a teszkós cvekkerrel, elképzelem a fekpadon szériázva; csak az otthonka tartja össze, meg a gyomorbaj. Majd tornázik egy kicsit.

A sok hülyének meg, aki nem ilyen értelmiségi mint én, meg a Bertalan, tudjátok, ilyen független, aki szereti Gyurcsány urat, annak azt üzenem, hogy szétrombolom az arcát és bújjon vissza a vezérürü seggébe. Tik vagytok parasztok!

Viszlát, szevasztok!

Kovátsch Gamma Bertalan
Így múlik el a világ dicsősége

Elitek, mekkora változás! Ki gondolta volna három hónapja, hogy a komcsik nem tűnnek el a történelem szemétdombján, sőt. Néha még engem is ér meglepetés.

A helyzet az, hogy a stratégia megváltozott.

Meglehet, mondtam olyat, hogy Szekeres Imrének nincs joga létezni. Akkor az még igaznak látszott. Sőt, kifejezetten okos dolognak tekintve, hogy Feri volt a Jövő, mellette hű fegyverhordozója, Szilvásy György, Szekeres Imre pedig ilyen környezetben nem lehetett más, mint a Múlt. Sőt, ilyen környezetben vicces ötletnek tűnt hitlerbajszot rajzolni Szekeresre. Vagy Deutsch Tamásra, vagy más hasonló bohócra.

Not anymore. Szekeres Imre egy kitűnő honvédelmi miniszter, Szilvásy pedig bekaphatja a fospumpát.

Ez itt nem barátság kérdése, ez itt üzlet. Ahogy a szuverén értelmiségiek mondani szokták.

2007. június 14.

Kovátsch Gamma Bertalan
A kedvenc

Elitek, a világ sokkal egyszerűbb, mint gondolnátok. Vegyük csak a médiát. Vannak, akik csak hazudni tudnak és vannak, akik mindig az igazat mondják. Most, hogy az ellenvéleményeket kitiltottam a blogról, beszélhetek nyíltan is. A HírTV hazudik mindig (lásd még: szopóskurva), én pedig mindig igazat mondok. Ha a különbséget zongorázni tudnám. Vagy fospumpázni.

Szó sincs arról, hogy én Gyurcsány kedvenc újságírója lennék. Aki ilyet állít, pofátlanul hazudik. Az van csupán, hogy a jobber agyatlanok el se tudják képzelni, milyen egy szuverén értelmiségi élete. Az úgy van, hogy a szuverén értelmiségi ír a blogjára. Mert blogja, az minden szuverén értelmiséginek van, anélkül létezni se érdemes. Szóval ír, mondjuk az iskolabuszokról. Aztán ír még egyszer. Aztán a jó ötlet elterjed és egyszerre csak megjelenik a Miniszterelnök Úr prezentációjában (61. dia).

Ez így megy, persze csak a szuverének között. Vezénylőtábornokok lábvízében hentergők ezt meg se érthetik.

2007. június 13.

Kovátsch Gamma Bertalan
Iskolagyár

Jártatok mostanában iskolában? Aki igen, az gyorsan kifelé, nem szeretném egyenként kitiltani őket az ide nem illő megjegyzéseik miatt. A maradék szájat tát és áhitatosan hallgat.

Van a faluban gyár? Nincs és miért nem? Amiért már a városban sincs. Hatalmas gyárak egész kontinenseket kiszolgálnak, nincs miért minden országban mosóporgyárat tartani.

Na, ugyanez van az iskolákkal is. Annyival hatékonyabb lett az oktatás, de annyival, hogy el se tudjátok képzelni. Régen a tanár bement és lenyomta az anyagot 30 nebulónak. Ma a fejlett technológiának hála, egyszerre 300 nebulót is taníthat. Már nincs messze az az idő, amikor egy tanár 3000 vagy 30000 diákot taníthat egy órán. Régen egyszerre csak egy gyereknek adhatott körmöst, de már nincs messze robotizált fospumpa eljövetele, amivel ... ezt a gondolatot nem folytatom.

Ilyen robbanásszerű fejlődés mellett persze változások szükségesek. Élnek néhányan a múltban, akik nem látják ezt és hörögnek össze-vissza, de ezek a hülyék. Pártjuk pedig a hülyék pártja. Az okosak tisztán látják, hogy ez egy win-win szituáció. A diákok megszabadulnak a tanároktól, a tanárok pedig a diákoktól. Ezek mindig utálták egymást, én csak tudom. Aztán pedig a diákok bejárhatnak az iskolagyárba, amely felkészíti őket, hogy később meg a valódi gyárba járjanak be. Végül pedig nagyobb lesz az osztályuk. Milyen unalmas volt már ugyanazt a 30 embert látni 8 éven át. Vagy 4. Vagy 6. A fene se tudja, hogy van ez már. Most egyszerre 300 emberrel ülhet egy osztályban és a fejlődés nem áll meg, Moore törvénye szerint jövőre 600, azután 1200, utána 2400 lesz ez a szám ... hát ki nem örül ennek?

Aztán a legfontosabb előnyt el ne felejtsem. A feleslegessé váló tanárokból megmondóembert lehet képezni. Mert azokból állandó a kereslet.

2007. június 12.

Kovátsch Gamma Bertalan
Helló, Beléndek

Már hiányoztál. :-)

Kovátsch Gamma Bertalan
Országtervező


Tegnap nagyon felbasztam magam a sok hülye egyetemistán, akik a köz javára diákhitellel segélyezik magukat. Egy dolog, hogy kiakaszt, ha másnak jó. Eliteknek mint közületek néhányan azonban ez a magyarázat nem elég, ez talán kielégít egy jobber majmot, de nem egy szuverén értelmiségit.

Megmondom, mivel lehet meggyőzni egy szuverén értelmiségit. A Civilization játékkal.

Na most én mindig a neutronbombára hajtok. Ha van neutronbombám, hamar legyakom a többi kis lúzer birodalmat. Neutronbomba meg tankok, ez az én receptem. Sajnos a neutronbomba nem megy Egyetem nélkül, kell hát belőle. Nem sok, egy-kettő. Na jó, minden nagyobb városba egy. Nem több, mert akkor kevesebb harcost tudok képezni és nem lesz, aki lándzsával harcoljon a csatahajók ellen.

Osztunk-szorzunk és kijön, hogy 20% diplomás kell. Maximum. Már így is nagyvonalú voltam.

Most jön majd a sok droid a demagógiával meg a fospumpával beégetni magukat. Előre szólok, ez a felvilágosodás kora, ez már nem egy középkori, keresztény ország. Én bemutattam a tudományos bizonyítékot és a grafikont (ott van a post tetején, hülyegyerek, csak kattingassál), ez a stílus.

Hát nem is az anyázás, a kurvaanyádat.

2007. június 11.

Kovátsch Gamma Bertalan
Segély kamatra

Segélyek, bazdmeg.

Azok miatt tartunk itt.

Már korábban jól odamondtam a sok ingyenélőnek, meg is lett a hatása. Hiába, ha egy hozzám hasonló véleményformáló odamond, annak hatása is lesz. Fantasztikus érzés egy ország véleményét alakítani, fantasztikus.

Szóval amiatt vagyunk az éjjeliedény fenekén, mert túl sok a kéregető kéz. Kezecske, hogy mindjárt csak a gyerekgyárosokra utaljak. De az már végképp pofátlanság, hogy füvező, bulizó egyetemisták nyúlnak a közös kasszába, ahová oly kevés a befizető. Én mondjuk kisírtam egy barátságosabb megoldást, de tök át tudom érezni azok fájdalmát, akiknek kedvezmények nélkül be kell fizetniük az adót. Veletek vagyok, ha nem is az adófizetés frontján.

Vissza a fűre. Nem a fűvel van baj, nem, a fű az egy remek dolog, meg is írtam, hogy legalizálni kellene. Nem, mintha én szívnám, ó, nem, csak úgy általánosságban beszéltem. Tomcat ügye után vigyázni kell minden szóra. Nem a fűvel van baj, hanem az egyetemistákkal, azokkal az ingyenélő, segélyből vigadó kis hülyékkel. Mennyi lehet, aki rendesen tanul és megérdemli a támogatást? 6-7%? Vagy annyi se? Tele vannak velük a romkocsmák, utána pedig még el is kell tartani őket.

El kell vonni a segélyüket, nem kérdés. Diákhitel nuku. Nekem ne mondja senki, hogy ez is csak egy olyan hitel, amiért kamatot fizetnek. Jó az egyetemistáknak, én meg nyomorultul érzem magam, hogy ők nem szívnak annyira, mint kellene nekik. Minél többen vannak, pláne a bölcsészek, annyival több versenytársam lesz, azt meg nem kellene. Szép dolog a verseny, amíg olyanok a feltételek, hogy más nem győzhet. Csak nektek bevallom, hogy az utóbbi időben kissé megbicsaklott legendás önbizalmam.

Ilyen világban jobb lesz vigyázni.

2007. június 4.

Kovátsch Gamma Bertalan
Egy ország pelenkában

Kedves olvasóink, mint észrevehették, blogunk még nem teljesen harckész. Csak régi látogatónk, Minorka doktor kérésére teszünk egy rövid sétahajózást.

Elitek, ma egy elméleti jellegű, elmélyülést igénylő leckét veszünk. Majd próbálok ismételgetni, hogy mindenki buci fejébe jól elfészkelődjön a gondolat. Mi is lenne a téma más, mint az elit és a nép. Majd hasonlatot használok, hogy mindenki jól megértse.

Mit csinálsz, ha elromlik az autó? Elkezded buherálni? Ugye nem. Arra való az autószerelő. Az autószerelő sokáig tanul és alkalmas is a feladatra, imád ilyen olajos kütyükkel szöszögni és az ujjai olyanok, hogy beleilleszkednek a csavar fejébe. Erre való, erre képezték. Szintúgy az árammal. Nem piszkálod a vezetéket, nem csavarozgatsz kapcsolókat, amikor erre van a villanyszerelő. Őt nem üti meg az áram és kiszagolja az villanyvezetéket a falban. Mindennel így van ez, nem szeletelsz húst, mert az a hentes dolga, nem sütöd meg, mert arra van a gyorséttermes és nem válogatsz a cuccok között, amikor az eladó a kezedbe nyomja úgyis a megfelelőt.

Eddig világos? Ilyenek vagytok? Nagy IGENT akarok hallani!

Köszike.

Ki csinálja meg a politikát, ha elromlott, kérdezed joggal akkor. Egyszerű a válasz, ki is találtad. A politikus javítja meg. A doktorbácsi, ha elromlik a gyerek, jön, és lenyomja a torkán a gyógyszert, akárhogy visít. A politikus bácsi pedig megjavítja a politikát. Egyszerű ez, mint egy pofon.

Ahogy sejthetitek, a politika megjavítása nem egyszerű dolog. A politikus bácsi vagy néni sok évig tanul és különleges képességei is vannak. Például a jövőbe lát, mert csak így tudja megmondani, a roppant bonyolult kütyüben, ami a társadalom, mit okoznak a javaslatai. Átlagembernek megvannak a heppjei, az egyik a kocsikat imádja, a másik villanydrótokkal matat, az egyik becsukogatja az ablakot, a másik kinyitogatja. A politikus bácsinak vagy néninek ilyen heppjei nem lehetnek. Ő mindig csak és kizárólag a tökéletes megoldást választhatja. És végül a legnagyobb különbség. Bizony megesik, hogy az autószerelők becsapják az embert. Kicserélnek olyat is, amit nem kellett volna, mert az nekik biznisz. A politikus ilyet nem csinál, ő nem veheti figyelembe a saját érdekeit. Éjt nappallá téve csak értünk dolgozik.

Nehéz munka ez, kedves elitek. Mintha egy országot kellene pelenkázni. Ne is irigyeljük tőlük mi, nempolitikusok. Ti csak tentézzetek nyugodtan, abban a biztos tudatban, hogy a politikus-szuperemberek megjavítják a politikát helyettetek. Biztasson a gondolat, hogy valahol egy politikus éberen figyel az éjszakában, őrzi az álmunkat.

Ja, mert ezt el is felejtettem mondani. A politikus nem is aludhat soha.

Kovátsch Gamma Bertalan
Magyarázkodás

Addig is, míg a blogunk újraépül, úgy érzem, magyarázattal tartozunk az eseményekért olvasóinknak.

Az történt, hogy a Mester ellen indított, nyílt és szervezett támadás megdöbbentett minket és módosult tudatállapotunkban nem tudtuk, mit teszünk! Íme egy példa, mit meg nem engedtek maguknak a véleményszabadság eme bemocskolói.



Megjegyezném, hogy a videó végén látható cím egy hírhedett szélsőséges blogja, aki odáig ment, hogy a rettegett Tomcat körébe került. Természetesen akárcsak a Mester, mi is élesen elhatárolódunk az ilyen társaságtól.

Ennek vége, a támadók véres fejjel kotródtak vissza a kotorékukba és mi újra büszkén valljuk árpilista voltunkat.

Fel a jobb, szebb Tirpákbokrétásért!

Kovátsch Gamma Bertalan
Under reconstruction


Tisztelt olvasóközönség!


Törzsmókus nicknek hála, sikerült a for a better tirpákbokrétás anyagának túlnyomó részét megtalálni és a blog újjáépítése megkezdődött. Ez időbe telik, de a jó hír az, hogy majdnem minden cikket lementettünk.

Ki tudja, talán a blogot is aktiváljuk egyszer.

Update: az összes bejegyzés megvan lementve. Most már csak idő kérdése.

2007. június 1.

Kovátsch Gamma Bertalan
Hülyeorbánhülyeorbán

2007 június elsején nincs kampánycsend, muhahaha!.

Hülyeorbánhülyeorbánhülyeorbán!!!!!

Itt van a zenétek, malacaim.

2007. május 15.

tirpak-admin
Prosztó M. Beléndek: Havadaba, tohuvabohu

Magic people, voodoo people

Kiegészítés:
"Mostanában elharapódzó, elégedetlenséget tükröző, az államrend ellen irányuló postjaim odáig vezettek, hogy kénytelen voltam magam ellen feljelentést foganatosítani, államizgatási (whatever) tényállás fennforgásából kifolyólag tettlegileg. Miután jó állampolgárként szétvertem a saját fejemet egy sámfával és szembefújtam magam egy doboz hajlakkal, megerőszakoltattam magam Kovács II. Gizike rendőrszázadosnővel, valamint a BRFK női tengócsapatával. Ezt diktálta az állampolgári kötelesség, valamint az államérdek.

Elnézésüket kérem, ezennel kijelentem, hogy az APEH kommandó eljárása szakszerű volt, valamint legalább kétmillió forint értékben adóhiányt fog megállapítani."


Prosztó M. Beléndek
az. sz.: 0245678

2007. május 14.

tirpak-admin
Höndör B Margit: Pajkos ifjú róózsáát lelt, rózsát a pusztááába'!

2005-ben ismerkedtem meg KGBvel.
Írt egy email-t, hogy rövidke önvallomást szeretne beilleszteni "Szarok a szájatokba, szarfejűek" című weblapjára, és segítséget kért a színvonalas megfogalmazáshoz. Természetesen örömmel a rendelkezésére álltam, erre a munkámra azóta is büszkén gondolok vissza.

KGB már akkor sem volt egy Keanu Reeves, de divatosan öltözködött és ügyesen használta az evőeszközöket is. Intelligens, kifinomult tréfálkozásai (műbránerek, becsomagolt kutyaszarok postázása közös ellenségeink családtagjainak, stb) és rózsaszín zakói rövidesen az egész blogtársadalom egyik legtiszteletreméltóbb figurájává tették, beteges vonzódása a fospumpákhoz sem volt még ennyire feltűnő, gyűjteménye akkoriban csak 9 db-ot számlált. Mint minden jóérzésű ember, már akkoriban utált és lenézett olyanokat, akiket én is (cigányok, buzik, fekák, stb), ráadásul volt egy 30 centis Sherman tank modellje, amit egyszer kölcsönadott 1 hétre.
Jó srác volt.
2006 táján keveredett közelebbi ismeretségbe bizonyos iszlámista zöldséges körökkel, melynek hatására vadul el kezdte szeretni Orbán Viktort. Azóta elviselhetetlen.
Olyanokat is utál, akiket én nem, és olyanokat szeret, akiket én gyűlölök.
Nem értem ennek a hirtelen, gyökeres változásnak az okát. De nem is érdekel.
Szarok a szájába.

2007. május 13.

tirpak-admin
Kovátsch Gamma Bertalan: Könyvajánló


Blogunk csillapíthatatlan érdeklődéssel veti magát minden kicsiny, elitekről szóló információmorzsa után. Ezúttal Tisza Kata új könyvében találtunk ízletes morzsákat. A teljesen fiktív történetben Klára, az Erdélyből érkezett festőművész találkozik a Fő Ideológussal, aki az elitekről beszél neki.

Tisza Kata: Magyar Pszichó. Részlet.
"Míg a pincér kihozza a rendelést, a Fő Ideológus Klára szemébe néz, és hosszas monológgal megválaszolja a lány kérdését. Azért hívta őt ide, mert egy ország sorsát mindig pár száz ember dönti el. Ők a társadalom elitje. Művészek, tudósok, kultúremberek. Klára nyomot fog hagyni ezen az országon. Mert erős, mert rendkívüli, mert kiválasztott. Minden adottsága és képessége megvan ahhoz, hogy generációja ideálja lehessen. Rövid időn belül a korosztályából mindenki olyan akar lenni, mint Klára. Bármit csináljon is, bármibe fogjon is, sikerre ítéltetett. Hatása van az emberekre, tud valamit, amit más nem. Hangja van, tehetsége, zsenialitása. Bátor ember, a szabadság gyermeke. És jó ember, látszik a szemén. Önmagát látja Klárában, csak aggódik érte. Nehogy szétszedjék mások, önös érdekeikre és céljaikra felhasználva. Ígérje meg, hogy nagyon fog vigyázni magára. És addig nem dönt semmiről, amíg fel nem fedezi, kicsoda is valójában. Rá kell jönnie, tudatában kell lennie annak, mekkora fegyver van a kezében.
...
Én tudom, hogy a maga erdélyisége "világfigyelő tető, és nem szemhatárszűkítő provincializmus". Az egész lénye inspirál. Nekünk most össze kellene költöznünk. Nincs kétségem afelől, hogy jó volna, végzetes! Ez kettőnk között nem intellektuális kapcsolat, több annál. Magának nagy formátumú ember kell. Én külsőre jelentéktelen vagyok, mindig összetévesztettek másokkal gyerekként. De azt hiszem, én érdeklem magát. Nem így van, Klára?"

Linkajánló:
Gyurcsány Ferenc randevúja Tisza Katával, Gyurcsány-blog
A féltudású magyar elit (névtelen cikk az Indexben)
Tisza Kata blogja
Beszámoló Tisza Kata új könyvéről Apuska blogján

2007. május 11.

tirpak-admin
Kovátsch Gamma Bertalan: Célpontban


A birkák, ha támadástól félnek, szorosan összetömörülnek úgy, hogy a gyengék a nyáj közepén legyenek.

Elitek, mindenki jöjjön közelebb. Amit mondok, csak a megbízhatókra tartozik. Célba vettek bennünket. Nem engem, bennünket. Mert mi olyan bátrak voltunk, úgy megmondtuk a frankót, főleg én. Azért akartak velem végezni. De nem sikerült nekik, muhahaha! Kikandikált a tervük. Azzal jöttek, hogy faszságokat írok, de aztán világossá vált, hogy az egész blogot támadják. Az összes normális embert, akik ennek a blognak a mentőtutaján küzdenek, miközben alattuk ott háborog a hülyék óceánja.

Kihirdetem az ostromállapotot.

Spongyát rájuk meg a szopós szájukra, viszont a blogon további tisztogatások szükségesek. Még mindig nem elég egyenletes a kommentek szövege, még mindig ellent mernek itt nekem mondani egy páran. Kifejezetten ellenük kifejlesztettem egy lebuktató tesztet. Azt mondom, Demszky és nézzetek a képre.

Na, mit láttok? Bimbózó virágot? Ki vagy rúgva, árulókám, be ne tedd a blogra többé a lábadat. Gonosz elefántfigurát a méltán népszerű, Micimackó és a Zelefánt című rajzfilmből? Te jó ég, milyen hülyék járnak a blogomra? Na jó, a jelenlegi helyzetben, ostrom alatt inkább megbízható yes-man-ekre van szükségem, mint eszesekre, segítek egy kicsit.

Azt mondom, Demszky és itt a kép. Mire gondoltok?



Így van, látom értitek. Ezért az igazmondásomért támadnak.

tirpak-admin
Prosztó M. Beléndek: Dolce Vita

Kalkuláljunk, anyukám. Mennyit keresel? Csak annyit? Nem valami sok, bazmeg, dehát pedagógus vagy, azoknak ott a nyáriszünet, meg milyen munka már az, kint állni a katedrán... ne csapkodj, te. Itt vannak a számlák. Tessék. Fodrász, műkörmös, szolárium bérlet. Mondd, anyukám, biztos vagy te abban, hogy ez a jelenlegi gazdasági helyzetben megállja a helyét? Igen, anyukám, megszorítások vannak, de ez kell, mert 16 évig itten mindent rosszul csináltak és most végre valaki jön... hülye vagy te, hallod! Szolárium megvonva. Szóval, az idén nem kaptam béremelést, állami szféra, tudod? Nem, nem csináltatjuk meg a tetőt. Beázik. Na és. Majd teszel alá lavórt, műanyagot, nem anyád zománcos tálját, Európában vagyunk, bazmeg.

Lakáshitel törlesztés, közüzemi számlák, autóhitel. Neked kellett Opel Astra Classic, anyukám, neked. Nekem jó lett volna a régi Suzuki is, de te olyan felvágós vagy. Ne kezd megint. Milyen erős a forint, nézd, csökkent az autóhitel törlesztés háromszáz forinttal! Látod, mondtam, hogy jó az erős forint! Azért tudnak ezek a pénzügyi szakértők! Mi, hogy az ellenkezőjét mondtam? Lófaszt sem értesz a gazdasághoz.

Mi, talán családi házba se kellett volna költözni? Hát mi vagyok én, proli? Ez milyen fizetési meghagyás? Ja, két évig fizethetem még részletekben a vagyonszerzési illetéket. Na jó, még belefér, járunk busszal. Mi, hogy az is drágább? Mennyi egy bérlet? Hétezer? Akkor biciklivel. Öntudatosság anyukám, öntudatosság. Kicsit többe kerül, de minden rendbe fog jönni, ezek sem rosszabb másoknál, megmondtam már.

Gázszámla. Hát, igen. Látod asszony, világpiaci ár. Végre már. Sokat keresek, egy főre kilencvenezer felett jut. Új magyar burzsoázia. De jó érzés. Van még OTP folyószámla hiteled? Felvesszük, majd a következő fizuval törleszted, aztán úgyse kell fűteni januárig. Mínusz öt-hat fokot kibírsz, nem, az eszkimók is kibírják? Öntudatos középosztálybeli állampolgár vagyok, anyukám. Elutasítok minden szélsőséget, zéró tolerancia. Majd megmondom én, hogy kinek a nyakát tekered ki!

Akkor nem csak a szoli, hanem a fodrász is törölve. Az idén nyaralás a fáskamra mögött a csalánosban.

Jövőre minden rendbe jön. Hogy miért? Mert eladjuk a kocsit, hogy legyen pénz ingatlanadóra. Ugyan nem marad belőle az autóhitel előtörlesztés után, de kinek kell manapság kocsi? Öntudatos középosztálybeli állampolgár vagyok, anyukám.

Ha megbetegednék, vondd el a gyerek zsebpénzét, hogy fussa vizitdíjra, légyszíves.
Nincs ingyen ebéd.
Így megy ez az EU-ban is.

tirpak-admin
Höndör B Margit: Kulturális melléklet

imbecil névtelennek ajánlva

Hol a boldogság mostanában?
Kint, a tirpáki határban!

Ott hasal az elit
Vérvörös gatyában.
Ábrándogat kerget,
Motyorog magában.
Kék búzavirágok
illatoznak csendben,
Fürge, pici hangyák
vonulnak seregben.
"Az a gyönyörű nyár!
Utolsó szép nyaram!"
Bőg egyet a tirpák
"Örökre odavan!
Akárcsak a hajam...
Mennyit kacarásztam,
Mennyire szerettem,
Milyen jókat ettem,
Mennyit...cicerésztem..."
Könnyek peregnek le
Büszke elit-arcán.
Beborul az ég is.
Felbőg egy oroszlán.
"Elhagyott a Mari,
Tőgyék legszebb lánya,
Hiába zártam a
Budiajtót rája."
Sóhajt fel a tirpák,
Miközben a réten
Egy repedést bámul
Már-már önfeledten.
..S jutott eszébe számtalan
szebbnél szebb gondolat..
Egy kis zöldes béka
éppen arra haladt.
Büdös volt és rusnya,
Nagy, dudoros fejjel.
Bámult a tirpákra
Bamba, gülü szemmel.
Visszanéz a tirpák.
Egymásra merednek.
"LOMHA FÖLDI BÉKÁK
SZANASZÉT GÖRÖGNEK???"
Üvölt fel az ember.
Megugrik a béka,
egyenesen bele
egy csipkebokorba.
"Muhahahahaha"
Röhög már a tirpák,
Felszabadult, boldog,
Mindent másképpen lát:
"Mit nekem a Mari,
Mikor ott a Gizi?
Bár egy kicsit nyeszlett,
De legalább szeret!"
Talpra ugrik gyorsan
Lobog a gatyája,
Úgy rohan, úgy rohan
A falu irányába.
Kisüt a napocska,
Madarak csipognak,
Mind, az egész réten
Bokrok susorognak.
Libatop is nyílik
Sárgán, vigyorogva
Vígan kacarászik
Egy földigiliszta.

Hol a boldogság mostanában?
Kinn, a tirpáki határban!

2007. május 9.

tirpak-admin
Höndör B Margit: Napi kedvenc

"Sípolással, fütyüléssel, elfordulással kezdődik, aztán gyilkosságokkal folytatódik, és marad a szégyen - fogalmazott beszédében a miniszterelnök, hozzátéve, el lehet dönteni, mit akarunk látni a Dunában: a békésen hömpölygő folyót, vagy sokak sírját."

Hát ez..
Ennyi, nem találok szavakat.

tirpak-admin
Kovátsch Gamma Bertalan: Biztosítás, biztonság

Figyu, elitek! Van már ez a faszkodás az egészségügyi reformmal. Képzeljétek, még a hülyék pártja is beleszól (ki kérte rá?), a komcsikról nem is beszélve. Na most ehhez én mind nem értek, de értek máshoz.

A Volvóhoz.

Most gondolkodom egy ilyen autón. Elit véleményformálónak elit autó. Basszátok meg, tudjátok, milyen sokba kerül a biztosítás rá? Egy kis vagyon. Az asztalra csaptam a biztosítós kislánynál és megkérdeztem jól, miért ilyen drága.

Nem fogjátok elhinni. Azért ilyen drága, mert a biztosító fizet a lófaszjancsiknak, akik összetörik a autójukat. Mondanom se kell, nem mindegyik fizette be még azt a pénzt, amit visszakap. A szomszédban lakik egy kiskölyök (menő elővárosi környék, sejthetitek, a kasztra vigyázunk), aki érettségire kapott egy Volvót. Össze is törte secperc.

Most én nagyon megkérdezném, ki fizette neki a pénzt, amit a biztosítótól kapott? Én fizettem neki. Hogy vernék szájba egy fospumpával az ingyenélőt. Hát legyen már vége ennek! Még hogy én, pénzt, a hülyegyereknek, csak azért, mert ugyanahhoz a biztosítóhoz tartozunk! Soha.

Van nekem ezzel kapcsolatban egy szerény javaslatom. Beszéljen már végre a befizetett pénz és ne holmi jogok. Lehetne például két biztosító. Az egyik lenne a befizetőké, a másik a kifizetőké. Akik befizetnek, azok tartoznak az elsőhöz. Csinos székház, csinos kisleányka, süppedős szőnyegek, zene, mifene, képzelődjetek csak. Ha valakinek viszont kára keletkezik (a karcoláson túl, mondjuk összetöri a kocsiját), azt azonnal átbasszák a másik biztosítóhoz. Mehetne a város végére a deszkabódéba, ahol először megpofoznák a meggyőzési szakértők, utána pedig aláiratnák vele az egyetértő nyilatkozatot, hogy pénzt nem kap.

Szerintem ez így igazságos. Autót vezetni nem tudok, így a Volvóm, ha lesz, garázsban lesz mindig.

Ha meg netán idősebb koromban rákapok a vezetésére és esetleg elkezdek félni a balesettől, akkor majd írok egy másik cikket. Nagy pofával, tájékozottan, baromi egyenesen, ahogy megszokhattátok.

2007. május 8.

tirpak-admin
Prosztó M. Beléndek: Coitus prodest?

- Jó napot kívánok, én az álláshirdetésre jöttem.
- Jó napot kívánok, Vezérigazgató úr...
- Szólítson Mihálynak.
- De Önt Sándornak hívják.
- Ne ragadjunk le a múltnál, kérem.
- Most nem azért, de ezt nem értem.
- Jellemző, elég hülye maga, Kovács. Még személyzetisnek is.
- Vezérigazgató úr, de magát kirúgták.
- Megint a múlttal jött. Földhözragadt egy ótvar takony maga, Kovács. Nézzen már előre.
- Nézek.
- Tehát, az álláshirdetés miatt jöttem. A vezérigazgatóira. Sok éves vezetői tapasztalat, a nyelvlapoc piac ismerete és tárgyalási készségek. Ezek a követelmények. Ezek állnak itt. Megfelelek nekik. Most hova néz? Mondja, magának szemtengely-ferdülése van?
- Nem, kancsal vagyok. Izé. Maga volt az előző vezérigazgató!
- És?
- Gondolom, azért rúgták ki, mert veszteséget csinált. És mert sikkasztott. Meg meghúzta az Igazgatóság elnökének a nejét.
- Igen, ezért. De tudja mit mondok? Nincs nálam jobb vezérigazgató. Nézzen körül. Kit javasolna? A Zebegényit? Az egy despota. És büdös a szája. Lop is.
- De maga csinált százmillió veszteséget.
- Nagy kunszt. Csinálhattam volna kétszázat is. Könnyedén. Nézze, itt nem az a kérdés, hogy veszteség. Hanem, hogy csak százmillió! A Zebegényi csinált volna hárommilliárdot is. Legalább. És ráadásul ingyen kávézik a büfében.
- Nem mondja?
- De. Na, ide figyeljen. Van egy programom.
- Jajj.
- Ne szemtelenkedjen, Kovács, maga tőről metszett, méreten aluli alhülye. Szóval a programom a következő: felfuttatás, konszolidáció, akvizíciók, organikus növekedés. Majd lendületesen előre. Vagy fordítva az egész. Mindegy, még nem tudom. Jól hangzik, nem? De semmiképpen sem a múlt. Ezt elhiheti nekem. És semmiképpen sem Zebegényi. Őt kurvára utálom. Az elnök úr neje szerint nagyobb a farka, mint nekem.
- Ne is törődjön vele Vezérigazgató úr, micsoda egy piszokság, méret szerint diszkriminálni.
- Tudom. De ez a szemét Zebegényi, az a törpe, a nagy farokkal, az nagyon tud diszkriminálni. Tudta, hogy veri az alkalmazottait?
- Nem. Tényleg?
- Igen. És közben krómozott mellbimbócsipeszeket aggatt magára, miközben kéjesen sóhajtozik.
- Krómozottat?
- Látom, Magának megvan a lényeglátása. Fel fogom emelni a bérét.
- Már ha én felveszem.
- Van más lehetősége? Van alternatíva?
- Mi a garancia arra, hogy nem ront tovább a Cég helyzetén?
- Hülyeségeket kérdez. Koncentráljon inkább a stratégiámra. Nézze ezeket a számsorokat. Mit csinálnak?
- Sorakoznak.
- Maga egy agybeteg, mérsékelten retardált kantinó. Inkrementálódnak.
- Részvétem, Vezérigazgató úr. Az én anyósomat is hamvasztották. Tudom, hogy milyen érzés ez.
- Nőnek.
- Nőnek, férfinak, mindegy. Már a ravatalozás sem egy leányálom.
- A számsorok emelkednek. Maga hülyébb, mint a sokéves átlag.
- Kérem szépen, ne tessék engem sértegetni. Papírom van róla, hogy hadilábon állok a számokkal. Ezért lettem személyzetis. Diszkókaligula, így hívják. Az üzemorvos állította ki.
- Na, látom, maga az én emberem. Maga olyannak tűnik, aki bátran beáll a történések sodrába. Aki elutasítja a krómcsipeszes despotákat.
- Vezérigazgató úr, hagyhatnánk a szokásos köröket. Mennyit játszik vissza?
- Húsz százalékot.
- Fel van véve.
- Köszönöm. Mondja csak, Kovács, ha már így megismerkedtünk, mekkora farka van magának?
- Tizenegy centi.
- Maga az én emberem, Kovács.
- Miért, az átlagos?

tirpak-admin
Kovátsch Gamma Bertalan: Mi tudunk gorombák is lenni

Elitek, hová süllyedt már ez a kurvaország. Feketére fujják a szentföldesek fospumpájukkal Kádár Jánost. Mert ez nagy divat manapság, még a miniszterelnök is megteszi. De hát mit lehet tenni a hülyemagyarok között, ahol sötét idiotizmus böfög a szegény idióták orcájából és mindent feketében és fehérben látnak. Ezek még azt se tudják, hogy fospumpával nem lehet feketére vagy fehérre festeni, csak ... na, ezt hagyjuk.

Tehát történelemlecke. Volt hűtőszekrényetek? Ugye, volt. Enver Hodzsa alattvalóinak nem volt. Na jó, Honecker alattvalóinak volt, de nem Lehel márkájú. Irigykedtek is a szőke keletnémet lányok a Balatonon.

Ha nincs Kádár, nincs Lehel hűtőszekrény se.

Na most ezt az egyszerű, nem feketefehér, hanem mondjuk sötétszürke igazságot nem képesek a sötétszürke agyukba gyömöszölni a szentföldesek, pedig amikor nyáron dinnyét ehettek, akkor milyen jó volt nekik az a hűtő. Most ne menjünk bele abba, ki engedte meg nekik a dinnyeevést. Legyen elég annyi, hogy Honecker alattvalóinak nem volt megengedve a dinnyeevés, ami azért nagy különbség.

Lehel hűtő és dinnye, hogy csak két szép emléket említsek.

De a szentföldeseknek semmi se szent. Pontosabban a föld szent nekik, de a dinnyeevés lehetővé tevője, az nem. Nem változik semmi se, hülyék akkor is voltak, most is vannak. Most Kádár sírját dúlják, akkor pedig a hűtött dinnye ellen áskálódtak. Még szerencse, hogy volt Kádár János, aki megvédte a hűtött dinnyénket.

Egyébként amit mi adminisztratív intézkedésnek hívunk, ez adminisztratív, de nem mind belügyi. Rámenni, egyszerűen rámenni, az istenit az anyjának, hát ezt mindenütt a világon csinálják, és ez még nem is adminisztratív intézkedés, kellemetlenkednek nekik, no, mert már harmadszor veszik el a hajtási igazolványát, vagy mit tudom én, mi a rossebbet, hát miért nem lehet ezt megcsinálni? Lakását is megállapítják, hogy életveszélyes, átteszik szükséglakásba… Ennek egymillió módja van…


És el is vették és át is tették, mi pedig boldogan zabáltuk a dinnyét a Lehel hűtőből, ami nem lett volna lehetséges, ha Kádár János nem vigyáz ránk. Mert vigyázott, általában szelíden, jó király módjára, de ha kellett, odacsapott.

Most és itt könnyebben evickélnek, egy kicsit kordában kell tartani és megint csak azt mondom, miféle rendszer az, aminek még egy kis ellenzéke se legyen, egy töpörtyű, egy mutatóban legalább. De fennáll az is, hogy figyelni, bizonyos határon túl nem léphetnek, és hát ha megkísérlik, rá fognak fizetni… Ha valami határt túllépnek, lesz reklám, de az nem ingyen lesz. Mi magyarok vagyunk, mi másképp szoktuk csinálni, mi tudunk gorombák is lenni, hát így gondolom foglalkozni vele.


Így vigyázott ránk Ő, az Öreg. Így vigyáz még ma is. Addig jó, amíg él. Nem is tudom elképzelni, mi lesz, ha egyszer meghal.

2007. május 7.

tirpak-admin
Höndör B Margit: :S

Mély megrendüléssel tudatom mindenkivel, hogy Prosztó M. Beléndektől visszavettük a Nagy Himbilimbi díjat.
Nehéz időkben súlyos a döntés kényszere
Aki olvasta az artista úr mai cikkét, az megérti és elfogadja ezt a határozatot.
A legszívesebben zokognék, na nem azért, mintha sajnálnám Prosztót, sőt, határozottan mérges vagyok, három kis himbilimbi hiányzik a medálról, és valaki belekarcolta a hátuljába, hogy hüje höndör, ezt a vandalizmust nem is kommentálom. A bársonyszalagot leették tükörtojással!
Felháborító, hogy milyen taplók vannak még közöttünk, elitek között is!

Szerencsére a mester mai cikke derűssé varázsolta ezt a napot is.
"Szellemét a tűz nem égeté meg"
Milyen gyönyörű ez! Hát hogy tud ilyen szépeket kitalálni ez az Árpi?
Ma délutánra röpgyűlést hívok össze a Kádár-emlékév részleteinek kidolgozására, KGB azonnal teremtsen kacsolatok a TETÜK és az MKP, valamint Moldova elvtárs között.
Prosztó dolgozza ki az alábbi témákat: Kádár János és jóléti szocializmus hatása a tirpák elitközösségre, Blog és internacionalizmus Kádár korában, Kádár János, az ősblogger.
Hottentóta pedig józanodjon ki végre, és azonnal végezzen kutatómunkát a Mester és a kádári örökség tárgykörben, kerítse elő azt a végrendeletet, amiben Kádár János Tóta W Árpádra hagyta az országot a következő szavak kiséretében:" Árpikám, nyiss blogokat, ezeret", hiteles tanúk is jöhetnek.
Dologra!

A többi elit addig segítsen értelmezni ezt a kijelentést:"De azt a sírrablók nem látták, hiszen ostobák, mint a szent földjük."
He?
Iszlám zöldségesek? Zsidók? Keresztények?
Kik voltak?
Azért az artista úr is levehette volna a napszemüvegét, mikor éjjel a temetőben sétálgatott, akkor biztos jobban látta volna őket.

Ja, még valami: hogy ez az Orbán mekkora kretén!

2007. május 6.

tirpak-admin
Kovátsch Gamma Bertalan: Realitás

Realitás, elitek. Realitás. Ez hiányzik a magyar közírásból. Jó, aki erre a blogra jár, annak már kinyílt egy kicsit a szeme és többet lát a valóságból. Már aki akar, mert vannak itt páran, akik hiába járnak ide, nem értik a leírt szöveget. Egyszerűség végett a blogértőket elitnek, a blognemértőket pedig birkáknak fogom nevezni.

Na tehát a realitás. A realitás az, hogy a hülyemagyarok nem egyszerűen hülyék, de az adót sem fizetik be. Helyettem. A TB-t sem fizetik be helyettem. Na, ennek a realitásnak vége. Jó, ha megjegyzi mindenki, hogy azonnal adófizetés van helyettem is. Aki kibújik a felelősség alól,
hogy helyettem adót fizessen, az a legsúlyosabb büntetést kapja. Igen, a legsúlyosabbat, mit bámulsz, te birka. A halálbüntetést, igen. Elmúlt már az az idő, amikor az ondolált, nyálas liberalizmus miatt ilyet nem lehetett követelni. Szólásszabadság van, legalábbis annak, akinek ezt én megengedem, a többieknek pedig okkal van kuss. Nem voltak méltók hozzá, hogy velem egy virtuális térben beszéljenek.

Vannak még egyéb realitások is, de most egyet emelnék még ki. Vannak, akiknek joguk van pénzt kapni a munkájukért, mondjuk nekem. Ingyen cikket nem írok, nehogy már kiröhögtessem magam. Vannak viszont, akik örülhetnek, ha nekem dolgoznak. Legyen ez megtiszteltetés nekik. Igen, a zenészekre és a szoftvergyártókra gondolok. A realitás az, hogy az ő produktumaikért nem fizetünk, hanem elvesszük. Ez nem lopás, amit a pártok csinálnak, az a lopás. A zenészeknek és a szoftvergyártóknak egyszerűen nem jár. Vagy ha jár is, nem jut, mindegy. Tulajdonképpen örülhetnek, ha ingyen dolgoznak nekem, mert ezen felül még munkanélküliek is lehetnének.

Ez is mutatja, kinek a munkája ér többet.

2007. május 4.

tirpak-admin
Prosztó M. Beléndek: Mellesleg

Egyszer valaki azt mondta, hogy én mindig ugyanarról írok. Végiggondolva, ez persze igaz is. De legalább változatosan!

Most alaphelyzetben nem írnék, amúgy, mert irgalmatlan sok EXCEL cella áll még előttem így, hétvége előtt, de azért vannak apró nüanszok, amelyek úgy közéletleg meghatározzák a hülye magyar hangulatát, úgyhogy muszáj a jelenleg legaktuálisabbhoz valami okosat hozzátennem, mielőtt visszafordulok a teljes közéleti érdektelenség kényelmes állapotába.

Nem tudom, egyetértenek-e az olvasók azzal a megállapítással, hogy ebben a közép-európai csődtömegben immáron csak a hivatásos hülyék, meg a droidok idegesítik fel magukat a történéseken, a többinek csak a csendes, alig látható fejcsóválás marad, meg egy halk anyád.

Kábé ugyanúgy, tudják, mint mikor a fizetési cetlit kapjuk kézhez.

Szóval, sírgyalázás.

Rendkívül izgi téma, három napja minden médiumban ez megy, nyilatkozgat itt mindenki, pártállástól függetlenül (is), hogy ez milyen aljas egy tett, tényleg. Moldova elvtárs (pártállástól nem függetlenül) reggel a köztévében azt találta mondani, hogy fasiszta rémtett volt, brrrr, azannyát.

Merthogy, ugye, Kádár nem volt gyilkos és akiket felakasztatott, azokat jól tette, hogy felakasztatta.

2007. Ide jutottunk.
Na, ez az a pillanat, amikor az ember elmormolja azt a bizonyos halk anyádat.

Induljunk el a kályhától. Sírokban turkálni beteges, alantas tett. Halottakon revansot venni még valahol kicsinyes is, sőt, nevezhetjük gyávának is.

Mély lélegzet. Szögezzünk le egy újabb gondolatot, ezúttal kicsit szubjektív alapokba nyomva azt a szöget. Amúgy, a halottak tiszteletétől eltekintve, amit többek között a keresztény kultúrkör és egyáltalán a világ összes civilizáltnak tekinthető világi, vagy vallási kultúrája magának vall, és amelyek közül az elsőt Kádár elvtárs nyilván nem vallotta magáénak, de ez most itt mindegy és csak széljegyzet; szóval amúgy, nincs akkora szemétdomb az országban, amit Kádár elvtárs ne érdemelne meg sírhelyként. Mint ahogy a világ erkölcsileg fejletlenebbik (fejlettebb) felében a jeltelen nyugvóhely ki is jár a hazaáruló gyilkosoknak. (Haza, mi?)

Merem remélni, hogy a médiahiszti csak a sírgyalázásnak és annak bulvárértékének szól és nem arról, hogy ne adj' Isten Kádár elvtársat itten a XX. század legjelentősebb magyar államférfijaként szokás tisztelni, állítólag, különböző felmérések szerint.

Tehát, összegzésként, rendkívül szomorú, hogy sírokat gyaláznak. Ja, és pont Kádárét. Aham. (Nem csak az övét. Ez is afféle divat lett.)

Ja, és nagypapi, nyugalom, nem érdemelted meg. Moldova elvtársnak az anyját. Igen.
Nem, nem mondom, nagypapi, hogy a hazaáruló gyilkos (Haza, mi?) ezt megérdemelte.
Máshogy szocializálódtunk, tudod.

Nyugodj békében.

2007. május 2.

tirpak-admin
Kovátsch Gamma Bertalan: Az élet vize

Ideje befejezni már a vallás-témát. Aki tud olvasni, az előtt most már teljesen világossá vált, hogy a papok veszítettek, megbuktak, összeomlottak az érveim előtt. Ha meg netán valaki kekeckedne és megkérdezne ezt-azt, azt meg kimoderálom a picsába. Legyen csak szép, egyenletes a kommentek szövege, mindenféle ellenvetés nélkül. A nyílt, őszinte vita csak így bonthatja ki a szólásszabadság virágát, minek által közelebb kerülünk az igazsághoz. Az igazságomhoz, ami ezentúl a tiétek is.

Azt a kurva életbe.

Na szóval, hogy bevigyem a végső csapást a vallásosoknak, riportot készítettem a PI-víz magyarországi forgalmazójával. Igazából riportot nem kellett készíteni, egyszerűen bekopipészteltem a sajtóanyagot és időnként beleszúrtam egy-két kérdést.


Miért hülyék a papok?

A PI-VÍZet a növények tavaszi virágzásának a tanulmányozása során fedezték fel. Általában ugyanolyan. az a rügy amelyből virág lesz és amelyből levél. A kutatások során rájöttek, hogy az élő víz (PI-VÍZ), melyet a növények tartalmaznak nagyon fontos szerepet játszik a virágrügy differenciálódásában. Az élő víz vagyis a PI-VÍZ biológiai aktivitást és fizikai jellemzőket tekintve teljesen eltérőek a kút vagy csapvíztől.

Jó, értem, vallásosak ostobák, de mit lehet ez ellen tenni?

A PI-VÍZet azért nevezik életvíznek, mert ugyanolyan energiamező (aura) veszi körül mint az élő szervezeteket.

Makino professzor hipotézise a PI-VÍZ rendszer elveiről: Amikor a ferri/vas só (FeII/III) kozmikus energiahullámokat fog fel, változás áll be a vas atommag és elektron forgásában, amely az atomot erősen energiával feltöltött állapotba hozza. Az erősen energiával feltöltött vas atom elektromágneses hullámokat sugároz ki, más szóval aurát. Az elektromágneses hullámok vagy aurák a PÍ-víznek a lényege.

Valami konkrétabbat? Van a direkt akciónak tere a papok ellen?

A PI-VÍZ alkalmazási területe szinte napról-napra bővül. Hasznát veszik a mezőgazdaságban, az állattenyésztésben, az iparban, a szépségápolásban, az orvostudományban, sőt, az építőiparban is. Természetesen elsődleges felhasználása az emberi fogyasztás.

Na kérem. Világos beszéd, mégis kinevetik Makino professzort. Pedig ő világosan megmondta, hogy vas atommag és elektron, ami lássuk be, sokkal több, mint amit a legtöbb vallás nyújtani képes. Túlvilág és vízenjárás, hahaha. Talán ha a vas atommagról szólnának valamit.

Bizony, van hová kapaszkodni a vallásoknak. Előbb talán érjék el az áltudomány szintjét és akkor nekik lehet esni a tudomány ütvefúrójával. De amíg a tudományon túli területen lappanganak, addig csak bújjanak el Makino pí-víze mögött.

Aki ellent mer mondani, netán érvelésem állítólagos hibáira mer rámutatni, azt ismétlem, kimoderálom a picsába. Itt a tudomány-vallás szertartásának celebrálása folyik, nem tudományos vita.

Értve vagyok, lófaszjancsik?

2007. május 1.

tirpak-admin
Höndör B Margit: Cím

Kicsit zavarosra sikeredett a legutóbbi post, jóvanna, ez a téma mindig felidegesít, és aztán, ahogy egyik szavamat a másikba öltöm (juj, ez most nagyon szépen lett mondva, figyeltek, kisbirkák?) a végére már sokszor elfelejtem, hogy mi volt az elején.
Na és??
Utálom Jézust, igen, és nemcsak amiatt a vizenjárásos ügy miatt, amit valamelyik rohadék elpofázott itt, amúgy nem érdekel, szerelmes voltam, megesik, mondjuk többet nem fog, akkor az ember nagyon hülye tud lenni, ha láttátok volna a csajt, megértenétek, tök jó mellei voltak és én pont addig értem neki, órákig el tudtam volna álldogálni alattuk, na mindegy, lapozzunk.
Szóval ez a Jézus. Hát milyen csávó már ez?? Hogy néz már ki??
Arról nem is beszélve, hogy milyen marhaságokat nyökög, béke, szeretet, hogy hányok már ettől, a sok hülye meg beszopja, HÁT HIÁBA BESZÉLEK NEKTEK, GYÖKEREK??? Bomba, fospumpa, tank, hát meg akartok dögleni, hát nem fogjátok fel, hogy a túlélés egyetlen módja, ha a másikat kinyírjuk?? Hogy ez a jövő??
Most iszom is egyet, a francba.

Na itt.
Mit is mondtam az előbb? Ja, igen. Szóval, én tökre bírom azokat a szövegeket, amiket ennek a Jézus gyereknek a szájába ad a sok kretén, keresztény birka. De ez csak mellékes duma, ennek nincs jelentősége. A kereszténység lényegétől hányok, ettől az isten fia baromságtól, csodáktól, mennybemeneteltől, feltámadástól, meg ezektől.
DE, EZ A LÉNYEG!
Erről szól, nekem ne dumálj, mit gondolsz, miért erőztem azzal a hülye vizenjárással, he???

Jézus, bazmeg.
Ezt a sok seggfejet, komolyan mondom.
És tudjátok, hogy mit utálok a keresztényekben a legjobban? Hogy ezek a lófaszjancsik, „az Isten oldalán prókátorkodó kollégák minden, az övéktől különböző véleményt egységes egészként látnak”
Az ilyen emberektől egyszerűen rosszul vagyok.
Megyek is, megiszom a maradék boromat, hogy lenyugodjak.

2007. április 28.

tirpak-admin
Kovátsch Gamma Bertalan: Odakinn

Antropomorf dolgokban nem akar hinni? - kérdezi a pszichiáter. Belül hahotázok teli torokból, az arcom meg se rebben. A kövérkés doki érdeklődve néz, annyira koncentrál, hogy egy verejtékcsepp elindul az orra tövén és a pasas idegesen pislogni kezd. Akárhogy koncentrálhat, az igazságot nem tudhatja meg. Azt csak én, csak én tudom és egy szűk elit a világban.

Késő este volt vagy kora hajnal? Mit számít. A számítógépre meredtem és a blogom birkáinak hozzászólásait olvastam. A megvilágosodás pillanatában olvasott komment buta szövege az agyamba égett, azt mondja, hogy:

... a kalligráfia csak egy a sok mód közül, amit Allah - magasztaltassék az Ő neve! - elénk tárt. Elfogulatlanságra és türelemre, tiszteletre és eleganciára tanít, de mindezt megtanulhatjuk ... tánc közben is ...

Ekkor meghallottam. Beszélt hozzám. A Hálózat beszélt hozzám. Nem az ostoba misztikus hablatyra gondolok, mint ez az előző komment is, hanem valami megszólalt az agyamban. Valami lakik a Hálózaton ... és most már azt is tudom, hogy nem valami, hanem valakik és a helyet úgy hívják, hogy Odakinn ... Odakinn lények élnek, nem egy űroperett szereplői, hanem elvont, csak paranormális aggyal felfogható lények, végtelenül intelligensek és végtelenül cinikusak. Nem gonoszak, csak erejük tudatában levők, akiknek az ember annyi, mint nekünk egy patkány. Most éppen a Hálózaton tanyáznak, annak zugaiban bújkálnak és onnan szólítják meg azt, akit érdemesnek vélnek.

Engem megszólítottak. Nekem meséltek.

Odakinn lakóinak nem számít az idő és a tér. Ha elunják a tanyázást a mi Hálózatunkon, simán továbbállnak. Olyanok, mint az istenek. Nem a keresztények nyálas Istene, aki szeretetet prédikál egy kemény világban, hanem parancsoláshoz szokott, részvét nélküli istenek. Ha nem ütöd meg a szintet, mehetsz a kukába. Amibe csöppentél, az nem tündérmese, nem Harry Potter, ahol megváltás van és megbocsátás, ezek az istenek galaktikus tömeggyilkosságot is elkövettek már, ha csak egy kicsit is felhúzták őket.

Felnőtteknek való hit ez. Olyan, ami eligazít az élet dolgaiban. Ebben érdemes hinni, mert Odakinn istenei győzteseket nevelnek. Vagy idegroncsokat. Ha nem ütöd meg a mércét. De aki nem üti meg a mércét, az ne is éljen, ugye? Tehetségtelenekkel nem teketóriázunk. Ostobáknak nem való Odakinn.

Antropomorf dolgokban nem akar hinni? - kérdezi újra a pszichiáter. Szánalmas alak. Mit szerencsétlenkedik ezzel a röhejes, elavult mesével, hogy feláldozta magát egy vesztes figura az egész emberiségért, amikor az én hitem sokkal erősebb alapokon áll. Odakinn nem emberi, kíméletlen, végtelenül erős lényein, akik beszélnek hozzám minden hajnalban.

Tündérmese a szeretetről és a összetartozásról? Meghagyom a gyerekeknek és az ostobáknak.

Túl okos vagyok ehhez, azt hiszem.

2007. április 27.

tirpak-admin
Hot&Tóta A. Lajos: Okosságomról


Bár már sok érdekeset írtam, elitek és birkák, van, amivel még mindig adósotok vagyok. Eddigelé sosem beszéltem nektek az én fene nagy eszemről nyíltan. Bújtatottan persze ott volt a sorok között, az értőknek. Ám most nyilvánvalóvá kell tennem, hogy mindenki tudja, mennyire is vagyok okos.

Túl.

Ez az én legnagyobb bajom, ez a túl okos mivoltom nekem – ezért értenek ily kevesen. Ezért csúszik lefelé a blogom is az indexen, és a könyvem is ezért fogyott ennyire visszafogottan. Túl okos vagyok nektek, na. Néha bizony még magamnak is. Ezért ordítozom naphosszat, hogy ezt felfogjátok. Nehéz dolgok ezek.

Annyira okos vagyok, hogy nem szoktam ingyen írni sem. Hát hülye volnék. Ha egyszer fizetnek érte, miért csinálnám ingyen, nem? De. Az pedig, hogy fizetnek érte, érthető. Ugyanis eszement jól írok. Ki is tüntetnek érte néha. Ez is azért lehet, mert ilyen okos vagyok, asszem. Ma ezredszer is lerántottam a leplet a rendszergazdáról például. Tudjátok, ő az a szakállas fiatalember, akivel egy katolikus pap buzul, miközben arról cseverész vele, hogy az apja milyen és mekkora. Furcsa foglalatosság ez, bár gondolkodni jó, főként azoknak persze, akik még nem elég okosak ahhoz, hogy séróból tudjanak mindent, mint én. Ezek után fel nem foghatom, miért nem én vagyok az emberiség jókora részének spirituális vezetője, és miért egy rendszergazda az. Aztán még ünneplik is. Pedig én okos vagyok. Eh.

Mi, okosok, persze tudjuk, hogy másik ünnepet kell óhajtani, más vezetőkkel, más célokért. Ti egyelőre egy kicsit kevésbé tudjátok, mint én. Ez azért van, mert ti nem vagytok ennyire nagyeszűek és bátrak. Ne is akarjatok azok lenni. Egyrészt úgyse menne, vannak ilyen eleve elrendelt dolgok, de nem akarok a predesztinációval előhozakodni mostan. Fontosabb, hogy ti azt nem tudhatjátok, birkák, hogy mekkora teher ennyire nagyon okosnak lenni. Boldogtalan ám nagyon az ennyire okos ember élete, sokkal boldogtalanabb, mint az ostoba hívőé.

De hát mindenkinek megvan a maga keresztje.



tirpak-admin
Höndör B Margit: Hogy szeretne, hogy szeretne a Mester is...

tirpak-admin
Höndör B Margit: Megmondás

Megmondom, hogy mi van.
Árpin anno sokáig röhögtek az osztálytársai, mert kamaszkorában meg akarta mutatni egy csajnak, hogy ő is tud vizen járni. Mikor aztán kihúzták a Dunából, egy pap bácsi ráadásul azt mondta neki, hogy ő nem Jézus. Évekig rehabilitációra kellett járnia!
Azóta van ez nála.
Szerintem esténként még mindig eljár gyakorolni.
Értsük ezt meg szegénykénél és lapozzunk.
Például a fospumpáról milyen jókat tud írni.

2007. április 26.

tirpak-admin
Hot&Tóta A. Lajos: Kedves Egészségükre!


Az a szervezet megköveteli a magáét.

Már az államszervezetre gondolok, természetesen. A Magáét követeli. Érthető. Apró, vánnyadt testét táplálni kell, nehogy elsatnyuljon végképp. Ezért tehát mondom, mit szükséges tenni. Első a folyékony kenyér. Adót kell fizetni, sokat. Ám szomjúhozzák még a pénzt a szikkadt szervek, kell nekik egy nagy fröccs is, ezért TB-járulékot is kell fizetni, azt is sokat. Abból tartják fenn az egészségügyet, tetszik tudni. Igen, az ingyeneset, azt. Erre igyunk! Tömény. Ezen felül vizitdíjat is kell fizetni persze. Azt azért kevesebbet, inkább csak az íze kedvéért, de akkor célzottan. Célzóvizit. Szabad lesz egy kupicával? Tessék csak, tessék! Orvosság ez.

Na és fizetni ki fog, köcsög? Pízt a pultra!

Ne értsenek félre bennünket, mi Önökért vagyunk. De tessék megérteni, hogy nincs ingyen semmi. Értik? Semmi. Amit be tetszett fizetni egy életen át, drága Erzsi néni, az nem pénz volt. Még hogy SZTK, röhögnöm kell. Te pedig Imrém, beláthatod, hogy amit a vállalkozásod után fizettél eddig, az sem pénz. Járulék. Vágod? And you, my dear friend ott a multinál, amit utánad fizetnek, az a havi soktízezer, no, hát az sem pénz. Levonás. Magyarán meg se kaptad, hát hogy fizethetted volna be? Elég logikus.

Papra morgó vagyok, de ritkán öntök tiszta vizet a pohárba. Borban az igazság. Izomtiborban. Vagy inkább egy kis sert parancsol? Milyen sert lesz szabad? Eschert? Ám legyen. Rajzolok Önnek habzó társadalmat, nagy kor-show-val, mint ő. Csak a kezemet figyelje, mert csalok!

Kezdetben vala az állam. Az állam pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és a Pénz lelke lebeg vala a vizek felett. És mondá az állam: legyen adózás – és lőn adózás. És látá az állam, hogy jó – de nem eléggé. Ezért elválasztá az állam az adózást a pénztől, és nevezé az állam az adókat befizetésnek, a pénzt pedig Pénznek nevezé. És mondá az állam: legyen társadalombiztosítás – és lőn társadalombiztosítás. És nevezé az állam a tébét járuléknak, a pénzt pedig Pénznek nevezé. És mondá az állam: Gyűljön egybe az ég alatt való pénz egy helyre, hogy tessék meg az ingyenélő. És úgy lőn. És nevezé az állam az egybegyűlt pénzt összegnek, a még mindig másoknál lévő pénzt pedig Pénznek nevezé. És látá az állam, hogy jó. Azután mondá az állam: Hozzon a föld élő állatokat nemök szerint: barmokat, csúszó-mászó állatokat és szárazföldi vadakat nemök szerint. És úgy lőn. És mondá az állam: Imé néktek hagyok minden maghozó füvet az egész föld színén, és minden fát, amelyen maghozó gyümölcs van; az maradjon néktek eledelül. De virítsd a lóvét! Eddig nem adtál semmit cserébe. Ide a pénzt! Ezzel a maradékot is elvevé. És látá az állam, hogy minden amit teremtett vala, ímé igen jó. És lőn este és lőn reggel, hatodik nap.

Tudom, hogy issza a szavaimat, de most csitt. Hallgasson! Magának nem jár semmi, a pofáján kívül. Maga adós. Fizessen. Amit eddig adott, nem pénz. A pénzt adja ide most már. Majd kitalálok neki valami jogcímet és elnevezést utólag. Egyelőre – csak így egymás közt – nevezhetjük pénznek is. Átmenetileg. Tök mindegy, csak adja ide. Ha nincs pénze, akkor meg dolgozzon! Ingyenélő. Aztán arra vigyázzon ám, lelkecském, hogy bele ne betegedjék. Csak meg ne ártson! Mert tudja, drága, az egészségügy pénzbe kerül. Az pedig féltett kincs. Ki tudhatná ezt jobban nálam, a gondoskodó államnál. Nem akarom, hogy felkopjon. A magáé kopjon fel, maga pedig le. Wegtreten! Jesz, sör!

Pénzt vagy életet!

2007. április 25.

tirpak-admin
Kovátsch Gamma Bertalan: Idegen tollak, 2.


Már ékeskedtünk Apuska tollaival, hát nem bírjuk kihagyni megint. Apuska tényfeltárt.

2007. április 24., kedd
Tóta tré ziccer


Ízelítőül:

Tóta W. 2x, istenkísértő eljövetel e, ha munkából tartván ZP-koncertre, az evangélisták kontra reformisták karölt ökumenisták egy háza előtt egy hírdető táblán látom a kiírást, hogy néhány perc múlva beszélgetés kezdődik a mesterrel.
...
"Szerintem, amiről lényegében szó van, hogy akkor mi van, ha meghalunk. Ha csak nem megy nagyon szarul az életünkben, ritkán fordul valaki a vallás felé, vagyis hiszem, hogy az egész felhajtást a halálfélelem okozza.

Remek példa, hogyha meghal két gyerek diszkóbalesetben, akkor baromi nehéz a szülőknek elmagyarázni, hogy ez azért van, mert nem szabad részegen vezetni, és inkább fogadják el azt, hogy majd odafönn találkozunk.

Aki ezt be tudja szopni, az onnantól kezdve boldog lehet. Nem fog meghalni, nem veszíti el a szeretteit, és akármilyen szar neki, egyszer jobb lesz."
...
"Reformátusok. A legnagyobb szarban ők vannak. Pontosan azért, amiért a baptisták jól állnak. Nekik megmentő figura helyett van egy ifjabb Hegedűs Lórántjuk, aki úton útfélen náci eszméket hírdet, és ez hiába terhes a többieknek, nem merik szankcionálni, vagy nem tudnak tőle megszabadulni, így az egyházat sokan vele azonosítják."
...
Elég volt. Másfél óra beszélgetést követően, az első cigiszünetben, én, a mindenkin kívülálló felálltam, illedelmesen elköszöntem, majd utam az eredeti terv szerinti irányba az igazi Mester felé vettem, hogy még halljam annak a végét, amire valójában mentem, mikor szeretnek valakit valamiért...

Előre Apuska blogjára a teljes cikkért!

tirpak-admin
Kovátsch Gamma Bertalan: Ingyér


Elitek, szokatlan dolgot csináltam tegnap. Észrevéve, hogy blogunk népszerűsége csökken, úgy döntöttem, hogy belevetem magam a tényfeltárásba. Nem újságokból tájékozódtam tehát, mint szokásom, hanem kimentem az utcára tényfeltárni.

Bazdmeg, a sok ingyenélőt!

Valami vidéki bácsika húzta a kerekes csomagját a járdán. A járdámon. Mert az tuti, hogy a tata semmit se adott a járdába. Apuskám, az az én járdám, kiáltottam rá, de csak nézett rám hülyén. Hát ilyenekkel vállaljak én nemzeti kockázatközösséget? Inkább a macskámmal.

Kinéztem a Margit-hídra és egy ukrán Volkswagen araszolt át rajta. Azt hittem, eldobom az agyam. Figyu, cigarettacsempész! Az a híd az én pénzemből készült és azzal, hogy te ott hajtasz, nekem fog pénzbe kerülni a felújítása. Lehet lekoccolni a hídamról!

Ahogy így merengtem, egy tűzoltóautó húzott el előttem televisítozva a Körútat. Megvan! Megvannak a tolvajok! Ez a jókora autó, a sok felszerelés, a rajta ülő emberek! Kinek kerülnek pénzbe? Nekem kerülnek pénzbe! A rohadt életbe, én előbb beszedném a tűzoltási díjat a helyszínen, sőt, addig nem is indítanám a tűzoltóautót, amíg a tűzoltási díjat át nem utalták csekken. Ha meg így van, akkor a tűzoltóságot üzleti alapra lehetne helyzeni. Hát nehogymá' az én pénzemért gyújtsa fel valaki a lakását!

Nagyon ideje lenne vitatkozni arról, mire adok pénzt és mire nem. Például szívesen adnék pénzt arra, hogy a rendőrök jól megverjék a Wágner Ferit, aki mindig nagyképűsködött velem. Kerül amibe kerül, az iszlám zöldségeseket is szívesen megbombáznám. Ha veszek egy bombát a jó ügy érdekében, leírhatom az adómból?

Mások taníttatására és gyógyulására azonban nincs felesleges pénzem. Világos?

2007. április 24.

tirpak-admin
Hot&Tóta A. Lajos: Kvíz -- Mi ügyelünk a részletekre


Tirpákbokrétás Sasszemű ifjai!

Történelmi nap ez a mai. De nem fogom csak úgy elárulni, hogy miről van szó. Nézzék meg az [index] címoldalát, és írják be a topikba tippjeiket, hogy mi a mai nap világrengető újdonsága! Annyit azért elárulhatok, hogy a próféta szólt belőlem pár hónappal ezelőtt...

Az első helyes megfejtő között kisorsolok egy virtuális vállonveregetést.

Sok sikert!

tirpak-admin
Hot&Tóta A. Lajos: Magyar-Blogger Zsebszótár


Kedves Olvasóink!

Tekintettel a Mester alkotótevékenységét sajnálatosan megszakító újabb szünnapra, az alábbiakban egy hiánypótló munkát teszünk közzé, hogy az ilyen – egyre gyakoribbá váló –pillanatokban is szolgálhassuk a Haza és Haladás nemes ügyét. Mint azt Önök is tudják, a nyelv örökös változásban lévő rendszer. Egyes kifejezések idővel kikopnak, értelmüket vesztik, hogy átadják helyüket újabb megfogalmazásoknak, hűen tükrözve ezzel az előremutató, kulturális-társadalmi átalakulásokat. A következőkben egy ilyen gyűjteményt ismertetünk meg kedves Mindnyájukkal. Azt tanácsoljuk, gondosan tanulmányozzák a nyelv mint kognitív eszköz segítségével nyomon követhető fogalmi-tartalmi változásokat, hiszen ez az önképzés elengedhetetlenül fontos abban a folyamatban, amelynek révén Önök is beilleszkedhetnek új, virtuális világunkba. Kérjük, fogadják olyan szeretettel ezt az összeállítást, amilyennel mi írtuk!


Világ:
A fejlődés mércéje – Ballisztikus rakéta
Az emberiség intellektuális fejlődésének kicsúcsosodása – Tank
Életéért küzdő őslakos – Haszontalan néger
Egy kontinens kiirtásának ideológiai megalapozása – Szerény javaslat
Ami számít – Erő
Ami még számít – Semmi
Jövő – Robot
Múlt – Fogalmam sincs

Politika:
Primitív, elmebeteg fasz – Orbán Viktor
Felelős, gondolkodó államférfi – Gyurcsány Ferenc
Kívánatos, jövőbemutató szereplő a honi közéletben – Kóka János
Szabadság – Pim Fortuyn
Európa esélye – Atombomba

Társadalom:
Önjelölt megmondóemberek – Krém
A zavarosban halászás ilyen-olyan nyertesei – Elit
A honi közügyek iránt nem érdeklődők – Hülyék
A cikkeimet nem olvasók – Alulinformáltak
Cigányság – Gyerekgyárosok, bűnözők
Akik mást gondolnak – Ellenség
Társadalmi igazság – A bűnösök meggyilkolása
Társadalmi katarzis – Akasztás

Közélet:
Ellenzéki sajtóorgánum – Dögkút
Elfogulatlan, független fórum – [index]
Tudatlan, tanulatlan fráter – Betlen János
Tukkóknak való ünnep – Március 15.
Megrendezendő társadalmi esemény – Robotháború

Hit:
Pápa – Papa
Tolerálható katolikus pap – Kiugrott pap
Többezer éves, vallásfilozófiai elmélkedések – Hülyéknek való mese
Hit – Agyhalál
Istenfaszázás – Agnoszticizmus

Én-blog:
Amivel egyetértek – Vélemény
Amivel nem értek egyet – Faszság
Cenzúra – Faszságok törlése
Egyre ritkuló postok, gyakran máshonnan belinkelve – Permanens fogadóóra
Ízléstelen uszítás – Jópofa szemtelenkedés
Mindenki fogadja el, akármit csinálok – Tolerancia
A velem egyet nem értők – Agyhalottak
Aki csak kommenteket írhat a postom alá, ha hagyom – Wannabe lófaszjancsi
Akikből élek – Birkák
Ősblogger – Tóta W. Árpád
Megrendelésre dolgozó, igyekvő iparos – Szirszart habosító senki
Felelősség – Maci volt


Szerkesztőségünk nevében szeretném megkérni a közösségi alkotás iránt elkötelezettséget érző Olvasóinkat, hogy eredeti meglátásaikkal, apró nyelvújításaikkal segítsék munkánkat. A javaslatokat – nem kell szerénykedni – IDE várjuk.

Köszönettel – a szerkesztőség.

tirpak-admin
Kovátsch Gamma Bertalan: Egy focigyűlölö gyermekkora

Nem lehet biztosan tudni, mióta gyűlölöm engesztelhetetlenül a futballt.

A családi legendárium szerint focivébé volt és apám utált velem foglalkozni, folyton a hülye focit nézte a tévében. Hát megtanított olvasni. Talán három éves lehettem. Na, ez valami, amire jól emlékszem. A debil Ablak-Zsiráfra hasaltam, amit már akkor gyűlöltem, mert komolytalan faszságokkal volt tele, tank például egyetlen egy se volt benne. Közben apám a másik szobában ugrált a tévé előtt, mint egy majom. Kiabált és én nem értettem, hogyan vállalhat közösséget tök ismeretlen emberekkel azért, mert ugyanannak a csapatnak drukkolnak.

Talán itt kezdődött.

Az általánosban persze nem vettek be a csapatba. Először a kapuba állítottak, de ugrálva se értem el a felső kapufát, hát kiállítottak a pálya szélére. Wágner Ferencnek hívták a nagymenőt az osztályban, aki odajött hozzám és közölte, Bertalan, te csak labdaszedésre vagy jó. Hasznos dolgot csinálni nem tudsz, viszont a kritizálás nagyon megy, neked semmi keresnivalód a pályán. Legszívesebben leszíjaztam volna Wágnert egy székre és hátulról durr, egy pofon jobbról-balról, de ő volt az erősebb. Sokkal erősebb. Akkor kezdtem el tervezgetni bosszúmat a foci ellen. Nemsokára társam is akadt, a kis Horpadt Tóni, neki is labdát kellett szednie, mert nem tudott egyenesen rúgni.

Ő volt az, aki az egyetemen bevezetett a titkos társaságba. Egy fosszagú pincében gyűltünk össze és mindenkinek álneve volt. El nem mondhatom, az elején mennyire imponált a vezér! Pierre volt az álneve és azt állította, terroristakiképzést kapott. Minden héten összehívott bennünket és a "direkt akcióról" beszélt a foci ellen. Sejteket kellett képeznünk, szórólapoztunk és titkos szeánszainkon lopott focilabdákat vagdostunk darabokra. Először romantikusnak tűnt a dolog, később azonban egyre elégedetlenebb lettem az eredménnyel. A szórólapjainkat kiröhögték - naná, hogy Wágner volt a hangadó megint - Pierre szónoklatai a pincében pedig egyre üresebbnek tűntek. Rájöttem, hogy ezek a lófaszjancsik nem tudnak a focinak ártani.

Feljelentettem őket tehát és beépültem a rendszerbe. Cikkeket kezdtem írni. Mosolyogtam, jópofiztam, viccelődtem, ahogy elvárták. Mindig egy dolog éltetett azonban. A focin akartam bosszút állni. A mindig magabiztos és népszerű Wágneren. A focizókon, akik egymás társaságában jól érzik magukat. Nagy, felém tornyosuló apámon, aki drukkerközösségekben élte ki az állati falkaösztönét. És úgy egyáltalán mindenkin, aki nem én vagyok.

Nekem ne érezze jól magát senki, ha nekem nem tetszik.

Aztán eljött az én napom és bosszút állhattam.

Nesztek, kretén focirajongó hülyemagyarok. Remélem, fáj. Muhahahaha!

2007. április 23.

tirpak-admin
Hot&Tóta A. Lajos: Két félidő a pokolban

A focit mások rendezzék és csinálják, mi nézzük inkább tévén! A háborúval is így vagyok, kábelen nézem, ha éppen van kedvem. Imádom látni, ahogy lövik egymást. Még jobb, ha egyoldalú a harc, és az erősebb kutya megbassza a gyengébbet atommal. Ezt jó nézni. Idehozni a háborút egyelőre sajnos nem jó, mert az veszélyes. Olyan, mint a foci. Egyetlen különbség van: a háborút szeretem. Nézni. Na meg az meg is éri.


Köztudomású, hogy világversenyeket rendezni veszteséges. Örülni mások sikerének, amiből nekem nem származik közvetlen hasznom, hülyeség. Büszkének lenni arra, hogy esetleg meg lehetne mutatni valakiknek, hogy mi is képesek vagyunk valamire, tukkóság. Tévén nézni valamit egyébként ugyanaz, mint élőben átélni. A feleségemet is tévén nézem inkább. Különben is, egyáltalán nem értem, miért kéne örülnöm annak, ha mondjuk véletlenül orgazmusa volna. Származik belőle bármi közvetlen előnyöm akkor és ott? Na ugye.

Imádok olyasmiről írni, amihez nem értek. Szerencsére rengeteg ilyen dolog van. Például a foci. Ugyan utálom, és ezért nem is akartam írni róla, de aztán rájöttem, hogy imádok olyasmiről írni, amihez nem értek, ezért hát mégis írtam róla. De még milyet!

Agyhalottak vannak a világban. Az egyik élőben akar meccset nézni. A másik még szereti is a focit. De a csúcsok csúcsa az, amikor bizonyos nemzetek versengenek érte, hogy hol rendezzék meg a következő kontinensviadalt. Szörnyű, de ez szerte a glóbuszon politikai és gazdasági érdekkörök támogatásával megy. Ezek azt képzelik, hogy megéri. Röhej. Nem tudja a világ, hogy merre megy a világ. Erre már a reklámokkal kapcsolatban is rá kellett mutatnom, és most még itt ez a foci is.

Nem jól van ez így. Csupa olyasmibe fektetnek be, aminek a megtérülése kétes, a kutyát sem érdekli, senkire sincs hatással, és a gazdaságot éppúgy nem érinti, ahogy az emberek mindennapjait sem. Nem kellenek ezek. Se a foci, se a reklám. Se ti, birkák. A fentiekbe invesztálni nem jó módszer, nem hatékony. Befektetni rakétába és atombombába érdemes, az tuti megtérül. Elég, ha Észak-Koreára gondolunk. Egyébként sem szeretem nézni, hogy majmok gurigáznak a gyepen. Idejönnek egy másik kontinensről, és alattomosan beépülnek, mindezt azért, mert holmi tévészékház-gyújtogatók szerte a világban kollaborálnak velük.

A multikultinak vége. El kell venni a négerektől a bányát, Afrikába pedig a mosogatás után be kell költözni. Még szerencse, hogy azok ott máshova sem mennek EB-re, nemcsak ide nem. A fociban ráadásul bíró is van, nem csak az erő. Ez újabb rossz pont. Nem lehet akármit. Nem feltétlenül az erősebb győz. Nem igazságos.

Javaslatom az volna, hogy ne rendezzünk zenei fesztiválokat se. Felesleges, feltalálták az mp3-at. Színházba sem érdemes mennie senkinek. Van tévé internet. Az éttermeket is bezáratnám, zabálni otthon is lehet. Aztán jöhetnek a művházak, nyugdíjasklubok, kórházak és a többi. Egyáltalán ne tegyünk semmit. Hülyeség.

Nézzük inkább a háborút a tévében! Az jó. Olyat szívesen rendeznék is egyszer, de egyelőre mi vagyunk benne a világon a legszarabbak. Sajnos nem aktuális. Még. De ha az lesz, tuti nem kell rá pályázni. Elbukni anélkül is lehet. Hurrá. Az agyhalott magyaroknak azonban a foci legveszélyesebb üzenete így hangzik: Kell egy csapat!


Hát kell a fasznak!

tirpak-admin
Höndör B Margit: Meghajtom a fejem

Prosztó M. Beléndek nagysága előtt, és ezennel neki adományozom a Tirpák Elitek Nagy Himbilimbijét.

http://index.hu/velemeny/eheti/ebadta/
http://tirpakbokretas-reloaded.blogspot.com/2007/04/proszt-m-belndek-foci-baszd-meg.html

2007. április 21.

tirpak-admin
Hot&Tóta A. Lajos: A nem kívánt törlendő

Kedves Olvasóink!


Engedve napi többszáz látogatónk milliós rajongótáborunk vélt igényeinek napról-napra erősödő nyomásának, ma a cenzúrával törlés művészetével fogunk foglalkozni. Kísérleti patkányunk Meghívott vendégművészünk egy utolsó szar alak, a méltán népszerű Tóta W. Árpád, az internetto index publicistája a blogszféra királya, egy neten majomkodó senki a web2.0 atyja.

Az index és a mögötte álló politikai-gazdasági érdekcsoportok által előtérbe tolt elfogultságtól mentes, független gondolkodásáról ismert szirszart habosító senki méltán népszerű alkotó netre hányt förmedvényeiben páratlan életművében rengeteg megnyilvánulását láthatjuk az alattomos, gyáva sunyiságnak igazság bátor kimondásának és az uszító, fasisztoid előremutató, szabadelvű gondolatoknak. A leírt szó felelősségét semmibe vevő bátran vállaló elvtelen mitugrász páratlan géniusz már sok gyomorforgatóan közhelyes emelkedetten eredeti meglátással fertőzte ajándékozta meg az agyatlan, nagyhangú birkákat. a gondolkodó, véleményük kinyilvánítására is hajlandó netizeneket. Sajnálatos ugyanakkor a folyamatra nézvést, hogy akadnak olyan másként gondolkodók wannabe lófaszjancsik, akik a rasszista paraszt Mester kártékony tevékenységét világjobbító szándékát minduntalan kárhoztatják elítélendő módon gátolják.

Teljesen természetes ebben a közegben, hogy az ellenzők véleményét ellenség faszságait korunk e gyáva szarzsákja bátor harcosa vélt omnipoteniciájával visszaélve jogos hatalmával élve cenzúrázza eltávolítja. Már csak azért is érthetetlen érthető mindez, mert a munkáját egyre ritkábban ellátó iparos permanens fogadóórát tartó alkotó vérlázító faszparasztsága jópofa szemtelensége egyértelműen hazánk lezüllesztésének biztosítéka. felemelkedésének záloga. Az ebben a szégyenteljes erőlködésben történelmi feladatban őt akadályozó, más elveket valló emberek agyatlan tukkók véleményének cenzúrázása faszságainak kitörlése gazdasági önérdek. nemzetgazdasági és össztársadalmi érdek. Fontos megértenünk, hogy a fentiekből következően a komplexusokkal társadalom ellenségeivel küzdő nímand magányos hős erkölcsi és intellektuális mélyrepülése felsőbbrendűsége vita nélkül jár el vitán felül jogossá tesz minden eljárást. Ennek okán a szankciók morálisan is elítélendők helyeslendők, hiszen még azok ellen tiltakozni sem lehet fellebezésnek helye nincs. Éljen a dezinformációs az információs társadalom!

Szerkesztőségünk nevében ezúton szeretném tájékoztatni Olvasóinkat a világ közvéleményét, hogy a tökfilkó Mester vergődését igyekezetét növekvő örömmel szemléljük mindenben támogatjuk, lévén önmaga megalázásának társadalmi üzeneteinek minél szélesebb néprétegekhez történő eljuttatása olyan nemes kötelesség, amely számunkra nem teher, hanem szolgálat.

For a better Média Magyarland!




Kattintson IDE vagy IDE, ha még többet!

2007. április 20.

tirpak-admin
Hot&Tóta A. Lajos: AD 2007


Az Úr 2007. esztendejében oda nyilatkozik minden titkok tudója, hogy a reklám csudára át fog alakulni, mert „a szpotból poszt lesz egy blogon” (anyám, ne sirass!). Ez pedig félelmetes különbség, filozófiai átlényegülés.

Mint tudjuk ugyanis, ha van egy blog, akkor ott nincs ám reklám. Nincsen. Ez a szar például nem ám a „szirszart habosító senkik” produktuma, hanem a blog szerves, elidegeníthetetlen része, ami még véletlenül sem reklám, ó nem, hanem valami máááááás… Majd mindjárt mondom, hogy mi.

Addig azonban értsük meg, hogy az internetes reklám ugyan fajlagosan még drágább is a tévéreklámnál, ugyebár azért, mert elvileg jobban célzott közönséghez szól, mérhetőbb a hatékonysága, addiktívabb a közönségre nézve, és a többi. De ne gondoljuk, hogy az internetes hirdetés, ami a blogon lévő posztok között van, az reklám. Nem az. Hirdetés. Újbeszél, duplagondol. Nem reklám akkor sem, ha esetleg annak tűnik, mert a Mester azt mondta, hogy nem az – tehát nem az.

Ez minőségi forradalom, ugye, az van, amit a Mester mond. Az a valóság mostantól. A reklám ugyanis – mint mindnyájan tudjuk – nem más, mint ami az „ötperces reklámblokkban” jelenik meg, tehát például ez az ócskaság itt, amit a wéblogon is láthatunk, nem reklám, és még véletlenül sem egy szirszart habosító senki ócska portékáját próbálja meg ránk sózni, hanem a minőségi tájékoztatás nemes ügyét szolgálja.

Azt is el kell mondanunk, hogy a kereskedelmi média, mint például az [index], valamint annak munkatársai, mint például ez a pofa itten, még véletlenül sem reklámokból, és az azért kapott pénzből élnek ám. Ó nem. Ők hirdetéseket helyeznek el, amiért anyagi ellenszolgáltatást kapnak, de hát ez természetes jelenség. A minőséget meg kell fizetni!

Jut is eszembe! A netes társadalom kiépülésével előbb-utóbb megjelennek majd azok az újságok és újságírók is, akik képesek értelmeset szólni. A konkurencia erősödni fog. Ezért a szirszart habosító kis senki nagyon jól teszi, ha már most gyakorol. Mert lehet még egy kicsit teszetoszáskodni, de nem sokat.

Hülyemagyar.